A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

VI. ÜLÉS.

151

továbbá belső örömömre, hogy ez az egyezség megtermetté további gyümölcseit a Törökországgal való viszony továbbfejlesztése szempontjából is, úgy hogy a régi barátság, a mely Törökország, mi közöttünk és Németország között fennállott, és a mit az ennexió félremagyarázásával rövid időre talán meg lehetett zavarni, igenis, teljes épségben helyre- állott és megtenni a maga gyümölcseit. Azt hiszem tehát, most ezen örvendetes tapasztalatok láttára nem volna indokolt fennakadni azon, hogy annak idején, a krízis perczében, külügyi kormányzatunk Törökországgal szemben valóban nagyon-nagyon messzemenő türelmet, engedékenységet és jóakaratot tanúsított. Hiszen az utólagos események ennek a tactikának a helyességét is, ugv hiszem, igazolták.

Hanem most, abbahagyva a retrosp ctiv kritikát, legyen szabad pár szót mondanom a jövő feladatairól. (Halljuk!) E tekintetben élénk megelégedéssel constatálhatom, hogy a külügyi albizott- j ságban lefolyt eszmecsere sok tekintetben a helyzet I tisztázására vezetett. Az albizottságban igyekez- ; tem azon nézetemet indokolni, hogy tévedésnek | tartanám a közgazdasági, a kereskedelem politi- j kai momentumok fontosságát túlbecsülni, a Balkán j államok és a monaichia közötti barátságos viszony ápolása szempontjából. Hibának, tévedésnek tartanám ennek túlbecsülését azért, mert itt, a hol e balkán népekre nézve tényleg a nemzeti lét és nem lét kérdése forog koczkán, vagy legalább is a nemzeti hatalom kifejtés vágya elemi erővel érvényesül, minden külügyi bonyodalomnál, ezen nagy, sarkalatos érdekek és szenvedélyek mellett nagyon csekély szerepet fog játszani a közgazdasági előzékenységnek kisebb vagy nagyobb foka, a mely- lyel részünkről a megelőző időszakban találkoztak. De főleg és a legnagyobb nyomatékkai tiltakoztam minden olyan felfogás ellen és pedig tiltakoztam nem csak közgazdasági, de elsősorban politikai szempontból, elsősorban a monarchia nagyhatalmi állása és prestige szempontjából, a mely a balkán államok barátságát közgazdasági concessiókkal, közgazdasági borravalókkal vásárolná meg. (Helyeslés)

És erre nézve constatálom a legnagyobb megelégedéssel, hogy az a nyilatkozat, a melyet az albizottságban az igen t. külügyminister ur tett, ezt az álláspontomat teljes mértékben honorálta, a midőn a minister ur kijelentette, hogy a köz- gazdasági előzékenység alatt csakis a kölcsönös érdekek gondozásán alapuló előzékenyebb köz- gazdasági eljárást értette. Örömmel constatálom, hogy e tekintetben köztünk nézeteltérés nincs és mintegy aláhúzom a külügyminister ur e kijelentését, a mely a limine útját vágja minden olyan további feltevésnek, hogy tőlünk állítólagos politikai érdekek, de szerintem tévesen magyarázott politikai érdekek szempontjából, egyoldalú köz- gazdasági áldozatokat kívánjanak. S a magam részéről is készséggel kijelentem, hogy a kölcsönös érdekek kielégítésére alapított gazdasági előzékenységre készséggel hajlandó vagyok, természetesen

azon határok között, a melyeket a világon ma uralkodó gazdaságpolitikai áramlatok hoznak magukkal, a hol nem szabad felejtenünk azt a nagy igazságot, hogy kelet felé annál inkább lehetünk gazdasági téren előzékenyek, mentül előzékenyebb gazdasági fogadtatásra találnak nvugat felé való jogos törekvéseink.

De ismétlem, hogy döntő fontosságúnak a jövő szempontjából a Balkán-államok rokonszen- vének, ragaszkodásának, szükség esetére szövetségének megszerzése szempontjából nem gazdasági, hanem külügyi és katonai politikánkat tartom.

A mi a külügyi politikát illeti, igen örvendetes dolognak tartom, hogy a külügyminister ur az osztrák delegatióban legutóbbi felszólalásában egész kereken és egész világosan constatálta, hogy az annexio által területileg saturálva vagyunk, hogy az annexio folytán nekünk több pendens ügyünk a Balkán-félszigeten nincs, hogy ennek folytán minden gene nélkül és minden szorosan vett önző vagy egyéni álláspont nélkül teljes erőnket latba vethetjük azon magasabb érdek szempontjából, hogy a Balkánon a békét és a Balkán- államok békés, független fejlődését biztosítsuk. Nagyon örülök, hogy ez ilyen nyomatékosan kifejezést nyert illetékes helyről és reményiem, hogy ezen nagy igazság mielőbb át fogja hatni a tenden- tiosusan és rendszeresen félrevezetett balkáni népek közhangidatát. Számunkra az ő rokonszen- vük biztosítva lesz, ha az a helyes belátás át fogja őket hatni, hogy az egész Balkán-félszigeten mindazon törekvésekkel szemben, a melyekkel szemben találják magukat, mindazon hívogató és csábitó szavak között, a melyekkel találkoznak, az egyedüli nagyhatalom, melynek érdeke valóban kongruens az övékével, a mienk, a mely minden terjeszkedési vágy nélkül az ő független fejlődésük mellett fogja a maga hatalmát latba vetni. Ehhez azonban az is szükséges, hogy necsak a mi jó szándékainkban bízzanak, hanem hogy bízhassanak erőnkben is.

És itt ha bár örvendetesnek tartom, hogy a közelmúlt krízise alkalmat adott némi katonai erőkifejtésre, alkalmas oly fellépésre, a mi részünkről, a mety emelte prestig 'óinkét a Balkán népek szemében, de óva intenek attól, hogy ennek a jelentőségét túlbecsüljük és hogy ezen — hogy úgy mondjam — babérainkon megnyugodjunk, ölbe tegyük kezeinket. Nagyon helyesen utal a külügyminister ur arra, hogy a világ halad, újabb problémákat vet fel, a mihez hozzáteszem, hogy ezen újabb problémák felvetése szempontjából a közelmúlt krízise nem folyt le nyomtalanul és hogy oly körvonalakat kezdenek felvenni az események, a melyek arra látszanak utalni és arra figyelmeztetnek bennünket, hogy egv szép napon arra ébredünk, hogy ismét concentrait erővel fog a Balkánfélszigetre vettetni oly hatalmasságok politikai ambitiója, a melyek az utóbbi időben más irányban látszottak lekötve lenni, és más czélok felé indultak. Az angol-orosz entente-on