A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
n V L 150 VI. ÜLÉS. Megjegyzem, t. országos bizottság, bogy itt distingválnunk kell a régi osztrák politika és az osztrák-magyar monarchia politikája közt. (Helyeslés.) Erre nézve az 1867-iki év absolute és teljesen forduló pontot jelent. Mert hiszen, külügyi és belügyi események összevágva idézték elő azt, hogy a régi osztrák traditionális politikának két nagy czélpontja, érdekgóczpontja : ' az osztrák császárság positiója Németországban és Olaszországban egyszerre gyökeresen megváltozott. Ebbe beletalálta magát minden hátsó gondolat nélkül e monarchia politikájának minden illetékes irányitója és meg vagyok győződve, hogy toto coelo, tökéletesen megváltozott a monarchia külügyi politikája, megváltoztak czéljai, szövetségesei, egész magatartása. És ha most az osztrák-magyar monarchiának 1867 óta folytatott külügyi politikáját veszem tekintetbe, constatálhatom, hogy talán kevés nagyhatalmasság története tud idestova egy félszázados epochát felmutatni, melyben egész külügyi magatartása oly consequens, átgondolt, öntudatos és világos lett volna, mint a monarchiáé, (ügy van ! ügy van ! Mozgás balról.) Mert az az egész actió, mely a három császár- szövetségen keresztül a két császár szövetségre és azután az Osztrák-Magyar monarchia és Németország közti szövetségen keresztül a hármasszövetségre vezetett — az az egész politika ugyanannak a nagy czélnak, annak a nagy, helyes törekvésnek kifejezésre jutása volt, és ez a politika szolgál alapjául ma is egész adónknak és remélem, hiszem, fog szolgálni a messze jövőben is. Mezőssy Béla t. barátom azt mondja, hogy én az albizottságban felhívást intéztem, hogy támogassák ezt a szövetséget. Talán nem intéztem felhívást ; beszéltem erről a szövetségről, és felhasználom most az alkalmat, hogy most, mikor gyors- irók vannak jelen, ismételjem megjegyzésemet, a mely igazán érthetetlen módon egészen elferdítve került a német sajtóba. (Halljuk!) Igen is, tettem a hármasszövetségre nézve megjegyzést. Mert midőn Batthyány Tivadar gr. t. bizottsági tagtársunk mintegy tiltakozott azon állításunk ellen, mint hogyha a német szövetség volna ránk nézve az egyedüli szövetség, erre azt mondtam, hogy soha senki nem állította, hogy ez volna az egyedüli szövetség ; hiszen ha nem léteznék, kereshetnénk más szövetséget. De igen is, ez a legczélszerübb szövetség, s ennek folytán, a inig ez rendelkezésünkre áll, a mig megkapható, addig érdekünkben van és óhajtandó, hogy elsősorban ez a szövetség szolgáljon külügyi politikánknak gerinczéül, alapjául és jövőben való legbiztosabb hasisául. És ha t. barátom Mezőssy Béla azt mondja, hogy hiszen a magyar pártoknál és a magyar közvélemény illetékes factorainál a hármas szövetségnek nincs ellensége, nagyon örülök, hogy ezt ő is constatálja, mert tényleg én is azt tartom, és azt hiszem, helyes dolog lesz, hogy constatáljuk azt, hogy a hármasszövetség Magyarországon komoly oldalról megtámadtatásban nem részesült. De ha ő, tovább menve, Ausztriára vonatkozólag fejez ki bizonyos aggályokat, akkor a nélkül, hogy a kérdésbe, ennek kényes természeténél fogva, belemélyedni akarnék, figyelmeztetem t. barátomat arra, hogy az utóbbi időben ebben a tekintetben is határozott javulás történt. Hiszen ha csak az osztrák Reichsrath tegnapi ülésére gondolunk, ott igen jelentékeny oly tényező részéről, a ki az osztrák belpolitikai kérdésekben talán nagyon nem olyan húrokat penget, a melyek miránk nézve kedvezők vagy simpatikusak volnának, de az a helyes álláspont foglaltatott el, hogy a hármas- szövetség érdekében fekszik Ausztria azon köreinek is, a melyek a belpolitika terén nem németbarát politikát követnek. Mind jobban és jobban köztudomásra jut tehát, mind jobban kidomborodik az a meggyőződés, hogy a monarchia mindkét államában a közvélemény túlnyomó többsége ragaszkodik a hármasszövetséghez, ebben látja a monarchia külpolitikai actiójának állandó támaszát. Természetesen, a miként ezen szövetség nem is irányulhat senki ellen, ezen szövetséggel nemcsak nem ellenkezik, de ellenkezőleg, e szövetség defensiv alapgondolatának helyes kifejezése az, ha e mellett igyekszünk baráti lábon élni minden olyan állammal is és igyekszünk összhangba hozni actiónkat mindazon államok atciójával is, a melyek nem a hármas szövetség tagjai, de a nagy hatalmaknak egy másik csoportosulásához tartoznak. Ez a döntő szempont én rám nézve a tekintetben is, hogy most is óvatos legyek a retrospec- tiv kritika szempontjából ; mert azt hiszem, igen bajos volna belemélyedni a közelmúlt eseményeinek kritikai taglalásába úgy, hogy ebhe bele ne vonjuk olyan hatalmasságok magatartását, a melyekkel szemben állottunk akkor, de a melyekkel semmi okmik sincs szembeállani ma, a hol tehát nem hasznot, de kárt tennénk a közügynek, ha ezek magatartását ma élesebb megítélés tárgyává tennők. És azért engedje meg nekem Rakovszky t. tagtársunk, hogy azon fejtegetéseire se terjeszkedjem ki, a melyekkel a t. külügyminister urnák Törökországgal szemben való eljárását kiséri. Megengedem, hogy a monarchia Törökországgal szemben e krízisben igen messze menő türelmet és előzékenységet tanúsított. Ezt a türelmet és előzékenységet ne hozzuk kapcsolatba a boykott által szenvedett gazdasági kárral. Mert hiszen ha visszagondolunk arra az időre, tudjuk azt, hogy a mi politikánkra nézve, a mely, igen helyesen, nem akarja ezt a kérdést az európai nagyhatalmak aeropagja elé bocsátani, milyen fontossággal birt az, hogy Törökországgal közvetlen megegyezésre jussunk, hogy Törökország közt és mi közöttünk az annexió kérdését rendbe hozzuk. Azt hiszem tehát, hogy e nagy érdek mellett teljesen eltörpült az a gazdasági hátrány, a melyet a boykott folytán szenvedtünk. Ma először is constatálhatjuk, hogy igenis, sikerült ezt a megegyezést létrehozni és constatálhatjuk
