A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

VI. ÜLÉS.

149

ságot tehet arról, hogy az annexio dolgába Oroszország előzetesen már teljesen be volt avatva. Ha áll ez, sajnálattal kell mondanom — ezt csak hírlapi hírek után tudom és örülnék, ha megczáfol- nának — hogy diplomatiai szolgálatunk akkor, a mikor az annexó notificálását kellett vobia tudomásul hozni a nagyhatalmaknak, nem járt el a kellő ügyességgel és körültekintéssel.

Alludálok a párisi esetre és a németországi esetekre és arra a körülményre, hogy az angol uralkodó, a mikor pedig alkalom nyílott erre idejekorán, nem lett a dologról értesítve. Mindezek a ponderabiliák belejátszottak abba, hogy a mi külügyi kormányzatunk nem érte el azt a voller Er- folgot. a melyre oly nagy súlyt fektetett és nehézségekbe ütközött ott, a hol ezt nem várta.

Azt mondhatná valaki, hogy miért hozóin fel ezeket most, hiszen finita la comedia, vége van a dolognak, kár az utólagos kritikáért. De én ezt két szempontból teszem. A ki Ausztria diplomatiai történetét az utolsó 60 évben átkutatja, az annak a mondásnak a beigazolását fogja látni : Österreich ist. das Land der Unwahrscheinlichkeiten. Egész sorozata a diplomatiai actióknak van, melyekről nem tudjuk még most sem, midőn már rég meghaltak azok, a kik initiálták és véghez vitték, rég keresztülment rajtuk az idők kereke, kik rég a történelemé — nem tudjuk, hogy miért is történtek ezek. Hivatkozom 1854-ben a dunai tartományok megszállására, a mi csak arra volt jó — és senki sem tudja miért — hogy Oroszországot elidegenitsük magunktól. Itt volt Velencze átadása ; a mai napig sem tudjuk, miért. Itt volt az occupatio, melynek indító okát tudjuk ugyan, de mai napig sem tudjuk, miért nem lehetett a dolgot véglegesíteni akkor. És itt van most az utolsó actio is, a melynél az országra nagy terheket raktunk és nem tudjuk, miért.

T. országos bizottság ! Egyrészt ennek con- statálása végett, másrészt, hogy leszállítsam annak a voller Erfolg-nak a mámorát, melyet én nem irigylek sem a t. külügymiuister úrtól, sem a t. hadügyminister úrtól — legyen nekik örömük benne — de egyért emeltem szót, azért, mert e voller Erfolg szülte mámor oka annak, hogy mi, ha megint vérvesztésre került volna a dolog, e véráldozatoknak legnagyobb részét kellett volna hogy viseljük és akkor, a mikor egy uj drágakövet — remélem és kívánom, hogy úgy legyen — illesztettek az uralkodó koronájába, akkor ott megfeledkeztek arról a nagy kincsről, melyet a holt kőzetnek tekintenek és ez Magyarországnak hűsége, áldazotkészsége, mely megérdemelte volna, hogy a miután sóvárog, a mit követel és akar a nemzet és a miről azt hitte, hogy most, ebben az általános örömmámorban talán neki is jut egy kis öröm, akkor mégis egy nagy csalatkozás érte, épen azért, mert itt Bécsben a voller Erfolg mámorában éltek.

A költségvetést elfogadom, a bizalmi nyilatkozatot nem fogadom el (Helyeslés balról.)

Werner Gyula jegyző: Tisza István gróf!

Tisza István gr. : T. országos bizottság ! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt felszólalásomnak tu- lajdonképeni tárgyára térnék át, lehető rövidséggel teszek egy pár igénytelen megjegyzést a most felszólalt t. tagtársunk által előadottakra, (Halljuk !) mindenekelőtt pedig arra, a mit t. tagtársunk a magyar kormány és a közös külügyminister ur felelősségéről mondott.

Kétségtelen, hogy a magyar kormánynak és általában mindazoknak a tényezőknek, a kik a külügyi politika irányítására befolynak, felelőssége nem terjedhet ki az eljárásnak minden alárendelt részletkérdésére. Hiszen teljesen lehetetlenné tenné a külügyminister actioképességét, ha neki koncertálni kellene minden detailkérdésben a többi factorokkal, kikkel együttműködésre van hivatva. De azért nagyon bajos egyszerűen megkülönböztetni, a mint t. barátom tette, a czél és eszközök közt. Mert a mi az eszközöket, az eljárást illeti, minden nagyobb horderejű, döntő befolyású lépésnél a dolog természeténél fogva a magyar kormánynak osztoznia kell az informatióban, az elhatározásban és igy a felelősségben is.

Szükségesnek tartottam ezt nem a mostani concret eset szempontjából kiemelni, midőn azok a factorok, a kikről szó van, vállalják és viselik a felelősséget, egészen helyesen ; de szükségesnek tartottam azért, nehogy a jövőre vonatkozólag is ily nyilatkozatokból netán oly consequentiák vonassanak le, a melyek a magyar kormány jogos ingerenciáját és köteles felelősségét csökkenthetnék.

T. tagtársunk kifogásolja azt, hogy a vörös könyv nem elég tartalmas, érdekes. Gondolom, aban a tekintetben, hogy a vörös könyvbe mi veendő fel, mi nem, a felelősség teljesen a külügyminister urra hárul. És ebben a tekintetben ő van hivatva megbirálni, mely okmányok azok, a melyeknek közzététele az érdekelt más államokra való tekintetből megendedhető. Azt gondolom, különösen ilyen actiónál, a minő a jelenlegi, az ő egyéni óhajtása minden esetre az lehetne, hogy mentül több publicáltassék, de az államérdekre való tekintet és a teljes felelősségérzet kell, hogy visszatartsa mindazoknak a publicálásától, a melyeknek nyilvánosságra hozatala kellemetlen következményekkel járhatna a köztünk és az olyan hatalmak közti viszonynak jövő fejlődésére, a mely hatalmaknak felfogása és magatartása ebben a kérdésben nem felelt meg a mienknek, de melyekkel most már, a midőn ez a kérdés elintéztetett, szintén jó viszonyban akarunk élni, tehát kerülni kell mindent, a mi a barátságos viszony megzavarására vagy nehezítésére vezetne.

Ez a szempont tart vissza attól, hogy a múltak kritikájába belemélyedjek. És ha t. tagtársam azt mondja, hogy szükségesnek találja a kritikát, mert, a mint ó kifejezte magát : Oesterreich ist das Land der Unwahrscheinlichkeit-en, hogy egy csomó rebus előtt állunk a külügyi politika utolsó évtizedeinek fázisaira nézve, melyek közt nagyobb világosság és erősebb kritika szükséges.