A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

134 V. ÜLÉS.

nem kiséreltetik meg ott sem az absolutistikus kormányzat, nem lehet tehát himet varrnia az ellenzéknek arra nézve, hogy talán absolutisticus tendentia góczpontja fog lenni Bosznia-Herczego- vina. A többi általam registrált, — használom e kifejezést, mert igyekeztem az ellenzék minden lehető logikus támadását összesíteni és azt egy- szeiiien igyekeztem registrálni, — minden általam registrált többi kifogás szerintem elméletileg absolut véve helytálló, helytálló volt az occupa- tióval szemben, helytálló az annexióval szemben is. És be kell ismerni azt, hogy emberek vagyunk, (Derültség.) pardon, nem mindenki mondhatja ezt. (Derültség.)

Rakovszky István : Önönmagáról legalább mindenki azt hiszi. (Derültség.)

Issekutz GyŐZO : Be kell ismerni, hogy a mi emberi életünknek minden megakadályozó, korlátozó, minden irányitó hatása, az állami életünk minden nyilatkozásában érvényesül, és ezekkel számot vetünk, mikor oly kérdéseket akarunk tárgyalni, a melyeket piaczra vinni nagyon könnyű, de nagyon veszélyesek, ha azokba a gondolkodásnak csak megvillanásait,denem a gondolkozás mélységét visszük bele és izgatással élünk megfontolás helyett, a melylyel a kérdéseket döntés alá visszük és nyilvánosság elé bocsátjuk. Mikor ily kérdések előkerülnek, akkor szükséges, hogy nemcsak az egyéni, de az állami élet psihologiájával is foglalkozzunk egy kicsit.

Az ellenzék érveit általunk felhozott, vagy felhozandó absolute ellenvetésekkel, czáfolatokkal nem lehet gyengíteni, de igenis, figyelembe kell venni azokat a relativ szempontokat, a melyek döntők voltak az annexió alkalmával, és a melyek figyelmen kívül hagyatnak, a midőn érvek az annexió ellen íelhozatnak, és a midőn az occupatio ellen elhangzottak, mert az annexiónak is nem a két állam által teremtett, nem is a két állam által uralt, nem is a két állam által megszüntethetett külpolitikai helyzet, hanem a Balkán államoknak az occupatio idejében Európa békéjét érintő rendezetlen volta és közvetlenül államunkat is fenyegető állandóan lázas, forrongó, a közbiztonságot veszélyeztető magatartása volt közvetlen indoka. P.s az occupatiónak okszerű következése volt az annekxio.

Avagy azt a sok véráldozatot, a százmilliókra menő pénzáldozatot meghozta, meghozhatta-e a két állam, belevihette-e puszta kalandba akkori vezetője és a (>7-es politikai élet egyik legkiemelkedőbb, legönzetlenebb és legszélesebb látkörü alakja, idősb Andrássy gróf. belevihette-e volna a monarchiát politikai kalandba csupán occupálás czéljából, vagy mily egyenérték állott kilátásba azért, hogy a két tartománynak rendet, közgazdasági fejlődést, forgalmi emelkedést szerezzünk és azután a rendezett állami és társadalmi viszonyok megteremtése után egy önálló és a Balkánon a mi érdekeinket veszélyeztető államalakulatot elősegítsünk.

Szilágyi Dezső, ki az occupatiónak annakidején legnagyobb ellenzője volt, előre látta, hogy az occupatiónak, hogyha e két államnak öntudatos államférfiai és vezetői lesznek, az annexio lesz a következménye, az occupatiót már nem is mint occupatiót támadta, és a magyar országgyűlésen az akkori ministerelnököt épen azért támadta, támadta a külügyi vezetést, hogy miért nem áll elő tehát a végleges rendezés programmjával. Mert azt mondta, a ki ily helyzet elé akarja állítani az országot, az országokat, annak kötelessége megmondani, hogy mit akar a helyzet jelenlegi előidézésével és mily consequentiát von le belőle. Mezőssy Béla : Igaza is volt !

Issekutz Győző : Igaz, Szilágyi helyesen kérdezte ezt, Mezőssy Béla t. barátom helyesen mondja, hogy igaz, csakhogy Szilágyi sem tudta volna megmondani mi történik ezekkel az occupált tartományokkal, és Mezőssy sem tudná megmondani, hogy mi történjék most velük.

Most eszembe jut Geibel német Írónak egy mondása : »Nicht wer Staatstheorien dociert ist ein Politiker, nur wer im gegebenen Falle richtig das mögliche schafft«.

Én nagyon hálás leszek, ha akár Ausztriában, akár Magyarországon előáll egy felelőssége teljes tudatában lévő államférfiu és megmondja, hogy Bosznia és Herczegovina sorsát miként akarja véglegesen rendezni. Az annexiónak a ténye azokkal a költségekkel és azon következményekkel, hogy a két monarchia egy harmadik területet tart fenn, a mi által a dualismus látszik megtámadva, mert két önálló és független államban egv központi államtestet létesít, sok támadásnak lesz még kitéve és nagy agitáló eszköz lesz azon politikus urak kezében, kik utóvégre nem mindig azt tartják elvül, hogy a haza minden előtt. Különösen azok kezében, a kik a 67 ellenzői s ilyenek, sajnos, sokkal többen vannak Ausztriában, mint Magyar- országon.

Pedig mi, a 67 őszinte hívei, megczáfolhatlanul felállithatjuk azt a tételt, hogy a 67-es intézménynek az annexióhoz semmi köze. Az annexió az 1723. évi 1. és 11. t.-ez.-ben megállapított együttes védelemnek az eredménye, és azon körülmény, hogy a 67-es intézményben találkozott egy szervezet, mely az annektált tartományok igazgatását a végleges rendezésig teljesiti, a 67-es intézményeknek nem hátránya, hanem előnye, mert a két állam ezen tartományokhoz való jogviszonyát rövid időn belül aligha rendezi ; mert nem rendezheti. (Igaz !) A megkívánt nagv vér- és pénzáldozatok kölcsönös recompensatiója, a tartományoknak a magyar államhoz való csatolása oly nagy jelentőségű, erkölcsi, közgazdasági és faj hatalmi szempontból döntő fontosságú kérdéseket vetnek fel. a melyeket a közel jövőben tárgyilagos higgadtsággal kezelni, mindkét állam közgazdasági, faj- hatalmi érdekeit kielégítő módon megoldásra juttatni nem lehet, A 67-es intézménynek mint ezen rendetlen államjogi viszonyok kezelésénél kisegítő eszköznek hiányában elkerülhetetlenül szükség