A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

30

III. ÜLÉS.

vagyis Németországé és Francziaországé. Ha ezen államok kiadványaival hasonlítjuk össze a mi kiadásainkat, akkor sem maradunk hátra.

Németországnak az 1910-iki költségvetése szerint 709 millió márka volt a hadseregre fordított költsége. Tengerészeti költségei pedig 185 millió márkát tettek ki, tehát összesen 867 miihó márkával szerepelt Németország hadügyi terhe. Franczia- ország költsége — az 1909-iki adatok állnak rendelkezésemre — 798 millió frank volt a hadseregnél és 332 millió frank volt a tengeréseztnél, összesen tehát 1130 m iliő frank, vagyis 1073 millió korona. A mi kerek összegben 670 millió koronában megállapítható hadi kiadásunkhoz képest tehát a német katonai teher 867 millió márkája és a francziák 1130 millió frankja egyáltalában nem oly összegek, a melyek azt igazolnák, hogy mi a teherviselésben nem mentünk volna el addig a határig, a mely a mi viszonyainknak túlságosan is megfelel.

De méltóztassék nézni a rendkívüli nagv kü©./

lönbséget, a mely ezen államok és a mi államunk viszonyai közt van. Nemcsak abban áll a különbség, a mit itt már többen felhoztak, hogy a kiadás ott tulajdonképen csak anyagcserét jelent, hogy a mit hadi czélokra adnak, azt visszaadják az ipari szükségletek fedezésénél, de ezenfelül mi fejletlenebb államok, még szolgáljuk is azon nagy államok ipari fejlettségét.

A németországi Krupp-gyár, a franczia gyárak újabb és újabb megrendeléseket kapnak a Keleten fekvő államoktól. De ez még a csekélyebb dolog. Azok a költségek, a melyeket ók hadügyi czélokra fordítanak, már kifejlett, tőkegazdag állam gazdasági életének védelmére hozatnak. Ott át meg át van itatva a culturának áldásaival az egész ország ; világkereskedelmi politikát folytatnak, nagymérvű tőkeösszehalmozások teszik a teherviselést könnyebbé. És vájjon Magyarországon és Ausztriában, de főleg Magyarországon, ugvan- ez-e a helyzet ? Jól tudjuk, hogy mi még a fejlődés stádiumában vagyunk, nekünk még teremtenünk kell gazdasági életet, ki kell küszöbölnünk a milliárdon felük iparimportot, a mely évenként gyengiti gazdasági életünket. A kimutatott katonai terhek tehát a mi viszonyainkhoz képest inkább túlzottak, semhogy azon a határon alul maradnának.

És hogy e thémát még folytassam és be is fejezzem, méltóztassék megnézni a terheket relative viszonyúvá azokhoz a költségekhez, a melyeket Magyarország gazdasági és más igazgatási ágainak fejlesztésére fordított. Ebben a tekintetben még elszomorítóbb az eredmény.

A mi katonai megterhelésünk, a melyet Magyarország magára vállalt, ha hozzáveszsziik a percentuatióhoz, a mely 36 4 szerint minket terhel, a 2%-os praecipuumot is, a melyet a határ- őrvidék után kell fizetnünk és ha hozzáveszsziik a honvédelmi költségeket is, évenként összesen 254 millió korona. Ezzel szemben mit fordítunk vájjon culturalis és igazgatási czéljainkra ? A földmi velésiigyre fordítunk 32 milliót, ipar- és kereskedelemre 30 miihót, igazságszolgáltatásra 42 milliót, közoktatásra 55 miihót, az összes belügyi igazgatásra 65 miihót, összesen tehát ezen érintett összes igazgatási ágazatokra az utóbbi évek zár- számadási átlagai utján 252 millió koronát. Ezzel szemben az évi katonai teher 254 miihó. összes ter- heinkhez képest, hogyha leszámítjuk az államvasutak és gépgyárak üzemét, a melyek 386 milliót képeznek, az összes kiadásaink 20%-át vagyunk kénytelenek katonai czélokra fordítani. Ézzel szemben Olaszország 23 %-ot költ hadügyi czélokra. Németország ugyan 30%-át a birodalmi költségeknek adja a katonai költségekre, de ha azt veszszük, hogy Németországban a birodalmi költségek épen a hadügyi czélokra szolgáltatnak be, mig az igazgatási ágak többi részét maguk az egyes államok fedezik, akkor ha az egyes államok költségvetéséhez arányújuk a hadügyi kiadást, Németország csupán 21 %-kal participál a hadügyi teher viselésében a többi összes igazgatási ágakkal szemben. Francziaországban a hadügyi költség 29 százalékát képezi, de Francziaország fejlődése és művelődése a mi viszonyainkkal szemben oly óriási eltérésben van, hogy a comparatio azzal egyáltalában nem lehetséges.

Mik azok a következtetések, a miket mindezekből le kell vonni ? Az, hogy a mi hadügyi vezetőségünket arra kell kérnünk és figyelmeztetnünk, hogy azok az áldozatok, melyekkel a hadszervezetet tökéletesiteni akarják, nem emelhetők az ország anyagi érdekeinek pusztulása nélkül. (Igaz! Úgy van! jobbfdöl) Ezen a téren tehát inkább oly újításokat és lényeges módosításokat kell létrehozni, melyek a katonai terheket elviselhetókké teszik.

Egv hadszervezetnek kétségtelenül akként kell berendezve lennie, hogy a modern fejlődésnek minden tekintetben megfeleljen. Egy hadvezetóség, a mely nem gondoskodik a legtökéletesebb hadi felszerelésről, az elhanyagolja a maga kötelességét. De a kellő hadi készültséget sok tekintetben lehetetlenné teszik azok az évról-évre felmerülő költségek és kiadások, melyeket a magas békelétsz 'unnak fegyverbentartása és a magaslétszámu tisztikarnak állandó ellátása idéz elő. Nekünk tekintettel kell lennünk azon reformoknak mielőbbi megvalósítására, melyeket már régen méhében hord a jövendő, de melyek nem bírnak megszületni, hogy t. i. átalakíttassák a hadszervezet abban az irányban, hogy az egyéni kiképzést átengedje a társadalomnak, hogy az egyén már kellő katonai előkészítéssel és tudással jöjjön a hadszervezet szolgálatába és a hadsereg csak a magasabb kiképzést vegye át és annak költségét viselje.

Nagyon helyes, hogy mindinkább előtérbe nyomul a társadalomban való előkészítésnek munkája, de ebben az irányban többet kell tenni az iskola és más társadalmi szervek segítségével s ezt a terhet az államról le kell venni. Az egyéni kiképzést át kell adni a társadalomnak, az ország egész erejét pedig a hadi szervezet tökeletesite-