A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
28 III. ÜLÉS. kés alá venni. Előbb azonban két észrevételt kell tennem. Az igen t. előadó ur beszédéből örvendetes jelenséget olvastam ki. Ö maga is belátja, hogy az itt divó jelentéseknek hosszadalmas, mindenre kiterjedő volta felesleges mértékben terhek a bizottság figyelmét, mert hiszen megbízatásunk értelmében mindannyiunknak kötelessége maguknak azoknak a javaslatoknak szövegével és tartalmával foglalkoznunk. Kár tehát, hogy az előadó vegye magának azt a fáradságot, hogy ezeket recitativ módon megint a bizottság elé ter- jeszsze. De hát ez hosszú évtizedeken keresztül követett helytelen gyakorlat eredménye. Ennek a bizottságnak az eljárása arra a gyermekre emlékeztet, a ki atyjának díszes köntöseit lassanként elszedegeti, hogy ezzel a saját díszét emelje. Ezen bizottság az albizottságok hosszú jelentéseivel a parlament díszes köntösét óhajtotta magára ölteni, saját jelentőségét óhajtotta öregbíteni . Pedig meg kellett volna gondolni mindnyájunknak, hogy a mi díszt a parlamenttől és a törvényhozástól elvonunk, nem nekünk válik ékességünkké, hanem annak a parlamentnek gyengeségévé válik, a mely bennünket kiküldött. Midőn megjelenünk a királyi szék előtt, hogy meghallgassuk a trónbeszédeket, a melyeket a magyar nemzet mindig hódoló tisztelettel fogadott, elfelejtjük, hogy ezzel meghiúsítjuk azt az alkalmat, hogy évről-évre a magyar alkotmány szerint Budapesten országgyűlés tartatván, ott fejezhesse ki a korona viselője a maga gondolatait, hogy a trónbeszédeket maga az ország- gyűlés hallgassa meg. Mi helytelen világításban állunk ezekkel a világ elé, hogy elhomályosítsuk Európa népei előtt azt a valódi szerepet, a melyet alkotmányunk, törvényhozásunk e bizottság részére előirt. A t. előadó ur maga is elismerte, hogy ezek az egyébként nagy gonddal összeállított jelentések, a melyeket olvasni szerencsések vagyunk, régebbi idők abususából eredtek és nagyon örülök, hogy ez a tudat erősbödik és kérem pártkülönbség nélkül, hogy restringáljuk hivatásunkat arra, a mit többszörösen kiemeltünk, hogy nem suverain testület, hanem a parlament kiküldött bizottsága vagyunk, a melynek feladata szorosan megvizsgálni azokat a számtételeket, a melyek elénk terjesztetnek és ezeket megszavazás és végső eldöntés végett átadni az országgyűlésnek, a melynek az alkotmányos jogkörébe tartozik. Másik észrevételem kissé száraz talán, de szintén ezen kötelességekkel áll összefüggésben. Ez vonatkozik a közös ministen előterjesztések formájára és módozataira. Az itt bírálat alá vett nagy igazgatási ágak a maguk tagozatai szerint a hadügy vezetésére, a külügy vezetésére s az ezekkel összefüggő pénzügyi kezelésre oszolnak szét. Ez tehát természetszerűen igényelné azt, hogy a mindezen igazgatási ágakban felmerülő szükségletek helyes, budgetszerü kezelésben részesüljenek. A ki most be akar hatolni a jelentéseknek, előterjesztéseknek a misteriumaiba, valóságos büvészi erőre van szüksége, hogy mindezeket az előterjesztéseket és adatokat számszerűleg megállapítani képes legyen és levonhassa azon következtetést, hogy vájjon az illető igazgatási ágnak felelős közegei a megállapított tervezetnek megfelelően jártak-e el ? Ma nemcsak a hadügyi, a külügyi és a közös pénzügyministeri költség- vetéssel állunk szemben. Azonkívül hét-nyolcz külön előterjesztés van, a melyek mind külön- külön megterhelését jelentik az országnak, és a melyek helyesen és természetszerűleg mind a költségvetésbe volnának beállitandók. A mostani viszonyok közt, midőn megtettük azt, hogy a költségvetés ordinarius és extraordinarius tételeit, a rendes és rendkívüli hiteleket, póthiteleket, a melyek hosszabb időre voltak megállapítva, kiilön- külön osztályoztuk, már azt hittük, hogy a dolgokkal tisztában vagyunk, de akkor jön a zárszámadás és egész tudásunkat felforgatja. Ott van az 1908-ik évi pénzügyi eredmény pl., méltóztassék megnézni ennek az összeállítását, reflectorként világit az be az egész kezelésbe. Megállapítottunk 1908-ra 372 miihót a rendes költségekre, de ezen a megállapításon túltette magát a hadvezetóség és 73 millió koronával többet költött el. Nem akarom azt mondani, hogy itt bármiféle egyéb szempontok játszottak volna közre. Nem hiszem, hogy a hadügyi, a külügyi kormányzatnak, valamint a tengerészeti vezetőségnek az lenne a szándéka, hogy ilyenformán kissé könnyebben elfogadható tételeket állítson fel, hogy ne lássák az illető factorok, egyszerre, hogy melyek azok a terhek, a melyeket elfogadniok kell. Ez csak egv régi rossz szokás, a melylyel szakítani kell nem abból a szempontból, hogy nekünk könnyebbé tegyék az ellenőrzést, és kezelést, mert hiszen mi nem privát passióból ülünk itt, hanem törvényhozási functiónk van, a mely kötelességünkké teszi, hogy behatóan mérlegeljünk minden tételt a költségvetés szempontjából, de követeli ezt az a budgetszerü kezelés, a melyet az egész világ követ és a melyhez mi sem lehetünk hűtlenek. Bátor voltam ezt az országos bizottságban már ezelőtt is felhozni, és hogy documentáljam a hadvezetóség előtt és a közös ministerek előtt, hogy ez másutt is igy van, bátor vagyok e tekintetben néhány példával szolgálni. Bemutatom itt, — hiszen közelfekvö dolog, mindenki betekintheti — a franczia hadügyi költségvetést. Ez 798 millió franc összefoglalását jelenti egyetlenegy költségvetésben. Itt is vannak felvilágosító tabellák, az egyes czimletekhez külön magyarázó tételek, de ép úgy, mint minden más költségvetés, egy összefüggő képét mutatja a hadügyi szükségleteknek. így lehet a franczia költségvetésnél is megállapítani, hogy ha pl. egy tétel fel nem használtatott és át lett vive a következő évre, ezt nem kell külön tétel tárgyává tenni, ezt az indokolás fogja megmondani, hogy ez olyan szükségletre vonatkozik, a melyek már az előző évben lettek megállapítva, de felhasználva csak
