A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
26 III. ÜLÉS. bennünket, de egyúttal kijelenti azt is, hogy meg van győződve arról, bogy mi azon programmot nem akarjuk megvalósítani és el fogjuk ejteni ép úgy, mint a készfizetéseket. Méltóztatott a tegnapi nagyon érdekes fejtegetésében rámutatni Ausztria politikai életének arra a homályos működésére, mely az 1867-es alapon a két állam közötti őszinte béke és a két állam közötti érdekközösség megoldásának és helyes rendezésének útját állja, a midőn Ausztriában előre tiltakoznak a magyar nemzetet megillető jogok legkisebb mértékben való érvényesítése ellen is. Támogatni akarja a t. képviselő ur a többségben levő pártot a maga szerény törekvéseiben, de előre kimondja, hogy, meggyőződése szerint, ezt a törekvést mi nem veszszük komolyan, hogy azt valóra váltani nem akarjuk. Hát, engedelmet kérek, tisztelt bizottság, vájjon a magyar nemzeti közéletnek ki tesz hátrányosabb szolgálatot, az az osztrák politikus-e, a ki nyíltan kimondja, hogy nem fog és nem akar a magyar nemzet részére jogokat elismerni, vagy az a magyar politikus, a ki azt mondja, én támogatlak titeket, de tudom, hogy ti nem akarjátok azt, a mit Ígértek, megvalósitani. Mezőssy Béla: Ezt nem mondtam! Issekutz Győző: Kérem az eszmemenet ez volt ! Mezőssy Béla: Egészen más! Issekutz Győző : Az eszmemenet ez volt és én azt hiszem, hogy a magyar közélet sokkal jobban ki van szolgáltatva akkor, hogy ha egy többségben lévő párttal, egy hatalmas többség által támogatott kormány szándékával szemben nyíltan az az állítás koczkáztatik, hogy a mit a másik állammal szemben, mint nemzeti jogot és követelést felállít, hogy azt ő maga sem teszi komolyan, hogy annak a jognak az érvényesítését ó maga sem tekinti politikája dominans feltételéül. Én azt gondolom, hogy annyi loyalitással a magyar pártoknak viseltetniük kell egymással szemben, hogy ilyen föltevést ne koczkáztassanak, de főleg nem szabad egy többségben lévő párttal szemben, koczkáztatni akkor, a mikor ez a párt még egyáltalában nem szolgáltatott okot a magyar közéletnek a tekintetben, hogy a hatalomért vagy a hatalmon való megmaradásért, az általa felállított elveitől eltért és az általa helyesnek, a nemzet életszükségleteinek jelzett akaratát feladta volna. Bakonyi Samu t. képviselőtársam a tegnapi napon a 9-es bizottság programmjával szemben — ámbár ő is kilátásba helyezte jóakarata támogatását — kijelentette, hogy neki és pártjának a programmja az 1723-iki törvény. Én, t. bizottság, nagyon szívesen veszem azt, hogy a legjobb, a legnemesebb az, a kinek objectiv érvei vannak, az győzzön úgy a magán-, mint a közvitatkozásban. Contemplatióimban igen szívesen mentem bele annak a gondolatnak a fejtegetésébe, hogy az 1723-iki törvényczikk közjogi alapján való állás tulajdonképen miben választja el a függetlenségi pártot a nemzeti munkapártnak attól a törekvésétől, a melylyel ez az 1867 : XII. törvényczikket a nemzet akaratával és a nemzeti erők viszonvai- val megfelelően akarja érvényre emelni. Az 1723-iki törvényhozásnak három alap- gondolata volt. Az egyik az uralkodásnak a női ágon is való megállapításával ebben a folytonosságban az állami élet fejlődésének a garantiáját megszerezni. A második alapgondolata volt a közös biztonságnak együttes erővel való védelme és fentartása, mint közös és viszonylagos védelem. Apponyi Albert gr. : Kölcsönös ! ! Issekutz Győző : Közös és viszonylagos, hiszen a viszonylagos az a kölcsönös ! A harmadik ezen megállapított kötelezettség mellett Magyarország alkotmányos közjogi és . belkormányzati önállóságának a biztosítása. Az 1867 : XII. t.-cz., ha annak származását és keletkezését is veszszük, hiszen Deák Ferencz hires húsvéti czikkéből indult ki, a melyben az akkor Ausztriában szárnyra kapott elévülési theoriával szemben követelte és hangoztatta, hogy minden újabb tárgyalásnak kiindulási alapja csak a pragmatica sanctio lehet. Az 1723-iki t.-czikkre világosan hivatkozik az 1867 : XII. t.-cz. ; világosan megállapítja, kimondja ez, hogy a pragmatica sanctióból folyó közös és együttes védelem eszközeit kívánja megállapítani, midőn a közös ministeriumokat insti- tuálja és a pragmatica sanctióból folyó közös és együttes védelem eszközeit jelöli meg, mondván, hogy e védelemnek egyik legfontosabb eszköze a külügy, másik eszköze a hadügy, a közös pénz- ügyministeriumot pedig csak mint az ezekre vonatkozó financiális ügyek intézőjét jelöli meg. őszintén mondom, nem hallottam még soha egyetlen politikustól sem, hogy képes lett volna kifejteni az 1867 : XII. t.-czikknek szembenállását az 1723 : I. vagy II. t.-czikkel, vagy a hogy ő excellentiája méltóztatott mondani, az 1790. évi X. t.-czikkel. Magyarország Corpus Jurisa minden egyes betűjének lényege az, hogy az ország önállóságát és függetlenségét, tehát állami souve- rainitását nem adta fel ; nem adta fel a legkevésbbé sem az 1867 : XII. t.-cz. Azért volt oly óvatos Deák Ferencz és Andrássy Gyula, az idősebb, midőn e törvényt megalkották ; azért voltak annyira óvatosak, hogy a delegatióknak hatásköréből is kivettek minden rendelkezési jogot ; eltiltották ezeket attól, hogy a souverainitást elhomályosítani alkalmas közös tanácskozásokba bocsátkozzanak ; praeveniáltak a magyar állami souverainitás elhomályositásának. És ha most a delegatio hatáskörét, mert esetleg egy politikai párt a maga agitatiójának vele szolgálatot tehet, kiszélesítik ; ha a delegatio elé hoznak oly kérdéseket, melyek nem ide valók, melyek a magyar törvényhozás hatáskörébe tartoznak, melyek megvitatására mandátumot nem kaptunk, akkor ez nem a törvénynek, hanem a jelenlegi magyar közéletnek a hibája. De, t. bizottság, ki kell itt mondanom nyíltan, hogy ebben az országban nagyon szükséges a politikai őszinteség. A politikai őszinteségnek
