A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
II. ULES 15 hanem inkább a constatálható tények. Tudjuk, hogy a német birodalom folyton fejleszti az egész vonalon fegyveres erejét, legéberebben gondoskodik a tisztikar és altisztikar magas színvonalon álló oktatásáról. Oroszország szintén folyton szervezi csapat- testeit és emeli budgetjét. Olaszország, úgy a hadügyi, mint a haditengerészeti évi budgetjét évról-évre emeli és azonkívül erődítésekre és uj csapattestek felállítására is sokat áldoz. Mit tapasztaltunk a kisebb államok egyikénél, Szerbiánál az utóbbi időben ? Azt, hogy 1910-ben hadügyi budgetje circa 26,000.000 dinár volt és a mint kezdődött 1908-ban a háborúra a kilátás, máris 7 milliót szavazott meg és 1909-ben januárban circa 33 és y2 milliót, februárban 11 milliót, később újból közel 6 milliót ajánlott meg, hogy harczkészültségét minél teljesebben elérhesse. Terve volt 150 milliós kölcsönt kötni és abból is 50 milliót fegyverzetre megszavazni. Mit látunk mindebből, t. országos bizottság ? Azt, hogy ha szövetségeseinket magunknak a jövőre is biztositani akarjuk és ha mint tekintélyes hatalom akarunk helyünkön megmaradni, akkor, sajnos, bármily nehezünkre is esik, nem zárkózhatunk el, sőt hazafiul kötelességünk az áldozatokat meghozni és azért bennünket szemrehányás nem is érhet. De megjegyzem t. országos bizottság, ezt tenni csak oly mértékben szabad, a mint azt a nemzet financziális ereje megbirja. A gazdagabb államoktól elvakittatni magunkat ne hagyjuk, mert ha egy állam anyagilag tönkremegy, nincs mit megvédem. Különben is a leghelytelenebb politika volna más államok nagyobb anyagi erejét, áldozatkészségét zsinórmértékül felállítani. Igenis éber figyelemmel tartozunk más államokat követni, de a saját nemzetünk anyagi erejének képességét kell szigorúan mérlegelni, f Élénk helyeslés.) T. országos bizottság ! Ha alapos megfontolás tárgyává teszszük és bonczkés alá veszszük egy modern alapokon és magas színvonalon álló fegyveres erő fentartásának súlyos terheit, a hátrányokat, úgy nem szabad figyelmen kivül, a homályban hagyni az előnyöket sem, fel kell azokat is lehetőleg tárni és nem szabad tűrni, hogy a közvélemény egyebet se higyjen, mint azt, hogy csakis terheket ró ránk a fegyveres erő és ezzel mintegy az ellenszenv fokozódjék, hanem igenis oda kell törekednünk, hogy tudja meg minden egyes polgára a hazának, miért kell áldozni és melyek az előnyök, hátrányok, terhek, de miféle enyhitő körülmények állhatnak elő, ha egy czéltudatos gazdálkodás, egy igazságos törekvés vezérli a hadügyi kormányzatot a szükségletek beszerzése körül és méltányos elbánást tűz ki maga elé czélul a törvény rideg parancsai alkalmazásánál. A hadsereg mindenesetre igen sok pénzbe került és, tagadhatatlan, sok ezer munkaerőt von el a családi körökből, sok szülőnek keserves könnyét fakasztja, sok millióját emészti föl az állam jövedelmének. De, t. országos bizottság ! mindezzel szemben méltóztassék megengedni, hogy egész röviden megemlitsek egyes előnyt is. (Halijuk/) Ha a hadvezetóség részéről megtörténik a méltányosság a legmesszebbmenő határig az összes szükségletek fedezésének a kvóta arányában való beszerzése, valamint a két állam területein a csapatok elhelyezése körül és ez mindig a legféltékenyebben szem előtt is tartatik, akkor t. országos bizottság, a hadi tengerészet kiadásait kivéve, mégis azt lehetne állítani, hogy a többi kiadásokra elköltött nagy pénzáldozat nagyrészt csak gazdát cserél. Ezen állításomat mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy minden kis város kapva - kap a katonaságon. De ez nagyon természetes is. mert hisz a mezőgazda, kereskedő, az iparos, mindannyinak csak haszna van az étkezésből, élelmezésből, felszerelésből, a különféle bérletekből, csak. mint említettem, a méltányosság és igazság politikája legyen mindig a leghelyesebb mederben vezetve. Épen ezért újból is kérem a hadügyi kormányt, hogy a legnagyobb szigorral járjon el, hogy ezen kérdések kifogástalanul kezeltessenek. (Helyeslés.) Igaz, hogy elismeréssel kell adóznom, mert a hadügyi kormányzat részéről e téren nagy haladás észlelhető is. Vegyük továbbá tekintetbe, hogy hány ezer és ezer honpolgárnak ad állandó kenyeret a hadsereg. Ott a sok havidíjas, a továbbszolgáló altiszt, a sok magán, állandóan felhasznált dijnok és mesterember. A mi a fiatal honpolgárokat mint katonákat illeti, azt merem állítani, hogy a katonai szolgálat alatt határozott testi edzés, szellemi nevelésben részesülnek, a mi az egész életükre legjobb befolyással van. Ezt leginkább megerősíti azon tény, hogy az országokban ezerekre és ezerekre menő egyén épen a katonai szolgálat alatt szerzett nevelésének köszönheti tisztességes állását (Igaz ! LJgy van !) és ott veti meg alapját hasznavehetőségének és különös ügyességének. Nem szabad ezenkívül szem elől téveszteni még azt sem, hogy a fiatal honpolgárok éveken keresztül jó és egészséges ellátásban részesülnek, ezenkívül ruházatot, lakást, sőt még készpénzt is élveznek a hadsereg anyagi kiadásából. Ezenkívül lát, tapasztal, megismeri legalább is hazájának egy részét. Tehát, ha ezt mind tekintetbe veszszük, úgy nem szabad a köztudatba beleoj tanunk, hogy csak terhekkel jár a fegyveres erőknek fentartása, hanem igenis a haza iránti szent kötelesség teljesítése mellett előnyök is mutatkoznak. T. országos bizottság ! A mi a hadügyi kormányzat költségvetését illeti, elismerem annak reálitását és meg vagyok győződve, hogy ha valahol, úgy a mi hadseregünknél biztosan el lehet mondani, hogy a becsületesség, lelkiismeretes pontosság jellege végig kitűnik az egész nagv gonddal összeállított költségvetési munkálaton és oly őszinte felvilágosító indokolás kiséri, hogy csak az elismerés illeti az azzal fáradozókat. Az összeg, tagadhatatlan, óriási, inert ha a
