A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

12 II. ÜLÉS. zatok vezetnék, ezt teljes határozottsággal vissza kell utasítanom. A függetlenségi és 48-as párt szintén az 1723-iki törvényekben foglalt pragmatica-sanctio alapján áll. Ennélfogva Ausztria és Magyarország között a kölcsönös védelem kötelezettségét érintethetet- lennek tekinti. De, hogy a kölcsönös védelemnek ezt a kötelezettségét a maga részéről minél hatá­rosabban betölthesse, épen azért követeli a maga nemzeti igényeinek és aspiratioinak teljes megvalósítását. Mert, t. országos bizottság, a katonai kérdések kontroverz anyagának megoldá­sát csak az egyoldalú katonai fejlesztés eszközei­vel elérni nem lehet, ez teljes megoldás nem lehet, ily megoldás közmegnyugvásra nem találhat ; hosszú időre nyugvópontot biztositó megoldásnak csak azt tekinthetjük, a mit Tisza István gróf igen tisztelt bizottsági tag ur a külügyi albizott­ságnak első ülésén mondott felszólalásában em­lített, t. i. a morális elemnek teljes mértékben való bevitelét a véderőbe. Ezt a moralis erőt pedig semmiben nem ismerhetjük fel annyira, mint épen a nemzeti erő teljes érvényesülésének lehe­tővé tételében. Ezért, t. országos bizottság, mikor e követe­lések alapján szilárdul megállunk, ez nem akar sem a do ut des, sem az egyoldalú alku , sem a zsa­rolás politikája lenni, hanem a harmonia meg­valósítása, a nemzeti erőknek a véderő czéljára való felajánlása. Abban a meggyőződésben va­gyunk. hogy épen a véderőben nem lehet meg­engedni, hogy ellentét állíttassák fel Ausztria és Magyarország közt ; ily ellentét azonos fejedelem uralma alatt élő két állam közt helyesen el sem képzelhető, és ha volnának ily ellentétek : el- enyésztetésükre kölcsönös egyetértéssel, az egy­más nemzeti érzéseinek a törvényben biztosított alkotmányos jogoknak kölcsönös elismerésével, teljes jóakarattal mindkét oldalról közre kell mű­ködni. Ez a közreműködés pedig részünkről nem lehet egyéb, mint hatályos, rendületlen, követke­zetes ragaszkodás nemzeti felfogásunkhoz, ennek teljes mértékében. Tisztelt országos bizottság ! Nem vagyunk mi fantaszták ; szükségesnek tartjuk, addig, mig a nemzetközi viszonyok megkívánják, hogy a nagyhatalmi állást Ausztria és Magyarország együtt megóvhassa, és épen e nagyhatalmi állás hatékony tényezőjének ismerjük fel azt, hogy a véderő fej­lesztése másik nagy tényezőjének: a morális elem­nek és mint legerősebb tartalmának, a nemzeti érdekek és jogoknak érvényesülését követeljük. T. országos bizottság ! A véderő-szervezet reformjára vonatkozólag a dolog természete szerint a hadügyminister úrhoz a hadügyi albizottság tárgyalásai során különböző kérdéseket intéztem. Ezekre a kérdésekre részben megkaptuk a felvilá­gosítást a hadügyminister ur szándékait illetőleg. Hallottuk, hogy az uj véderő-szervezetet a szolgálati időnek jelentékeny részben való leszállítására, a két éves katonai szolgálat behozatalára kívánja a t. hadügyminister ur alapítani. De nem emlékszem tisztán, megmondta-e a t. hadügyminister ur azt is. hogy mely fegyvernemeknél maradna fenn a reform esetén a hosszabb szolgálati idő. Pedig ennek a bizottságnak és a magyar közvélemény­nek, a magyar törvényhozásnak elsősorban ezt is egész precizitással meg kell tudnia. Mert hiszen a kétéves szolgálat behozatala, a mint a hadügyi vezetőség részéről sem titkolják, akként van con- templálva, hogy az nagy mértékű létszámemeléssel lesz egybekötve. Ez a létszámemelés a hadügyi vezetőség sze­rint indokolását abban találja, hogy a mit most a békelétszám fentartására három évi ujonczj utalók­ból kell kiállítani, azt azontúl két évfolyam ujoncz- jutalékából kell megkapni és igy az ujonczlétszám- nak egv harmadrészszel való felemelése követke­zik szükségképen e reformból. Ez a létszámemelés tehát természetesen a szerint alakul, hogy mely fegyvernemeknél maradhat meg továbbra is a hároméves szolgálat, mert azoknál azután a ki­látásba helyezett létszámemelésnek ez a szüksége természetszerűen elesik. A kétéves katonai szolgálat eszméje, t. or­szágos bizottság, a magyar közvéleményben teljes rokonszenvvel találkozik. Épen az a párt, melyhez tartozni szerencsém van, legelsőnek követelte ezt még az 1889-iki véderővitában, a mikor a párt megbízásából annak egy tagja, Czierer Ákos, hatá­rozati javaslatot terjlesztett be a szolgálati időnek ilv mértékben való leszállítása iránt. Eltekintve attól, hogy vájjon a kétéves katonai szolgálatnak feltételeként megszabott nagy létszámemelést a mi pártunk mily elbírálásban részesíti, abban az esetben, ha az általunk támasz­tott nemzeti követelések meg nem valósulnak : magát a kétéves szolgálatot nemcsak azért kell örömmel üdvözölni, mert az egyeseknek a véderő kötelékében való terheit könnyíti, hanem azért is, mert meggyőződésem szerint általában az összes szolgálati időnek leszállítására is vihet, ha az összes szempontokat figyelembe veszik és kellőképen mél­tányolják. Az általános tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a békelétszámnak körülbelül meg kell felelnie a hadilétszám egyharmadának. Ha már most egyharmad békelétszámnál a teljes hadilétszámot a tartalék fogja megadni, a mely a békelétszámmal akkor lesz helyes arányban, ha épen kétszer annyit tesz, mint a békelétszám ; a tényleges szolgálati idő pedig most három év : e felfogás szerint, t. i. hogy kétszer annyinak kell lenni a tartalékban lévőknek, hozzá­adva ehhez, azért, hogy a tapasztalatok szerint beálló fogyaték pótlására legyen kellő ember­anyag, egy évfolyamot, igy áll elő a tartalékbeli szolgálati kötelezettség hetedik esztendeje. A két­éves szolgálati idő mellett azután az előbbi mér­tékét alkalmazva, kétszer annyinak kell lenni a tartalékbeli szolgálati kötelezettségnek, vagyis négy évnek ; ehhez hozzáadva a fogyatékok pót­lására szükséges egy évfolyamot, ez kitenne ot esztendőt, a mit hozzáadva a kétéves tényleges szolgálati kötelezettséghez, a tényleges szolgálat

Next

/
Oldalképek
Tartalom