A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
10 II. ÜLÉS további nagy megterhelések következnének be, teljesen tisztáztassék az. hogy mindaz, a mit Magyarország quota szerint áldoz, a maga egészében adassék vissza Magyarország iparának és mezőgazdaságának. Ebben a tekintetben megjegyzem, hogy ide sorolom különösen az albizottságban is megjelölt azt a pontot, hogy mielőtt nagy további terhek következnének be, tisztázni kell azt. hogy az Ausztriában elköltött munkabérek az osztrák quotába számittassanak be. Az az érvelés, hogy az Ausztriában működő gyárakban magyar munkások is vannak nagy számban, és ennélfogva ezek voltaképen mint magyar emberek kapják a bért, nem jöhet tekintetbe, mert a munkabéreknél az a kérdés, hogy hol költetnek el, már pedig ilyen módon az Amerikában dolgozó magyar munkásokat is a magyar ipar tekintetében lehetne beszámitani. Ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy az osztrák munkabérek Ausztriában az osztrák quotába szánúttassanak be. A hadügyminister ur kimutatta, hogy munkabérekben 1907-ben — mert erről szól a zárszámadás, — összesen elköltötték 7,300.000 K és ebből 5,995.000 jutott Ausztriára; tehát ott költötték el az összeg 81%-át. A másik dolog, a mit tisztázni kell az, hogy mindenkor a rendkívüli szükségletek tekintetében is a magyar ipar és magyar mezőgazdaság teljesen kompensáltassék, tehát nemcsak abban, a mit a magyar kereskedelemügyi minister a rendes szükségletekben kimutat, tartassék meg a quota, de az egész vonalon a rendkívüli szükségletekben is, ha máskép nem, rekonversioval. (Helyeslés) A harmadik, a mit megjegyzek, az, hogy magyar szempontból, gazdasági szempontból nem tartom helyesnek a katonaüzemek folytonos ki- fejlesztését. Egy kis összehasonlítást csináltam, a melyből kitűnik, hogy a legutóbbi évben a katonai üzemek kiterjesztése folytán 350.000 korona az ordinárium emelkedése, az összes katonai üzemekben, különösen a confectiókban való befektetés emelkedése 5,400.000 korona. Magyar álláspont az is, hogy először, a mit a magántermelés meg tud csinálni, azt csinálja meg, a második pedig az, hogy a inig a magyar ipar nem kapja meg a maga részesedését, a hadsereg gyárai tovább ki ne terjesztessenek. Ugyanebből az anyagi szempontból indul ki az albizottság akkor, a mikor a tengerészeti albizottsággal egybehangzóan egy kilenczedik uj határozatot terjeszt elő. Ennek czélja az, hogy sem a hadvezetőség, sem a tengerészeti vezetőség még kezdeményező lépéseket se tegyen bármily irányban mindaddig, a inig ahhoz a két kormány hozzájárulását meg nem adta. Végül — ezzel zárom szavaimat — egy nagy általánosság marad a megvizsgálásokból leszűrt eredmény gyanánt. A krizis, a mely elmúlt, a külpolitikai bonyodalom, a mely befejeztetett, kétségtelenül nagy tanulsággal szolgált a monarchia két államának és a hadvezetőségnek is. Talán a hadsereg iránti bizonyos ridegség engedett bizonyos körökben, valamint a hadvezetőség is megláthatta azt, hogy a hadseregnek nemcsak nem ártott semmit, de határozottan használt, hogy az utóbbi időben a magyar tisztek aránya folytonosan növekedett. Ha tehát ebben az irányban fog a hadvezetőség tovább menni, a mint felvettük jelentésünkben, hogy a hadügyminister kivánatosnak tartja, hogy az összes vezérkari tisztek a magyar állam nyelvét lehetőleg megtanulják, ez csak emelni fogja a hadsereg harczképességét. És ha az osztrák delegatioban ezzel szemben oly hangok hallatt- szottak, mintha valaki Magyarországon a hadsereget fel akarná használni, hogy a magyarok a nemzetiségeket elnyomják, ez egyébnek, mint a saját állapotaink izetlen kigúnyolásának nem nevezhető. (Úgy van!) De levonhatjuk mindkét részre azt a tanulságot, hogy a védőképességnek nemcsak a lelkesedés és jó szervezettség, de magának a két államnak fizetőképessége a legnagyobb hátvédje, és reményünk van, hogy a hadvezetóség, midőn oly kitűnő munkát végez, maga a hadügyminister, mikor az albizottság neki osztatlan elismerését fejezte ki azért a munkáért, a melyet nemcsak a hadseregnek, de a két államnak javára végzett, arra az eredményre fog jutni, hogy a hadsereg erejét nem csorbítja, ha lépést tart a két állam anyagi erejének fejlődésével. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezek alapján az előterjesztést elfogadni. (Elénk helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Nyegre László jegyző : Bakonyi Samu ! Bakonyi Samu : T. országos bizottság ! A t. előadó ur érdekes fejtegetéséből figyelmemet egy momentum ragadta meg és ez ama hivatkozás, a melylyel az előadói székben volt elődjéről, a függetlenségi és 48-as párthoz tartozó képviselőtársunk álláspontjáról megemlékezett és mintegy a következetesség kivánalma gyanánt állítja fel impliciter velünk szemben is, hogy ha akkor megszavaztuk a hadügyi költségvetést, a mely a normális szükségleten felül nem helyez többet követelésbe, azt most is meg kellene szavaznunk. Igénytelen felszólalásomat e felfogás tiszteletteljes visszautasításával kell kezdenem, mert reánk nézve, a kik itt a függetlenségi és 48-as párthoz tartozunk, az 1906—1908-ig fennállott helyzet és a mai helyzet közt óriási és áthidalhatatlan különbségek mutatkoznak. A függetlenségi és 48-as párt 1906-tól fogva 1908-ig bezárólag az országos bizottságokban igenis hozzájárult a hadügyi költségvetés megállapításához azért, mert ez az állásfoglalás oly megegyezésen alapult, a melynek érvényesülésétől teljes joggal várhatta, remélhette, hogy a programmjában élő nemzeti aspiratiók, a melyekért a párt évek hosszú során át oly elszánt küzdelmet folytatott, megvalósulásra találhatnak. E reménység, fájdalom, ma a meghiúsulás küszöbén áll. Nekünk ma azok után. a mikről értesültünk, a sajtó közleményeiből és illetékes
