A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
68 IV. ULES. tartom épen alkalmasnak — a hadügyministe- rium költségvetésének általános tárgyalásánál azon kérdésekre kitérni, melyek nagyon actuáli- sak volnának különösen a hadügyminister urnák a múlt napokban elhangzott nyilatkozatai után, mert azt hiszem, egyet méltóztatnak velem érteni t. tagtársaim, ha azon nézetüknek adok kifejezést, hogy ezen kérdések felett talán egy alkalmasabb időben vegyük fel a harczot és elmondjuk azokat, a miket épen az ország érdekében elmondani szükségeseknek tartunk. Néhány részletkérdéssel akarok csak foglalkozni az általános vitában és hogy ezt az általános vitánál teszem, azért van, mert egybe akarom foglalni azon dolgokat, a melyek a részleteknél többszöri felszólalásra ösztönözhetnének. Mindenekelőtt méltóztassanak megengedni, hogy az országos bizottság szives figyelmét a hadsereg ellátásának kérdésére hívjam fel ismételten e helyről is. 1898-ban tett indítványom alapján olyan térre lépett át a hadsereg a termények és táplálékok beszerzése körül, a mely öt év lefolyása után, mint ezt kimutatni szerencsém volt egy alkalommal már a delegatio előtt, tisztán csak a kezelés módjának helyes alkalmazása által, szemben azon móddal, a mely még szintén fenn volt tartva, — tehát nem a multtal való összehasonlítás ez. hanem relative véve a két syste- mának egymással szembe való állítása — éven- kint majdnem 2 millió korona megtakarítást eredményezett a hadsereg számára. Kötelességem ezt itt hangsúlyozni, mert azon téves nézet van elterjedve, mintha ez az intézkedés, mely abban állt, hogy igyekezzék a hadsereg lehetőleg közvetlen utón beszerezni a szükségleteit, hogy minden mellékmegterheltetések nélkül termelő- és fogyasztó egybekapcsolódva megtalálják a kellő számításukat, a mely mellett egyik értékesítheti, a másik átvállalhatja a terményeket, mondom, az a téves nézet van elterjedve, hogy ez az intézkedés arra vezetne, hogy a termelő túlságos és meg nem engedett ártöbbletet számíthatna, és pressiot gyakorolna a katonaságra, a mi a katonaságra hátránnyal járna. Volt alkalmam már kimutatni, — mivel sajnálatomra az idén nem állnak rendelkezésünkre a hadügyminister urnák velünk mindig közölni szokott tabellái, most nem tudom kimutatni — de mindig kimutattam, hogy ez megtakarítással járt a hadseregre. Kötelességem hangsúlyozni e helyről, hogy ez útról letérni ne méltóztassék, ezt az utat méltóztassék követni, méltóztassék az országos bizottság erre vonatkozó határozati javaslatát elfogadni, melyet az élelmezési albizottság a hadügyi albizottság jelentésében kifejezésre juttatott. El akarom ugyanis oszlatni azt a helytelen felfogást, mintha ezáltal túlzott követelések, túlzott árak éretnének el, holott a hadvezetőség ellenkezőleg sokkal olcsóbban szerzi meg ily módon a terményeket. Egyet ajánlok csak a hadügyi kormány figyelmébe, a mit volt alkalmam már az élelmezési albizottságban is előadni, hogy t. i. méltóztassék oly időben fordulni a gazdaközönséghez. a mikor a gazdaközönség még rendelkezik a terményeivel, mert ha olyan ké-.őn jönnek hozzá, mikor már nem rendelkezik vele, akkor természetesen jogosult az a panasz, hogy nem tudnak beszerezni a termelőktől. Magyar- országon a mezőgazdaság szomorú sorsának méltóztassék betudni, hogy kevés termelő van abban a helyzetben, hogy őszön és télen át terményeit megtartsa, sőt épen azok. a kik ezen beszerzési mód előnyét azért akarják élvezni, mert biztos árhoz jutnának, kénytelenek termésüket rendesen cséplés alatt vagy közvetlenül cséplés után eladni. Azon szabályzatok, melyeket a hadügyministerium ez évben próbakép felállított, a melyek a gyakorlatban kipróbá- landók lesznek, minden esetre közlendők volnának azon erkölcsi testületekkel, melyek önzetlenül vállalkoznak arra, hogy a hadvezetőség segítségére legyenek és pedig akkor közlendők, mikor a rendelkezésre az idő bekövetkezett. A másik kérdés, melyre a hadügyminister ur szives figyelmét fel kell hívnom, a pótlovak beszerzésének ügye. Ez a kérdés is körülbelül 10—12 éve foglalkoztatja a delegatiót, részben az anyag minősége, részben megint a közvetlen érintkezés szempontjából. Mivel az állam, illetve a hadügyministerium, kapcsolatosan a honvédelmi ministeriummal, egyik legnagyobb fogyasztója lótenyésztésünknek, mivel Magyarország egész lótenyésztésének zöme a katonai lótenyésztésre van alapitva, miután ez irányban hozunk áldozatokat évtizedek óta a földmivelésügyi kormányzat keretében és önzetlen férfiak évtizedek óta vállalkoztak rá, kik a lótenyésztési bizottság elnöki tisztét betöltik és ez által olyan szervezet élén állnak, mely az államnak egy fillérbe sem kerül és tapasztalatait önzetlenül szenteli ezen ügynek : ezért hangzott fel itt az első kívánság ugyancsak 1898-ban tett indítványom alapján, hogy a közvetlen bevásárlásokat méltóztassék minél elevenebbé tenni. Az előttünk fekvő kimutatás mutatja, minő eredményeket méltóztattak elérni. Azt hiszem, fen- tartjuk azon határozati javaslatot, amit erre vonatkozólag tettünk és kérjük a hadügyi kormányzatot. hogy ezen kimutatást méltóztassék állandóan közölni. Nem akarom untatni a t. országos bizottság tagjait, de a kik részletesebben nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel, azok előtt talán nem érdektelen, ha felvetem, hogy ma már oda jutottunk, hogy a 9500 pótlónak, a melyre a közös had- ügyministeriumnak évenként szüksége van, jóformán a fele közvetlen bevásárlás utján szereztetik be, mig 1900-ban alig egy negyedrésze
