A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 65 egyik legutóbbi albizottsági ülésében. Egészen tiszta, de őszintén megvallva, aggályos látképet körvonalozva mutatta be mindazokat a hiányokat, a melyek haderőnket háttérbe szorítják Európa többi nagyhatalmasságai erejével szemben és kilátásba helyezte, hogy ezen hiányok pótlása a legközelebbi jövőben legelső gondoskodásának tárgyát fogja képezni úgy a hadügy- minister urnák, mint a két állam törvényhozásának. Midőn a t. kadügyminister ur ezen aggasztó és megszámlálhatatlan milliókba kerülő terveit kilátásba helyezte, bizonyára nem tévesztette szem elől mindkét állam polgárainak adózási és fizetőképességét, de nem téveszthette szem elől az egész hadsereg szervezetére és szellemére vonatkozó jogos és törvényes kívánalmakat sem. Sőt tovább megyek. Hogy ha az igen t. hadügyminister ur tisztán katonai szempontból intézi tárczája ügyeit, ha csupán a karcz- képesség szempontja lebeg szemei előtt, akkor sem zárkózhatik el a nemzet érzülete s mint magyar ember mondom : a magyar ember érzülete, nemzeti kívánalmai teljesítése, sőt azok fokozása előtt. A t. hadügyminister ur bizonyára még jobban érzi és tudja, mint én, hogy a hadsereg harczképességéhez nem elég az ágyú, nem elég a puska, nem elég az emberek milliónyi óriási tömege, ahhoz a harczképességhez kell az a bizonyos kölcsönös bizalom és szeretet, a melynek meg kell lenni a hadsereg és a hadsereget fentartó nemzet között, hogy válságos időkben a lelkesedésig legyen képes felemelkedni. Eimek a nemzeti szellemnek és érzületnek meg kell lenni a hadsereg minden tagjában a vezértől kezdve az utolsó közkatonáig, hogy érezze és tudja, hogy akkor, midőn az ő súlyos áldozatát kénytelen meghozni, mikor el kell hagyni kenyérkereső polgári pályáját, hogy egy improductiv, soha kellőleg nem méltányolt foglalkozáshoz menjen, a mikor még életét is fel kell áldoznia, hogy akkor ezt az áldozatot nemcsak a trónnak, hanem a hazának is hozza. (Igaz! Úgy van !) Épen azért ez az a szellem, a melynek a hadseregben meg kell lennie, az, hogy közte és a nemzet között meg legyen a teljes kapcsolat, a mely feltétlenül szükséges a liarczképesség emelésére. Mert ez a szellem a nemzeti szellem, ez az érzés, ez a tudat a magyar nemzeti érzület és a magyar nemzeti öntudat, a melyre pedig abban az értelemben hivatkozom, hogy egyedül csak ez képes válságos időkben csodákat művelni. A magyar nemzet mindig kitűnt királya iránti hűségében és a trón iránti szeretetében ; de ugyanakkor törhetetlenül ragaszkodik a királyi eskü és hitlevél által biztosított nemzeti hagyományaihoz, nemzeti sajátosságaihoz és nemzeti jogaihoz. A magyar nemzet kész elmenni az államélet minden terén, tehát a hadi szervezet terén is a legmesszebbmenő, esetleg erejét is túlszárnyaló áldozatokig, de jogos és természetes azon kivánalom, hogy midőn ezen áldozatokat megkövetelik tőle, akkor az ő törvényes, jogos, méltányos és igazságos nemzeti kívánalmai necsak elismertessenek, hanem tényleg meg is valósittassanak. A mikor a magyar nemzet ezen álláspontjához szívósan ragaszkodik, épen akkor adja legfényesebb tanujelét az ő királyszeretetének, a trón iránti ragaszkodásának, mert csak az a trón szilárd, az a korona ragyog a maga egész teljességében, a mely mellett egy hatalmas, megelégedett, nemzeti aspiratióiban, nemzeti hagyományaiban, nemzeti szellemében, nemzeti érzületében teljesen kielégített, erőteljes nemzetnek a fiai állanak. E nélkül ingatag az a trón, homályos az a korona és úgy a trón, mint a nemzet jövője bizonytalan. Meg kell tehát keresni és meg kell találni azokat a módokat és azokat a szálakat, a melyek a ma még bizony meglazult bizalmat és szere-, tetet képesek helyreállítani a hadsereg és a1 magyar nemzet között és a melynek folyománya- képen végre-valahára elérkeznék az az idő, a midőn az állami élet minden terén, tehát a hadsereg szempontjából is teljesen helyreállana és teljes fényében ragyogna a kölcsönös szeretet, a melynek meg kell lennie a király és a nemzet között úgy a trón, mint a nemzet érdekében. T. orsz. bizottság ! Miután úgy a magyar kormányban, mint maga az igen t. hadügyminister ur személyében az ezen irányban való törekvést, habár eddig talán csak miniatűr kiadásban is, de mégis tapasztalnom és látnom kell, ezért bizalommal viseltetvén irántuk, ezen bizalomból kifolyólag a költségvetést elfogadom. ( Hel yeslés.) Magával a költségvetéssel kapcsolatban csak egy kérdést vagyok bátor intézni a t. hadügyminister úrhoz és ez vonatkozik a katonai nyugdíjügyekre. A hadügyi albizottságokban már többször szóvá tétetett a nyugdíjasok ügye, különösen a lakbérjutalékokat illetőleg. Az a tiszteletteljes kérdésem tehát, hogy történt-e már vagy fog-e történni a közel jövőben e tekintetben valamely olyas intézkedés, a mely jobban megfelelne úgy az igazságosság, mint a méltányosság követelményeinek ezen öreg nyugdíjas katonákkal szemben. A költségvetést különben, ismétlem, elfogadom. (Helyeslés.) Edelsheim-Gyulai Lipót gr. jegyző: Tomicsics György ! Tomicsics György: Tisztelt országos bizottság ! Magyarul beszélek, kérem tehát, hogy jegyzeteimet használhassam. (Helyeslés.) A legújabb híradások szerint, úgy tetszik, hogy a háború veszedelme : Bulgáriának czár9 A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója.
