A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
f)(i IV. ÜLKS. sággá történt proklamálása és Bosznia-Hercze- govinának a magyar-osztrák monarchia által való annektálása folytán, elenyészett, s legalább egyelőre nincsen háborúra kilátás. Mindazonáltal úgy vélem, hogyha békét óhajtunk, készen kell lennünk a háborúra. S egy ország akkor van készen a háborúra, ha hadserege mindennel fel van szerelve, a mi a modern hadviseléshez szükséges; s habár ő nagyméltósága a hadügy minister ur nyilatkozata szerint hadseregünk e tekintetben még kívánni valót hagy hátra, azt hiszem, hogy e tekintetben rövid idő alatt is sokat pótolhatunk és ki is fogunk pótolhatni. Van azonban egy modern hadi eszköz, a melyet nem lehet előteremteni az utolsó pillanatban, hanem már jóval előbb el kell készíteni : a vasutakat értem. Ausztria-Magyarországon e tekintetben már sokat tettek s minden felvonulási területek irányában építettek vasutakat, a melyek nagyobb részt kereskedelmi vonalak is egyszersmind. A legkevesebb történt e tekintetben a délnek és délnyugatnak fekvő felvonulási területeken s tényleg legfőbb ideje is volna, hogy ez irányban történjék valami. Ezelőtt két esztendővel az úgynevezett Ilka—dalmácziai vasút érdekében interpelláltam a főrendiházban; s azon választ nyertem, hogy belátható időn belül megépül ez a par excellence stratégiai jelentőségű vasút ; s egyszersmind elismertetett, hogy különösen ugyan Horvátország, de Magyarország és Ausztria is sokat nyerne a Dalmácziával és a tengerrel való összeköttetése által. A Magyarország és Ausztria közt történt legutolsó kiegyezés alkalmával egy szerződés jött létre, a melynek értelmében ezen vasútnak 3-4 esztendőn belül készen kell lennie. De uraim ! Ez a vasút igazság szerint már 40 esztendeje épül, s már néhai Kulin táborszernagy és hadügyininister a volt likai határ- őrvidéken tett szemleutja alkalmával Gospic-ban megjelölte a helyet is, a hova az indóházat építeni fogják. Mollinary táborszernagy is megtett mindent, hogy lehetővé tegye ezen vasút megépítését. A javaslatok és tervek egész tömegét dolgozták ki, a legkülönbözőbb terepfelvételek történtek, most a legutóbbi 2 esztendő óta is, s állítólag az egész vonalon vannak már kiküldött mérnökök s munkások; de a vasútépítés még sem akarja kezdetét venni. A vasút kiépítése azon területek, — Horvátország legterméketlenebb részének, — lakossága érdekében is jótétemény volna annál inkább, hogy az 1908-iki esztendő terméketlen volt s a lakosság kénytelen egyetlen jószágát a szarvas- marhát takarmány híján potom áron eladni. Amerikából is sokan visszajöttek a legutóbbi válság miatt azon reményben, hogy itthon, a vasútépítésnél munkát fognak találni. Azon kérdést intézem tehát a hadügy- minister ur ő kegyelmességéhez, a ki bizonyára érdeklődik e vasút iránt, hogy mennyire fejlődött ez ügy és mikor kezdik meg a vasút építését. Czélszerü volna mindenesetre, ha a vasút építését két ponton is megkezdenék : Ogulintól a Lika- és Gospictól a dalmát határ irányában. Edelsheim-Gyulai Lipót gr. jegyző: Tuskán Gergely ! Tuskán Gergely (horvátul beszél). Edelsheim-Gyulai Lipót gr. jegyző: Babics- Gyalszky Lyúba! Babics-Gyalszky Lyúba (horvátul beszél). Ede.lsheim-Gyulai Lipót gr. jegyző : Szent- iványi Árpád! Szentiványi Árpád : T. országos bizottság ! Mindenekelőtt kijelentem, hogy a költségvetést átalánosságban elfogadom, noha újabb és igen nagy terheket ró Magyarország adózó polgárainak a vállaira. Kötelességemnek tartom azonban itt annál is inkább felszólalni, mert tudom, hogy e költségvetés tételeit nem az országos bizottság, de a magyar országgyűlés van hivatva megszavazni, azonban azt tartom, hogy a ki a költségvetést itt elfogadja, az legalább moraliter kötelezve van az országgyűlésen is hozzájárulni a költségvetéshez. T. országos bizottság ! A legénység felszereléséről, a legénység jobb élelmezéséről és a tiszti fizetések javításáról kívánok pár szót szólni. A legénység élelmezésének javításához hozzájárulok s az erre vonatkozó költséget elfogadom minden fentartás nélkül, mert tudom, hogy bizony nem a legjobb ellátásban részesül a legénység és tudom azt is, hogy a közös hadseregbe Magyarországról besorozott legénység megfelel annak a quotának, mely szerint a költségekhez hozzá fogunk járulni. Nem igy vagyunk a tiszti fizetések javításával. A magyar tisztek a hadsereg tisztjeinek igen kis százalékát képezik ; itt a költség, a mely ezen a czimen ránk hárul, sehogyan sem felel meg a quotának. Nem egészen ide tartozik ugyan, de méltóztassék megengedni, hogy őszintén megmondjam: gondolom 1905-ben emelték a közös hadseregnél a tiszti fizetéseket. Ennek kifolyása az volt, hogy a magyarországi tisztviselők szintén hasonló actiót indítottak és még erőszakot is használtak, csakhogy kicsikarják saját helyzetük javítását, fizetésük felemelését. (Az elnöki széket Barabás Béla alelnök foij- lalja el.) Ha tudnám, hogy a tisztek kisebb fizetést kapnak, mint a hasonló rangban levő polgári
