A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
III. ÜLÉS. 80 képest rosszabbodást jelent, a mennyiben egy, talán nem igen nagy jelentőségű czikkben, t. i. az ágyutöltényhüvelyekben az eddigi megegyezés szerint 50° 0-os részesedést a quota arányára szállították le. Ez a leszállítás igazságtalan, mert a korábban létrejött megegyezésekben határozottan ki volt mondva, hogy ez az 50°/0-os részesedés azért adatott meg a magyar iparnak, mert az nem vehetett részt a nagy hajóépitések- ben. Ez tehát quasi kártérítés volt. Tökéletesen megfelel ez a magyar és osztrák kormány hozzájárulásával létrejött 1906-iki megállapodásnak, a melynek második pontja három olyan esetet ismer csak, mikor az egyik állam ipara nem a quota szerint részesítendő a megrendelésekben. Nevezetesen, ha a megrendelés oly csekély mennyiségű, hogy az czélsze- rüen meg nem osztható ; másodszor, ha a megrendelés szabadalom által van helyhez kötve és harmadszor, ha az illető iparczikk az illető állam területén nem készíttetik. A megállapodás szerint ilyen esetekben ugyanazon beszerzési csoporton belül compensatiónak van helye. Ezen az alapon jöttek szóba akkor az ágyú-, a munitiomegrendelések, mert, ha nagy hajó- ágyut, ha nagy hajókat nem gyártatlak Magyar- országon, ezért a czikkért ugyanazon beszerzési csoporton belül kell a recompensatiót keresni. Elvégre, ha a recompensatiót más czikkben, pl. bőráruban, posztónemüekben kapnék meg, az is mindegy volna lényegben, de szerintem ez már a törvényes alap elhagyása volna, mert a megállapodás szerint ugyanazon beszerzési csoporton belül kell a recompensatiót keresni, már pedig a fegyverzeti ügy csoportjában a költségvetés beosztása szerint más tételt, mint a töltényeket, találni nem lehet. Sajnálattal constatálom tehát, hogy ezek a kívánságok vagy egyáltalában nem, vagy nem teljes mértékben találtak meghallgatásra és azért ismételten kérem a tengerészeti parancsnok urat, hogy a jövőben a magyar ipar részesítéséről teljes mértékben gondoskodjék, úgy. a mint az a megállapodásnak megfelel. Ezzel enyhítheti azt a különben igen erős ellenszenvet, a mely a tengerészettel szemben a közvélemény széles köreiben kétségtelenül fenforog. (Helyeslés.) Zboray Miklós jegyző : Babics-Gyalszky Lyúba! Babics-Gyalszky Lyúba (horvátul beszél.) Ugrón Gábor : T. országos bizottság ! Az előttem szóló és horvátul beszélő t. képviselő ur nemcsak saját álláspontját, de társai álláspontját is fejezte ki felszólalásában. Valójában feltűnik nekem, hogy a horvátországi urak sem saját hazájuknak, sem Magyarországnak közjogi helyzetét nem ismerik, nem akarják ismerni. Nagyzási hóbortjaikban (lyaz! Úgy van!) olyan álláspontot foglalnak el, a mely az ország törvényeivel, százados .szokásaival és a magyar nemzetnek az ország és területe felett való souverainitásával és az azon területhez tartozó tenger felett való hatalmával nyíltan és világosan ellenkezik. (Igaz! Úgy van!) Azt mondta a képviselő ur, hogy az a tenger horvát tenger. (Felkiáltások a hátsó padokból: Igen! Zaj.) Igaz, hogy a tenger körül horvátok laknak, de ha a tenger körül czigányok laknának, az nem a czigányok tengere volna, hanem annak az államnak a tengere, a melynek határai a tengerre rúgnak. (Igaz! Úgy van!) Miután Magyarország határai rúgnak az Adriai tengerre, a melyet a magyar államnak horvát nevű polgárai is laknak, az magyar tenger. (Zaj a hátsó padokban,) Hol van a horvát souverainitás ? Horvát souverainitás nincs, horvát állam nincs. (Igaz! Úgy van! Zaj a hátsó padokban.) Souverainitás, államhatalom nélkül egy nemzet sem lehet tenger birtokában. (Zaj.) Önöknek pedig nincs állami souverainitásuk, önök magyar állampolgárok, azt a tengert, mely önök mellett van, azt a magyar állam védelmezi. (Igaz! Úgy van!) Úgy az Árpádházi, valamint vegyesházbeli királyaink, valahányszor meg kellett, hogy a dalmát partokat védelmezzék, mindig az ország hadi erejével jelentek meg, melyet egész Magyarországnak különböző területeiről vettek s ezt fordították azon tengerpartok védelmére évszázadokon keresztül, mely tengerpartok birtokához az Árpád- házbeli királyok kivétel nélkül, vegyesházbeli királyainknak egy része a legnagyobb határozottsággal ragaszkodtak, és bírták is mindaddig, inig attól, — a törökök által szorongattatva,a velen- czei hatalom által és utóbbi virágzásának tetőpontján, Magyarország meg nem fosztatott. Azt a területet, a mely ma kifogás nélkül a magyar királyi korona hatalma alatt áll, jogosan hívják magyar tengernek. Azon a tengeren a kereskedelmet gyakorolni, annak a tengernek előnyeit kihasználni, de ezt a tengert megvédelmezni, megoltalmazni, az a magyar nemzetnek nemcsak joga, de kötelessége. Azért, hogy a magyar királyok szárnyai alatt csak kisebb részben őslakók horvátok, nagyobbrészt a törökök elől menekülő horvátok védelmet találtak, oltalomban részesültek, testvéri szeretettel befogadtattak, az a magyar korona jogának souverainitását legkevésbbé sem csonkíthatta meg. Hogy pedig egynéhány ember ott hamis közjogi álláspontra állva, nemzetközi szerződéseket, az államjogi tényleges viszonyokat mellőzve, megvetve, magának álmokat képzel, hogy itt volna Magyarország mellett vagy Magyarországban magában egy horvát állam, hogy itt volna egy horvát souverainitás : ez nemcsak tévedés, ez népbolonditás. (Úgy van!) T. orsz. bizottság! Ritkán van alkalmunk megtudni a horvát képviselő uraknak felszólalását, mert egész ügyességgel és furfangossággal oly nyelven adják elő elméleteiket, a mely nyelvet mi nem ismerünk, a melyet nem beszélünk,
