A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

40

III Ï'LKS.

a melyet nem értünk és az a nagy előzékenysége a magyar törvényhozásnak, hogy megengedte, hogy a horvátok a saját nyelvüket is — ismétlem is — használhatják, arra ragadja a t. képviselő urakat, hogy minden helyen és minden alkalommal, a magyar nyelvnek használatát teljesen mellőzve, a nélkül, hogy minket meggyőzni akarnának, csak azért mondanak el beszédeket, a melyeket nem értünk, hogy azokat azután közhírré téve, a horvát közjognak újabb alapot teremtsenek, a melyen további terveiket, további képzelődéseiket, további ábrándjaikat, törvény- és alkotmányhamisitásaikat folytathatják. (ügy van!)

Tuskán Gergely (horvátul közbeszól).

Ugrón Gábor : A mi itt Szent István koronájának souverainitása alá tartozik, az magyar állam. A magyar államban van horvát területi önkormányzat, horvát nemzeti jogok vannak, de államjog nincs. Itt ennek az államnak csak egy királya van, az magyar király, egy koronával rubáztatik át a királyi hatalom, az a Szent István koronája, az Magyarország koronája. Itt egy állami hatalom van, a magyar állami hatalom, az alatt vannak a horvát urak. Ennek az államhatalomnak szerzünk tekintélyt és becsületet azzal a tengerészettel is, a melyben lehet, hogy túlnyomó sokaságban szolgálnak a horvátok, mert mint parti lakosok legnagyobb mértékben vannak erre képesítve és hivatva, mert kora ifjúságuktól fogva a tengeren, a tengerrel foglalkoznak.

De esztelent beszél az, a ki azt követeli, hogy a tengerészet azért legyen horvát, mert a ki ilyent követel, hogy egy nagy birodalomnak tengerészete legyen horvát, annak meg kell számlálnia azokat, a kik horvátok ebben a birodalomban. Ha pedig megszámlálja, akkor rá fog jutni, hogy ha egy ekkora birodalomnak a terjedelmét és fejlődését veszszük tengeri haderejének alapjául, azt a tengerészetet csupa horvá- tokkal ellátni, csupa horvátok vezetésére és kiszolgálására bizni : erre nem nyújt elegendő népességi erőt és nem nyújt elegendő bázist.

Mindaddig, mig a tengerészet csak kis mértékben volt fejlesztve és mindaddig, mig a haderőnek csak egy kisebb részét képezte, nagyon természetes, bogy a dalmaták és a horvátok nagyrészben szolgáltathatták a legénységi állományt. De minél nagyobbra fog emelkedni a tengerészet, minél számosabb lesz annak legénysége, minél több intelligentiát és minél több szellemi és anyagi erőt fog a maga kebelébe vonzani, annál bizonyosabb és kétségtelenebb, hogy a horvátoknak sem fizikai, sem szellemi ereje nem lesz arra elég, hogy a véderőnek ilyen tekintélyes részét a szükséges legénységgel, a szükséges szellemi erővel és vezetéssel el tudja látni.

Buzáth Ferencz : Pénzbe is kerül az!

Ugrón Gábor : De midőn visszautasítom

azokat a közjogi ráfogásokat, azokat a politikai képzelődéseket, vissza kell, bogy utasítsam azt is, a mikor a horvát urak azt követelik, hogy a hajókat is nevezzék el horvátokról, nevezzék el horvát hősökről, horvát vidékekről vagy horvát folyókról. Bocsássanak meg, de az urak egyet elfelejtenek, hogy a mit a horvátok kívánnak, azt mind Magyarországon, Magyarország és a magyar állam keretében kívánhatják, és mikor mi magyarok kérjük, hogy a tengerészetben a mi nemzeti jellegünk, a közösségnek kifejezése ki- domborittassék és érvényesíttessék, akkor teljesen komikus hatással bir az, hogy akkor előkerül a mi állami keretünk és államunk egyik szögletében egy nép és ugyanazokat a jogokat követeli magának, a mely jogokat Magyarország és a magyar állam, a haditengerészetnek annyi sok millióval fentartó országa a maga részére igényel é3 követel.

Még inkább megütközöm azon, midőn a képviselő ur beszédét azzal a fenyegetéssel zárja, hogy a jövőre nézve pedig a hadügyi költség- vetést, ha a horvát nemzet és állam kivánatai- nak eleget nem tesznek, nem fogják megszavazni. (Zaj.) A kik ilyen téves, álmodozó, sőt azt kell mondanom, valótlan és tudva valótlan álláspontra helyezkednek, nohát azoknak módjukban lesz Magyarországban sokat meg nem szavazni, módjukban lesz sok leczkét meg nem hallani, módjukban lesz sok kiábránduláshoz jutni és módjukban lesz sok keserű tapasztalás után a helyes útra térni arról a nagyzásról, arról a képzelődésről, a melylyel egymást felbiztatták, egymást megtöltötték, egymást bátorítják és együttesen a magyar nemzet, a magyar államiság ellen törnek, módjukban lesz arról leszokni és a szerénység, a mérséklet és az erejük arányában való igényekre szorítkozni.

Különben a tengerészet költségvetését elfogadom. (Elénk helyeslés.)

Elnök: Kiván-e még valaki szólani?

Vinkovics Tivadar (horvátul közbeszól).

Tuskán Gergely (horvátul közbeszól. Zaj).

Elnök : Tessék jelentkezni és akkor szólhatnak, de igy nem lehet tárgyalni.

Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. Lucich Károly sorhajóhadnagy ur kíván beszélni.

Lucich Károly sorhajóhadnagy : T. országos bizottság ! Van szerencsém a tengerészeti parancsnok ő nagyméltósága nevében és megbizásából az orsz. bizottság t. tagjai részéről felvetett kérdésekre a következőkben válaszolni, illetőleg szakszerű felvilágosításokkal szolgálni.

Mielőtt ezt tenném, legyen szabad utalnom arra a körülményre, hogy a t. orsz. bizottság az igen t. előadó urnák a vitát bevezető szavaiból meggyőződést menthetett arról, hogy a hadi tengerészet vezetősége, bármennyire is szivén viseli ezen haderőnek a modern színvonalon való megtartását, enged a kényszerítő körül-