A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
II ULKS. nak keserű gyümölcseit most kell lenyelni, mert meg vagyok róla győződve, bogy a következő hónapok fogják megmutatni és előtérbe hozni mindazokat a nehézségeket, a melyek majd Bosznia és Herczegovina közjogi állásának meg- állapitása körül fognak kifejlődni. De ez nem tartozik ide, hanem igenis ide tartozik az, hogy én azt a formát, a melyben ez megtörtént, egyáltalában nem tudom a mai korhoz hozzáalkalmazni, és egyáltalában nem tudom megérteni, hogyan volt képes a mi diplomacziánk magát ilyenre ragadtatni. Ma, a XX. században, a mikor a hágai konferencziák tartatnak, a mikor megegyezés által iparkodnak lehetőleg minden konfliktust elkerülni, miért volt szükséges, hogy mindazoknak a szigna- tarius nagyhatalmaknak tudta, előzetes értesítése vagy beleegyezése nélkül egyszerűen császári pátenssel változtassák meg ezen országok közjogi állását, tetézve ezt még azzal, hogy a mi törvényünk határozottan előírja, hogy Bosznia és Herczegovina közjogi állását csupán a két állam törvényhozásának megegyezése alapján lehet megváltoztatni. Mindezek alapján egyáltalában nem tudom ezt helyeselni ; nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezért dicsérő szavakkal illessem a kiilügy- ministert és egyáltalában ezen az alapon a költségvetést sem vagyok hajlandó elfogadni. Azonban csak röviden akartam ezt említeni, és más kérdéssel akarok bővebben foglalkozni, a mely nem függ össze közvetlenül a külpolitikával, de összefügg igenis a külügyminister exposéjával. Ez a mi külkereskedelmi képviseletünk kérdése. T. országos bizottság! Itt ebben a bizottságban évek hosszú sora óta már nagyon sokszor tárgyalták a külkereskedelmi kérdéseket és úgy itt, mint künn az országban, a sajtóban és az érdekelt körökben meglehetős elégedetlenséget lehetett hallani és tapasztalni a külkereskedelmi képviselettel szemben. Természetes, hogy ennek igen sok oka van, hogy azok százféle forrásokból fakadnak, azonban abban mindenesetre megegyeznek az érdekelt körök, hogy e téren a szolgálat meglehetősen lassú, az eljárás a külkereskedelmi képviseletben meglehetősen complikált, a felvilágosítás, a mit kérnek, igen sokszor megbízhatatlan és gyakran a consulátu- soknak olyan tisztviselői részéről jönnek, a kik kereskedelmi kérdésekhez egyáltalában nem értenek, azokkal nem foglalkoznak, és igy rendesen értéktelen felvilágosításokkal szolgálnak. Ennek orvoslása szerény nézetem szerint természetesen igen nehéz, főleg azért, mert a consuli szolgálat olyan complikált, olyan sok ágazatu, hogy valóban alig lehetséges, hogy azt egy ember minden izében ismerje. Hiszen eltekintve attól, hogy a consuloknak kereskedelmi téren évi jelentéseket, havi jelentéseket, időszaki jelentéseket kell beküldeniök, statistikát kell 2<S csinálniók, a consul, — legalább a Keleten — egy személyben biró, közjegyző, depositum-kezelő is, azonkívül hajózások alkalmával igen nagy tevékenységet ró reá a konzuli szolgálat. Ennek a mértékében történik azután az illető consulok kiképzése is. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy a consulok jogi, történelmi, nemzetgazdasági és kereskedelmi tárgyakat tanulnak, még pedig mindezt mind a két államnak viszonyaira vonatkozólag, úgy hogy igazán kiváló tehetségű ember kell, hogy legyen, a ki mindezt képest magába szedni és képes mindennek kellően megfelelni. Igaz, hogy ezt a nevelést kiegészíti azonkívül egy bizonyos kis praxis. De ez a praxis miben áll ? Abban, hogy a vizsga letétele után egy esztendőre az illető valamelyik törvényszékhez, járásbirósághoz, vagy pedig valamelyik kereskedelmi és iparkamarához rendeltetik ki szolgálattételre. Ebben is hogyan történik a dolog? Felolvasom, hogy az esetre, ha kereskedelmi és iparkamarához rendelik ki az illető leendő consult, kirendelhetik a szabályzat szerint a bécsi, budapesti, trieszti, fiumei, lem- bergi, prágai, pilseni, budweisi, gráczi stb. kamarához. A tizennyolcz kijelölt kamara közt két magyar iparkamara van, a hova a leendő con- sulokat esetleg egy esztendei szolgálattételre beosztják, azonban nincs megállapítva, hogy bírósághoz való szolgálattételre hova lehet beosztani. Én végignéztem a külügyi szolgálat évkönyveit, de konstatálhatom, hogy egyetlen egy alkalommal sem láttam azt, hogy a bíróságnál való szolgálattételre máshova rendelték volna be az illetőt, mint a wieni vagy trieszti járásbirósághoz, vagy Landesgerichthez. Már most, t. országos bizottság, elképzelhető, hogy mindazok, a kik ily körülmények között ezeket a tárgyakat Bécsben megtanulva, azután osztrák földön azt a kis gyakorlati időt megszerezték, micsoda képességgel bírnak a mi kereskedelmi érdekeink megvédésére. De midőn ezt hangsúlyozom, hogy túlnyomókig osztrák nevelésben és gyakorlatban részesülnek azok, a kik később a magyar kereskedelmi érdekeket is hivatva lesznek állásuknál fogva istápolni, akkor eljutottam a legfontosabb kérdéshez, a melylyel röviden foglalkozni akarok s ez az, hogy hány percent az, a melyben ezen a szolgálati téren osztrákok foglalják el az állásokat. És itt jövök már most arra, mint lehessen képzelni azt, hogy az a eonsulátusi közeg, a ki születésére és nevelésére nézve teljesen osztrák, olyan viszonyok közt, a midőn ipari érdekeink Ausztriával folytonos és állandó collisióban vannak és a mikor mi oly időszak előtt állunk, hogy a vámterületet el akarjuk különíteni, hogy az az osztrák tisztviselő ily körülmények közt a magyar ipari érdekeket megfelelően fogja felkarolni.
