A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

II. ULKS.

2f>

tennie, a mely a magyar nemzeti állam teljes kiépítéséhez, a magyar nemzet consolidálásához vezet és ebben az irányban elvárjuk és megköveteljük minden intézménynek, de legalább a közös intézményeknek közreműködését és támogatását. (Élénk helyeslés). Meg vagyok győződve, hogy a külügyminister úr, mikor bátor fellépéssel, végre öntudatos és határozott külpolitika folytatására határozta el magát, számolt a belső erőtényezőkkel is, és akkor nagyszabású állarn- féríiu létére nem hagyhatta figyelmen és számításon kívül a magyar nemzeti államban rejlő erőforrást. Remélem és elvárom tehát, hogy valahányszor erre alkalma lesz, befolyását a magyar nemzeti állam megerősítésére is érvényesíteni fogja.

A külügyi költségvetést általánosságban elfogadom.

Elnök : A közös külügyminister ur helyettese, gr. Esterházy Pál osztályfőnök kíván szólam. (Halljuk! Halljuk!)

Esterházy Pál gr. kíilügyministeri osztályfőnök :

T. országos bizottság ! Nem hiszem, hogy legyen Európában politikai testület, a melyet kevésbbé illethetne az a vád, hogy könnyelmű, hóditó és kihívó politikát kedvel és pártfogol mint ezt az országos bizottságot ; nem hiszem, hogy legyen testület, a mely nagyobb erélylyel kárhoztatná esetleg az ilyen könnyelmű politikát, kivált ha az a barátságos szomszéd fejlődését, virágzását irigy szemmel nézné és ez ellen törne. A midőn tehát a t. országos bizottság a külügyi kormányzat jelenlegi politikája iránt megértéssel viseltetik, a midőn azt nagyobb vonásaiban teljességgel magáévá teszi, a mint ezt ma tapasztaljuk, ezt nemcsak azon okból üdvözöljük melegen, mert a külügyi kormányzatot politikájában megerősíti, a politika további irányításában buzdítja, hanem azért is, mert meggyőzően járul hozzá ahhoz, hogy a monarchia politikája a jelen helyzetben a külföld előtt a kellő világításba helyeztessék, (ügy van !)

Törökországgal nemcsak, hogy mindennemű viszályt kerülni akartunk mindig, hanem politikánkhoz csak hűek maradtunk, a midőn a megifjodott ozmán birodalom,iránt a legnagyobb rokonszenvvel viseltetünk (Élénk helyeslés.) és azt az uj irányban tőlünk telhetőleg támogatjuk. (Helyeslés.)

Nem leszünk hűtlenek hagyományos helyes politikánkhoz, mely mindig abból állott, hogy az egyes Balkán-államok jogosult törekvéseit elismerve, jogos czéljaik elérésében kezükre járjunk. Ép azért Törökországgal folytonos érintkezésben vagyunk. Reméljük és alapos okunk van reményleni, hogy a vele eddig fennállott barátságos viszony nemcsak, hogy nem lazul, hanem erősödni fog épen az által, hogy a helyzetet tisztáztuk. (Élénk helyeslés.) A mint

mondtam, érintkezésben vagyunk vele az összes függő kérdések tekintetében.

A tervezett nemzetközi értekezletre nézve is felelni kívánok Rakovszky Béla t. bizottsági tag ur azon kérdésére, hogy ezzel szemben milyen állást foglalunk el.

Az értekezletre meghívót még nem kaptunk és programmja sem ismeretes még előttünk. Az eziránt való tanácskozásokat, a mint erről a közvélemény is értesült, az egyes kabinetek egymás között folytatják. Magától értetődik, hogy mi csak akkor fognánk a konferentián megjelenni, ha épen ez a kérdés, a mely köztünk és Törökország közt tisztázandó és a mely kérdés tisztázásának eléje nézünk, az értekezlet programmján nem mint vita tárgya fordul elő. (Élénk helyeslés).

Minthogy a Balkánon ép úgy, mint egyebütt a béke szolgálatában állunk, törekvésünk az, hogy a Törökország és Bulgária között felmerült feszült viszony, a mely mindkét részről már-már fegyverkezésben is nyilvánult, mielőbb teljesen megszűnjék. E tekintetben mi is közreműködtünk, arra irányítva működésűnket, hogy az ügyet békésen intézzék el.

Válaszolva Rakovszky Béla t. barátomnak második kérdésére, a mely vonatkozik esetleges állásfoglalásunkra, Bolgárország függetlenségének elismerése tekintetében, azt kell kijelentenem, hogy nemsokára a függetlenségi proclamatió után bizalmasan néhány kabinethez fordultunk abban az irányban, hogy Bolgárország függetlensége ismertessék el, mihelyt ez az állam eleget teen- dett kötelezettségeinek. Ezekből csak kettőt akarok említeni. Az egyik a keleti vasút iránti materiális elégtétel, a másik pedig az a kérdés, a mely kelet Ruméliát illetőleg Törökországgal tisztázandó.

Szóba hozatott ma Szerbia is, a melynek eljárását igen komoly szavakkal bírálták. Azokhoz, a mik ebben a tekintetben mondattak, hozzájárulok, mert semmiesetre sem engedhetjük meg Szerbiának azt a jogot, hogy Bosznia és Herczegovina annectálásának kérdésében bármi módon állást foglalhasson, (Élétik helyeslés.) kivált hogy azt olyan formában tegye, a milyennek tanúi vagyunk. A mi az eddigi kihágásokat illeti, a mi illeti részben rakonczátlan, részben kissé tulvérmes nyilatkozatait, ezeket nyugalommal, mint Sághy t. barátom mondotta, önérzetes nyugalommal tűrtük, azonban figyelmeztettük a szerb kormányt, hogy ezeknek a dolgoknak vessen véget és járjon el nagyobb erélylyel, mint a minőt eddig tanúsított. Megnyugvásomra szolgál jelenthetni, hogy a többi kormányok is jóindulattal a béke iránt, ugyanezen irányban intéztek intéseket a szerb kormányhoz. Reméljük, hogy ezeknek az intéseknek meg lesz a kívánt békés eredményük.

Végül, t. országos bizottság, néhány megjegyzésre kívánok reflektálni, a melyek a vita