A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
22 II. ULKS. rosszul megy a sorsuk. Bosznia és Herczegovina pedig, ha megnézzük kissé a statisztikát, óriási mérvben gyarapodott vagyonilag. Ha ennek a két országnak alkotmányt adtak volna, a mi különben szándékban is állott, — igen nagy kár volt, hogy nem adtak, hogy a török előbb adott alkotmányt az ő népének, mint a mi birodalmunk adott Boszniának és Herczegovinának — meg vagyok győződve, hogy ezek a legközelebbi és legelső alkalommal maguk kérték és követelték volna az annexait. Ezen kételkedni nem lehet és ha ez történik, akkor a dolognak egészen más képe van, mint most, mikor megtörtént az annexió fejedelmi proclamatió, fejedelmi aktus folytán. A mi az annexiót illeti, rövid felszólalásom kezdetén is említettem, hogy mivel erről nagyon is sokat lehetne pro és contra beszélni, erről nem akarok jelen alkalommal szólni. Csak azt az egy aggodalmamat nem hallgathatom el, hogy bizony jobb szerettem volna, ba ez a dolog még későbbre marad, még pedig azért, mert ez majd valószínűleg sok bonyodalomnak lesz szülőoka. Adja az isten, hogy rossz próféta legyek. Elmondtam röviden a nézetemet. Nem akarom a t. országos bizottságot ezzel a már sokat is fejtegetett kérdéssel még tovább is untatni, hanem csak azt jelentem ki röviden, hogy a költségvetést elfogadom. Elnök: Ki következik? Zboray Miklós jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T. országos bizottság! Felszólalásomat Rakovszky Béla barátom és tagtársam beszédének két pontjára adandó reílekxióval akarom kezdeni, mert az elsőre nézve nem ugyan a dolog érdemére nem értek vele egyet, — a másiknál már a dolog érdemére nézve sem értek vele egyet, — hanem mindenesetre azon mód és eszközre nézve, a melyet ő alkalmaz, a czél elérése végett nem tudok vele egyetérteni. Az első pont alatt értem Angliára vonatkozó fejtegetéseit. Az kétségtelen, hogy magyar ember nem érthet egyet az angol külügyi államtitkárnak a mi álláspontunkkal szemben elfoglalt és nyilvános beszédeiben eszközölt fejtegetéseivel ; az is bizonyos és kétségtelen, hogy nekünk azt kívánnunk és követelnünk is kell a külügyek vezetőjétől, hogy a legteljesebb erély- lyel védelmezze mindenkivel, ha szükséges a velünk különben barátságos angol nemzettel szemben is a mi érdekeinket. De bocsánatot kérek, azok az esetleg talán csak látszólagos érdek- ellentétek, a melyek most felmerültek, nem azon az utón lesznek könnyen elháríthatok, sőt talán sokkal nehezebben, ha mi annak a nemzetnek, a mely a magyar nemzetnek sokszor tett szolgálatokat, a mely a magyar nemzettel gyakran éreztette és iránta sokszor tanúsította rokon- szenvét, akkor, a mikor talán ideiglenesen érdekellentétbe jutunk vele, erősen nekitámadunk, ha azt a nemzetet a maga nagyságában bizonyos mérvig lekicsinyelni akarjuk. Rakovszky Béla: Kérem, ezt nem tettem! Sághy Gyula: T. barátom fejtegetése olyan gunvoros volt, hogy ebből ezt a következtetést kellett levonnom. Azt hiszem azonban, hogy az érdekellentét kiegyenlítése és az erre vezető útnak, módnak és eszköznek megtalálása épen a diplomácziánk- nak és a külügyi vezetőségünknek feladata és hiszem is, hogy teljes erélylyel kitartva álláspontja mellett, meg fogja ezt keresni és remélem és óhajtom, hogy sikerülni is fog azt megtalálni. Mert, megvallom őszintén, a magyar nemzet érdekében levőnek sem tartanám azt, ha Anglia és a kettős monarchia között az ellentétek nagyon kiélesednének. A magunk részéről tehát azt, a mit érdekeink feláldozása nélkül el lehet követni, mindenesetre meg kell tennünk, hogy azok az ellentétek ne élesedjenek ki. A másik kérdés, a miben azután a dolog érdemére nézve sem tudok egyetérteni és nem is hiszem, hogy a magyar közvélemény támogatására számíthatna t. barátom álláspontja, — ellenkezőleg, a mennyire én ismerem a magyar közvéleményt, azt hiszem, a magyar közvélemény egészében legfeljebb izolált, sporadikus hangok lesznek azok, a melyek t. barátom ajkairól elhangzottak, — ez a másik kérdés a Dardanellák kérdése. De engedje meg előbb, hogy azt is hangsúlyozzam, hogy a kiindulási pontját sem oszthatom a Dardanellák megnyitásának, vagy meg nem nyitásának kérdésében. Nem az a természetes, hogy a nemzetközi viszonyokba bevigyük egészen a magánjogi szempontokat; de még a magánjogi szempont sem szól egészen t. barátom álláspontja mellett, mert ha a Feketetenger partjai több hatalom között is oszlanak meg, a Dardanellák a maga egészében mégis csak a török állami hatalom souverainitása alatt áll. Az államokkal szemben tehát egy ilyen állami, közjogi értelemben vett tulajdonról szólhatunk, de semmi esetre sem magántulajdonról. Másrészt a politikában és épen a külpolitikában nem lehet a magánjogi szempontokat már azért sem mindig figyelemben részesíteni, mert épen az ilyen kérdés, mint a Dardanellák megnyitásának, vagy meg .nem nyitásának kérdése, a hatalmi egyensúlynak kérdései közé tartozik, a hol minden olyan tényező, a mely a hatalmi egyensúly fentartásában szerepet játszik, figyelembe veendő. De még azért sem tartom helyesnek, mert a Dardanellák, amennyire kereskedelmi hajókról van szó, úgyis meg van nyitva és az természetesen helyes is, hogy ennek fentartását továbbra is kívánjuk, de ha hadihajók számára való megnyitásról van szó, akkor ez a kérdés elsősorban magát Törökországot érinti legjobban, legérzékenyebben és leginkább.
