A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1907 - hiteles kiadás (Bécs, 1907)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

184 XIII. ÜLÉS. felelően gyakoroltassanak. S ez a felfogás vonat­kozik a hadügy körében úgy a magyar nyelvnek használatára, mint az egyéb katonai kérdésekre és általában a közös ügyekre. Ma e kérdések kikapcsolvák, tehát se a korona, se a nemzet részén nincs kényszer ezek mostani megoldására és ép ezért hangsúlyozták az összes, e kérdéssel foglalkozó tagtársaink, úgy a független­ségi, mint a többi pártok részéről, hogy e kérdések most könnyebben lennének megoldhatók, mikor a kényszerhelyzetnek még a látszata is távol van minden oldalról és másrészről ma a nemzeti küz­delem idején hangoztatott, a coalitio feliratában kifejezésre jutott jogos nemzeti követelményeken túlterjedő kívánalmak nem támasztatnak, a mai magyar törvényhozás követi Deák példáját, ki 1861-ben se kívánt többet, mint 1867-ben ; de azt nem tudhatni, hogy az általános választói jog alapján összegyűlendő országgyűlésen lehetséges lesz-e elérni ezen keretekben való megmaradást és különösen lehetséges lesz-e elérni a hadsereg fejlesz­tése igényeinek olymérvü kielégítését, a milyenre a mai magyar törvényhozás a nemzeti jogos kívá­nalmak kielégítése fejében készséggel hajlandó. E mellett elsőrangú érdeke nemcsak a had­seregnek, de egyenesen magának a dynastiának is, hogy a hadseregre vonatkozó kényes kérdések végre belátható hosszú időre nyugvópontra jus­sanak, hogy az ütközőpontok épen ezen, a nagy hatalmi állás szempontjából nagyfontosságu kér­désekben a korona és a magyar nemzet között elimináltassanak. A mi ma még az 1867 : XII. t.-czikkben lefektetett paritásnak a hadsereg kö­rében való megvalósításával könnyen elérhető, mert ezzel a magyar nemzetnek e téren folytatott nemzeti küzdelme kielégítő megoldás mellett be­látható hosszú időre nyugvópontra jutna ; mert, habár a magyar nemzet és különösen a többséget képező függetlenségi párt a magyar államiság teljességére vonatkozó aspiratióiról a távol jövőre le nem mond is, a mint le sem mondhat és ezeknek megvalósítását előkészíteni és azokra törekedni is fog, mégis, mint politikailag jól iskolázott nemzet, be fogja tudni várni azon alkalmas pillanatot, a mikor ez a nemzet és koronás királya egyetérté­sével közös megelégedéssel leszen eszközölhető, szóval a paritás teljes megvalósítása a messzebb­menő törekvések és aspiratiók megvalósítására való közvetlen törekvést a messzebb jövőre tolhatja ki és halasztathatja el, mivel kétségtelen, hogy a katonai kérdésekben nyugvópontra jutása a nemzetnek is teljesen átérzett érdeke, ha e téren a paritást elérheti. Blizáth FereiICZ : Gyere már nyugvópontra ! (Élőik derültség.) Sághy Gyula: Mindjárt kész leszek. (Derült­ség.) En azt hiszem, hogy ez komoly kérdés, a melyet komolyan és nem humorral kell tárgyalni. Az országnak eminens érdeke, hogy ez a kérdés megfelelő megoldásra jusson. Én komolynak tar- [ tóm ezt az ügyet és komolyan szeretek és komo- ! lyan is szoktam tárgyalni. (Helyeslések.) De vissza­térek a tárgyhoz. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. országos bizottság ! Sághy Gyula : T. országos bizottság ! Akár- mily nagy érdeke legyen ez magának a nemzetnek is, még sem annyira sürgős és még sem annyira égető, mint a hadsereg és dvnastia szempontjából és a nemzet jogos igényeit egyszer már önként és békés időben kellene kielégíteni és nem kényszer- helyzetekben és fenyegető veszélyek felmerülése alkalmával, a mikor az a későbbi visszaszivhatás utógondolatával történik s igy mindig dishar- moniát hagy hátra és azt az eddigi tapasztalatok által igazolt érzést, a mi a kettős monarchia nagy­hatalmi állásának is óriási gyengítésére szolgál, hogy a magyar nemzet igényei némi kielégítést is csak akkor és úgy várhatnak, ha a nagyhatalmi állás és a dynastia hatalmi positioja erősen fenye­getve van, a minek persze egy kielégítetlen nemzet, melynek ezt majdnem kívánnia kell, nem szol­gálhat elegendő erős támaszául, hanem csak a kielégített nemzet. Azért nézetem szerint nem lehet más jelen­tőséget tulaj donitani az e kérdésben felszólalt tagtársaink nyilatkozatainak, mint annak fel­ajánlását, hogy e kérdések kielégítő megoldásához a kikapcsolás daczára az átmeneti idő alatt is — a jelzett okoknál fogva ezt arra alkalmasabb­nak vélvén — hajlandók közreműködni, hogy e téren is a teljes összhang a korona és a magyar nemzet között mielőbb helyreállhasson és a had­sereg jogosult igényei is mielőbb kielégítést nyer­hessenek. De sem sürgetés, sem olyforma ajánl- kozás, a melynél fogva a katonai kérdések tekin tétében a nemzeti küzdelem ideje alatt és a coalitio feliratában kfejezésre jutott jogosult és törvényes nemzeti követelményeinkről, a paritás megvalósí­tásáról az egész vonalon lemondani hajlandók volnánk, nem foglaltatik, a mint ezt úgy Lovászy, mint Hoitsy t. barátaim is kiemelték. Ezt leg­alább a magam részéről minden félreértéseknek úgy felfelé, mint lefelé való kikerülése okából, a melyek megfelelő megoldás helyett csak zava­rokat idézhetnek elő, hangsúlyozni szükségesnek véltem. Dixi et salvavi animam meam. (Helyeslések ) Elnök : Kíván még valaki a tárgyhoz szólni l ( Felkiáltások : Senki !) A mennyiben szólni senki sem kíván, kérdem : méltóztatnak-e az előadó ur javaslatát elfogadni, igen vagy nem ? (Felkiál­tások : Igen !) Kimondhatom tehát, hogy az ország­gyűlési bizottság az egyeztető albizottság javas­latát egyhangúlag elfogadja, illetőleg a következő üzenetet küldi át a birodalmi tanács országos bizottságához, a melyet a jegyző ur szives lesz felolvasni. Semsey László gr. jegyző (olvassa) : »A biro­dalmi tanácsban képviselt királyságok és országok országos bizottsága által a hadsereg és haditen­gerészet havidij élvezetében álló egyéneinek és hasonló állású személyeinek illetménypótlékaira, továbbá a legénységi illetményeknek feljavítására ____

Next

/
Oldalképek
Tartalom