A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1907 - hiteles kiadás (Bécs, 1907)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
* vonatkozó rendkívüli hitel engedélyezése tárgyában 1908. évi február 25-én hozott határozataira a magyar szent korona országainak országgyűlése által kiküldött országos bizottság kimondja, hogy: bár tisztelettel méltányolja azon fontos indokokat, a melyek a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok országos bizottságát ezen határozatok meghozatalánál irányították, mégis tekintettel arra, hogy az 1908-ik évi hadügyi költségvetésbe illesztendő ezen uj kiadási tételekre vonatkozó javaslatot nem a közös hadügy - minister készítette elő, mind a két állam külön felelős ministerium! nak befolyásával ; továbbá tekintettel arra, hogy a magyar országos bizottság a hadügyminister által a két kormány hozzájárulásával előterjesztett költségvetést már letárgyalta, és minden tételében elfogadta : a magyar országos bizottság nincs abban a helyzetben, hogy a közölt határozatok érdemleges tárgyalásába bocsátkozhassák.« Elnök : T. bizottság ! Kmety Károly bizottsági tag ur kért néhány észrevételére szót ; azt részére ezennel megadom. Kmety Károly: T. bizottság! Azt hiszem, nem jövök ellentétbe a záróülések természetével és feladatával, ha néhány momentumra, mely utolsó ülésezésünk óta különösen az osztrák delegatio kebelében felmerült, itt néhány reflexiót teszek. Számolva a t. országos bizottság hangulatával, nagyon rövid leszek. Az első, a mi az osztrák delegatióban történt nyilatkozatok közül örvendetesen lepett meg, az, hogy az osztrák képviselők és delegátusok körében is mind inkább terjed az a felfogás és komoly alakot ölt az a vélemény, hogy a delegatiók intézménye teljesen felesleges, és hogy adassák vissza a parlamentnek, a mi a parlamenté : a költség- vetési jog a maga teljességében, és azon két nagy- fontosságú ügyre vonatkozó befolyás, a melyet jelenleg a parlamentek a delegatiók utján, tehát igen közvetve gyakorolnak. Előbb Lecher delegatus képviselte nyomatékosan e nézetet és újabban az osztrák képviselők és delegátusok köréből több nyilatkozatot hallottunk, a melyek e nézetet a leghatározottabban vallják. Függetlenségi pártállásomnál fogva csak üdvözölhetem e véleményt és kívánom, hogy minél nagyobb mértékben hassa át az osztrákokat is ennek a, szerintem, valóságos igazságnak tudata, hogy mielőbb eljuthassunk oda, hogy a közös ügyek gépezetéből e teljesen felesleges kereket elimi- náljuk. Sokkal kevésbbé örvendetes, sőt meglehetősen aggasztó egy másik jelenség, a mely az osztrák delegatióban történt és a mely itt, úgy hiszem, visszhang, illetőleg bizonyos mértékű visszautasítás nélkül nem maradhat, tekintet nélkül a 67-es és a függetlenségi álláspont közti különbségre. Az osztrák delegatióban tekintélyes, komoly férfiak felvetették a permanens delegatio eszméjét : azt a gondolatot, hogy a delegatiók tulajdonképeni feladatuknak, a költségvetés megA közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottsá XIII. ü állapításának és a zárószámadások megvizsgálásának befejezése után is együtt maradjanak, illetőleg ülésezésök lehetősége nyitva maradjon, úgy, hogy a delegátusoknak maguknak joguk legyen adandó alkalmakkor az újra való ülésezést kívánni. Ez a gondolat egyenesen ellentétes azzal az alapeszmével, a mely a delegatiók létezéséhez fűződik. Széli Kálmán : Ez igaz ! Kmety Károly: Én azt hiszem, hogy Deák Ferencz a delegatiót semmi körülmények között sem acceptálta volna olyanképen, hogy a delegatio a két állam országgyűlésével párhuzamosan, folytonosan működjék. Széli Kálmán: Ez is igaz! Kmety Károly: De különben az osztrák törvény 27. § ával magával is egyenesen ellentétben van az osztrák delegatióban elhangzott ezen felfogás, mert e szakasz egyenesen azt mondja ki, hogy, ha a delegatiók hevégezték feladatukat, az elnök által, Ö Felsége jóváhagyásával, az ülés bezáratik. Az osztrák törvény tehát maga kizárja annak lehetőségét, hogy a delegátusok indítványára a bezárt delegatio üléseit újra felvehesse. E gondolatot csak törvényváltoztatással lehetne eöectuálni, már pedig, azt hiszem, nemcsak a magam véleményét fejezem ki, mikor azt mondom, hogy Magyarországon semmiféle pártnál sincs hajlandóság arra, hogy a delegatio intézményét fejleszsze olyan értelemben, hogy további működési kört biztosítson neki, működése kereteit tágítsa. Szükségesnek tartottam, t. bizottság, hogy e gondolatot már csirájában perhorrescáljuk. ( Helyeslés.) Van még egy momentum, a mely szintén az osztrák delegatiónak, úgy látszik a delegatiók fejlesztésének, a delegatio intézményének töke- letesitésére irányuló czélzatával függ össze, t. i. az osztrák deíegatio azon határozata, illetőleg az ügyrendjébe újabban felvett azon rendelkezés, a melynél fogva ülési és szólási jog biztosittatik a közös főszámszék elnökének. Csak a magunk szempontjából kívánok refleetalni a dologra, de mégis jellemző, hogy az osztrákok saját törvényükkel mennyire könnyelműen bántak el e részben. Az osztrák törvény 28. §-a ezt rendeli : »Die Mitglieder des gemeinsamen Ministeriums sind berechtigt an allen Berathungen der Delegationen theilzunehmen und ihre Vorlagen persönlich oder durch einen Abgeordneten zu vertreten.« Az osztrák törvény maga tehát csupán a közös ministereknek ad jogot arra, hogy részt vegyenek a delegatio tanácskozásain, akar sajat személyükben, akár megbízott tisztviselőik által. Az osztrák határozat ezzel egyenes ellentétben ülési és felszólalási jogot ad egy olyan méltóságnak, egy olyan független hatóságnak, a ki nem a közös ministerek helyetteseképen, hanem teljesen saját jogán jelenhetik ott meg csupán, mert a közös számszék elnöke tudtommal teljesen független a közös ministerektől s a delegatióknak sem felelős. Nem látom tehát a czélját, miért jogosítja g naplója. 1908. ^4 LES. 185 ■l|£ ■::íí4 .lífii »ír i;:]
