A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1907 - hiteles kiadás (Bécs, 1907)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
118 X. ULFS. Kezdem legelőször is e kérdésnél azon kimutatáson, a melyet a hadügyminister ur szives volt előterjesztem és pedig azon utasitás alapján, a mely a múlt évi delegatióból származik. Nagy figyelemmel olvastam át e kimutatást, de az engem — sajnos — nem elégit ki, sem a maga berendezésével, sem pedig abban a tekintetben, bogy az mennyiben igaz, sem pedig az eredmény szempontjából. E kimutatásban ugyanis nincsen semmiféle rendszer. Benne van az 1905. évi rendes szükséglet. Benne van az ezen évi rendkívüli szükséglet is. De már az 1904. és 1903. évi rendes szükséglet nincs benne, noha benne van az 1904. és 1903. évi rendkívüli szükséglet. 1902-ből semmi sincs benne, de 1901-ből megint benne van a rendkivüli, de a nélkül, hogy belevették volna a rendes szükségletet. Azt hiszem, olyan talányszerü, hogy honnan van az, hogy azon években, a melyekben a rendkivüli szükségletekről van, a rendes szükségletekről nincs kimutatás. Ne méltóztassék arra hivatkozni, hogy parlamentáris zavarok voltak, hogy holmi ex-lexek fordultak elő, mert hisz azok superálva lettek és mert akkor is volt rendes szükséglet, a mely ha nem lett volna megszavazva a jövőre nézve, akkor az a megelőző év alapján állott fönn. Érthetetlen tehát, hogy miképen lehet egy ily ugrásszerű kimutatást előterjeszteni, a melyben semmiféle combinatio nincsen. Itt van, t. országos bizottság, a rendkivüli tüzérségi és felszerelési hitel 78 millió koronával. Ez a czimben benn van, de a számok hiányoznak. Kérdem tehát, miért van az, hogy ez a 78 millió korona absolute nincsen kimutatva. Nekem, t. országos bizottság, az a gyanúm és itt bocsánatot kérek a használt kifejezésért, hogy a 78 miihó koronás tüzérségi rendkivüli hitei szándékosan hagyatott el és nem mutattatott ki és miért ? Azért, hogy a quota-arány a végeredményben kedvezőtlenebbnek ne mutattassék ki, mint a milyen az a nélkül is volna. Hoffmann Hugó altábornagy, osztályfőnök: Ez a hitel nem lett felhasználva ! Nagy Ferencz : Dehogy nem, hisz ágyukat csak csináltak ? Hoffmann Hugó altábornagy, osztályfőnök: De nem ebben az évben ! Nagy Ferencz: Akkor valóban nem tudom, hogy e kérdés miképen áll ! E kimutatásban a rendkivüli tüzérségi hitel 15 millióval, a rendkivüli felszerelési hitel pedig 10 millióval szerepel. Nem tudom, hogy benne van-e ez a 78 millióban ? Ez előttem nem egészen világos. Ha azért maradt ki e tétel, mert 1904-ben nem lett felhasználva, akkor ez természetes dolog, de utóvégre is ez mellékes. A mi azonban igen szomorú dolog, az az, hogy a végeredmény azt mutatja, hogy a hadseregnek quotaszerü participati ója úgy viszonylik, hogy Ausztria 63 és Magyarország 32%-kal szerepel, daczára annak, hogy ebben nemcsak az ipari szükségletek vannak benn, hanem, hogy a kimutatás magában foglalja az összes szükségleteket, tehát az élelmezési költségeket is, szóval mindazokat a tételeket, a melyek nem az iparra, hanem a mező- gazdasági terményekre vonatkoznak, mert csak igy kerülhet ki Magyarország javára a 32%-os quota. Miután a kimutatásban nincs részletezve, hogy mennyi esik az ipari szükségletekre és mennyi az ipari czikkekre, mert a költségvetési tételek szerint készült a kimutatás, a melyben absolute nincs részletezve, hogy mely iparczikkekre mi esik ; miután továbbá egyébként is nehéz szétválasztani, hogy minő hányadot képviselnek a mezőgazdasági és ipari czikkek : ennélfogva világos, hogy ha csak az ipari quotát vennók tekintetbe, nem kerülne ki a 32%, hanem 4—5%-kal kevesebb volna a hányad, a mely Magyarországra jut az ipari beszerzésekből, mint a mennyit ezen alapon lehetne felvenni, (Úgy van !) A mi a hadi tengerészetet illeti, ez Magyar- országra nézve mindig egy gyászlap volt és én nem mondhatok mást, mint hogy a mennyire halad a hadi tengerészet kiképzés és a flotta szaporítása tekintetében, a mihez magunk is nagyon szívesen hozzájárulunk, épen annyira nem mozdul előre, a mi a beszerzést illeti, mert 1901-tól 1906-ig terjedő cyclusban, tehát öt év alatt, nem tud többet kihozni Magyarország javára, mint 17%-ot, a mi pedig a quotának csak fele. Ámde ez sem tökéletesen helyes kép, mert ebben is benne vannak az élelmezési és hasonló kiadások és igy ez a 17% sem képviseli a tiszta ipari szükségletet, illetőleg beszerzést. Szóval úgy áll a dolog, hogy ez a 17% is leszáll valamivei, sőt lehet, hogy tekintélyes módon azon quota folytán, mely az élelmezési és a hasonló czikkekre esik. Én tehát, t. országos bizottság, mindenekelőtt azt a kérelmet terjesztem a hadügyminister ur elé, hogy hasonló kimutatásokat ne méltóztassék többé előterjeszteni, mert ezek reánk nézve értékkel úgysem bírnak. Felismerte ezt egyébiránt maga az albizottság is, a mely azt kérte, hogy másképen szerkesztessenek ezek az előterjesztések, sőt a hadügyminister ur meg is Ígérte, hogy 1907-tól kezdve ezek a kimutatások sokkal részletesebbek lesznek és más mintákat fog ezekre alkalmazni, a mennyiben három külön cathegoria szerint fogja e kimutatásokat készíteni. Ezek közül az egyikben az ipari, a másikban a mezőgazdasági, a harmadikban pedig a többi kiadások fognak csoportosíttatni, a mi mindenesetre helyesebb lesz, mert igy a ma tapasztalható összekeverés és kimutatásbeli confusio ki lesz kerülve. A magam részéről még csak azt az egyet kívánom és követelem, hogy ebből valahogyan ne jusson a hadügyi vezetőség arra a conelusióra, hogy a mezőgazdasági plusnál keresse a compensatiót az ipari minusra nézve, mert ebbe nem megyünk bele, a mennyiben mi a kielégítést az ipari téren keressük és kívánjuk. (Helyeslés.) Nem pedig úgy, hogy hát mi azt azután a mezőgazdasági kiadásokba akarjuk áthárítani. Megengedem azt, hogy az osztrákok hajlandók lesznek minket ilyen irányban
