A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1907 - hiteles kiadás (Bécs, 1907)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IX. ÜLÉS. 105 kihatásai és következményei még szigorúbban éreztetik magukat a gyakorlati életben. Kétszeresen van minden katona — legyen az tiszt, legyen az közlegény — büntetve. Először, mikor a katonai törvényszék kiméri reá a büntetést és ő azt elszenvedi és másodszor, mikor a hadsereg kötelékéből kilöketve, mint elitéit egyén, kénytelen a második erkölcsi elitélés súlyos következményeit elszenvedni és mint megbüntetett egyén, nem bírja a polgári életben existentiáját megtartani. A tiszt, a kinek különleges kiképzése van, sajnos, szintén alig tartható vissza azon csúszós lejtőn, a hová őt minden eszköz nélkül fegyenczállapota sodorja. Az élet szomorú példái mutatják, hogy katona ismereteiket, tehetségeiket úgy használják fel, hogy az nemcsak a morális törvényekbe, hanem az állam existentiális feltételeibe is ütközik. Személyiségüket, tudásukat átadják, eladják idegen államoknak pénzért. Jól tudjuk, hogy a kémek, a spionok kara elsősorban innen nyeri succursusát. Ezen az állapoton segíteni kell a humanismus, a társadalom javitása, a hadsereg szellemének javítása érdekében is. Alig látok más módot erre, mint socialis utón közeledni ezen kérdés megoldásához, a mint ezt teszi más téren a rabsegélyző egyesület, segélyezvén azokat, kiket a polgári társadalom magából kidobott, kilökött az élet egy újabb nehéz küzdelmébe. A rabsegélyző egylet gondoskodik arról, hogy ezek a büntetésük elszenvedése után, feltéve, hogy nem visszaesők, megfelelő ellátást, polgári megélhetést kapjanak. Ilyen egylet működik szép eredménynyel Magyarországon és hasonló alapon álló társadalmi alkotás van Ausztriában is, s úgy vagyok informálva, hogy mindkét egyesület legközelebb hasonló tartalmú kérvénynyel fog fordulni, úgy a honvédelmi, mint a közös hadügyminister úrhoz, hogy egyrészt a honvédség és csendőrség, másrészt a közös hadsereg egész állományának ezen szerencsétlen egyéneiért — úgy, hogy a társadalmi érdek önvédelme ezek ellenében, a visszaesőket értem, lehetetlenné ne tétessék — tegye meg azt, a mit tehet és az állam se zárkózzék el attól, hogy a mennyiben helyesnek ismeri el a patronaget, a pártfogói intézményt — pártfogó alatt értem a két egyesületet — ezt a kérdést tekintse a t. közös hadügyminister olyannak, mely a hadsereg fontos érdekeit érinti. Tudom, hogy ez a kérdés nincs annyira előkészítve, talán nem is lesz egyhamar, hogy a hadsereg hivatalból foglalkozzék ezen szerencsétlen tagjai sorsával; de a társadalom annyira elő van készítve, hogy ha a hadügyminister e kérdéssel közelebbről akar foglalkozni, azt hiszem, ezen motívumok alapján rá is fog jönni arra az elhatározásra, hogy itt az államnak bizonyos kötelességei vannak, és nem vonakodik majd egy bizonyos tételnek, subventionak beállítására a közös költségvetésbe, hogy e humanus érdekek felkarolását lehetővé tegye. Én kérném a mélyen t. hadügyminister urat, hogy a katonai patronage intézményét méltóztassék szives és emberszerető gondoskodásának tárgyává tenni. Én vezettetve ezen indokok által, a melyek között a legfőbb volt, ismétlem, az én és elvtársaim elismerése és zászlómeghajtása a közös hadügyminister ur politikai felfogása előtt, kijelentem, hogy a költségvetést bizalommal elfogadom és magamévá teszem. (Helyeslés.) Semsey László gr. jegyző' : Buzáth Ferencz ! Buzáth Ferencz : T. országos bizottság ! A vita ezen előrehaladott stádiumában rövid időre veszem igénybe a delegatio szives figyelmét. (Halljuk!) Csak pár megjegyzést kívánok tenni a hadügyi költségvetés pénzügyi részére. Az idei költség- vetés a hadügyi kormányzat rendes szükségleteméi 7 millióval többet tüntet fel, mint a mennyi az 1907-ik évre volt előirányozva. Ha ehhez a 7 millióhoz hozzáveszszük azt az 5,300.000 koronányi póthitelt, mely 1907-ben volt felhasználva, összesen 12,500.000 korona az a többszükséglet, mely az 1908. évi hadügyi költségvetésnél felmerült. Nem lehet azonban azt állítani, hogy ezzel a 12.500.000 korona többkiadással már teljesen ki volna merítve a hadügyi kormányzatnak szükséglete, mert hogyha kezembe veszem a zárszámadási bizottság jelentését, a következőket találom : Az 1900-ik évben daczára annak, hogy 12,700.000 koronánál több rendes szükséglet volt előirányozva, mégis 4,300.000 korona túlkiadás volt. 1901-ben az előirányzattal szemben 9,500.000 korona volt a túlkiadás ; 1902-ben daczára annak, hogy jóval több volt előirányozva a rendes szükségletnél, 10 millió korona túlkiadás mutatkozott ; 1903-ban 9.700.000 korona volt a túlkiadás ; 1904-ben a 2.727.000 koronával magasabban előirányzott rendes szükségleten felül 14 millió korona volt a túlkiadás. 1905-ben beleértve az 5 millió póthitelt, a rendes szükséglet 8,500.000 koronával volt magasabban előirányozva, és mégis 11,500.000 korona volt a túlkiadás. Ebből következik az, hogy akkor, midőn a jelen költségvetésben 7 millió koronával irányoznak elő többet a rendes szükségletnél, el lehetünk rá készülve, hogy a hadügyi kormányzat mégis tekintélyes túlkiadással fogja ezen összeget túllépni. (Igaz! ügy van!) Ez a költségvetésnek legalább is túlhajtása (ügy van !) és a budgetjognak egyszerű kijátszása, (Úgy van!) mert a szükségletnek megfelelő összegeket elő kell irányozni, azonban, ha az előirányzott összegeken kivül póthiteleket vesznek igénybe és az előirányzott költségeken is túl mennek, ezt szó nélkül hagyni nem lehet, mert tudvalevő, hogy ezek a közös költségek bevétetnek állami költségvetésünkbe, ezek fedezetéről is kell gondoskodnunk, és nem tehetjük ki magunkat oly meglepetéseknek, hogy túlmagas kiadások fedezéséről pótlólag kelljen gondoskodnunk. (Helyeslés.) Nem lehet azt mondani, hogy a hadügyi költség évról-évre tetemesen ne emelkednék, még ha csak a rendes szükségletet is tekintjük, ha pedig 14 A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója. 1908.
