A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1907 - hiteles kiadás (Bécs, 1907)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
106 IX. ÜLÉS. hozzáveszszük a rendkívüli szükségletet is, akkor megállapithatjuk, hogy állami bevételeink tekintélyes részét a hadseregre vagyunk kénytelenek forditani. (Igaz! Úgy van!) A mi viszonyaink közt, mikor az államok állig fel vannak fegyverkezve, ezek az óriási katonai terhek csak akkor lesznek elviselhetek, ha azok az állam közgazdasági erejének növelésére használtatnak fel. Ép ezért ránk nézve nem lehet közömbös az, hogy a hadseregre kiadott költségeket mikép használják fel, mert ha azok nem Magyarország területén költetnek el, az nem gyarapítja közgazdasági erőnket és lehetetlenné teszi a hadfelszerelési költségek elviselését és az állam fejlődését. (Úgy van!) Ugyanezért igen kérem a t. hadügyminister urat, legyen szives a történt megállapodáshoz képest becsületesen keresztülvinni azt, hogy mindazok a költségek, a melyeket a hadsereg fentartására fordítunk, az ország iparának felsegélyezésére fordittassanak. Ugyanezért figyelmébe ajánlom a hadügyminister ő excellentiájának, hogy különösen Magyarországon óriási nagy a kivándorlás, a mi óriási vérveszteséget jelent. Az ország vérbeli erejének gyarapítása összefügg a hadsereg harcz- képességének emelésével, már pedig mi ezt a nagy kivándorlást csak úgy tudjuk megakadályozni, ha az ipart fejlesztjük, hogy az emberek megélhetését lehetővé tegyük. Ha a t. hadügyminister ur elő akarja mozdítani azt, hogy a hadseregre fordított összegek az ország területén költessenek el, akkor ezáltal lehetővé teszi a magyar ipar fejlesztését s ezáltal csökkenni fog a kivándorlás. (Igaz ! Ugy van !) A t. hadügyminister urat arra kérem, hogy a jövőre nézve költségvetését lehetőleg reálisán legyen szives összeállitani, hogy ne legyen kénytelen a delegati óhoz póthitelért fordulni és ne legyünk azon helyzetben, hogy a zárszámadások által feltüntetett túlkiadásokkal álljunk szemben. Tessék a két kormánynak, a mikor a közös költségvetést együtt megállapítják, őszintén megállapítani, hogy mennyi a szükséglet, és azt ehhez képest megállapítani. Én loyalisan elismerem, hogy lehetetlenség épen a hadügyi kormányzatnak a költségvetést pontosan betartani, mert mindig merülnek fel előre nem látható kiadások, de 12 miihó túlkiadást eszközölni egyik évről a másikra, az lehetetlenség, mert a hadügyminister urnák az előző évben mégis csak tudnia kell, hogy a jövő évben ilyen tekintélyes összeget mire fog elkölteni s ezért azt fel is veheti a költségvetésbe. Ezen rövid megjegyzésem után kinyilatkoztatom, hogy a hadügyi költségvetést általánosságban és részleteiben is elfogadom. (Helyeslés.) Semsey László gr. jegyző' : Molnár János ! Molnár János : T. országos bizottság ! Nekem csak két rövid megjegyzésem, illetőleg kérésem volna az igen t. hadügyminister úrhoz. Az egyik a hadkiegészítő kerületek helyes beosztására vonatkozik és abból áll, hogyha már az önálló magyar hadsereget kivívni nem tudjuk, legalább azt mél- tóztassék megtenni az igen t. hadügyminister urnák, hogy a Magyarországban lévő ezredek mindegyikébe úgy szíveskedjék beosztani a legénységet, hogy annak legalább a fele, 50%-a magyar legény legyen. Hogy milyen nagyfontosságu ez nemzeti szempontból, a melyet mi itt kell, hogy védjünk, mutatják a következő példák. A dunántúli németség pl. azért lett magyarrá, mert a legénység majdnem kivétel nélkül magyar ezredekben szolgált. A 48-ik magyar ezred, mely Nagykanizsáról való, felszívja magába és assimilálja az idegen elemet, úgy hogy az oda besorozott muraközi horvátok csaknem kivétel nélkül megtanulnak magyarul, sőt magyarokká lesznek. Ellenkezőleg, Arad vidéke n. ég ezelőtt 15 évvel majdnem teljesen magyar volt, most majdnem teljesen oláh, és pedig azért, mert a vidék oláh fiait az ottani oláh ezredbe sorozzák, melynek neve ugyan magyar, mig a magyar ajkuakat a huszárokhoz, utászokhoz, és más ezredekbe sorozzák. Hivatalos kimutatásom nincs, csak az úgynevezett félhivatalos kimutatásból beszélek. E szerint Magyarországon csak öt ezred volna nem- magyar : a többi mind magyar ezred volna, persze a papiroson, a mennyiben 25% magyar legény lévén ott, az ezred nyelve hivatalosan magyar. Azonban e magyar ezred úgy néz ki, hogy az az aradi ezred, mely az előírás szerint magyar volna, olyan magyar, hogy abban majdnem senki sem beszél magyarul, hanem oláhul, a soproni magyar ezred németül beszél, a lugosi oláhul, a nagy- becskereki szerbül. Legyen szives tehát a hadügyminister ur úgy beosztani a hadkiegészítő kerületeket, hogy legalább minden egyes Magyar- országból való ezred fele magyar nyelvű legyen. Különösen kérem, hogy Fiúméban okvetlenül más állapotokat teremtsen. (Élénk helyeslés.) Nagyon jól tudjuk mi magyarok, hogy ott mily rossz lábon áll a magyar nyelv ügye. Ennek főleg az az oka, hogy a Jellasich horvát ezred már 13—15 éve állandóan ott van. Sziveskedjék tehát Fiúméba áthelyezni vagy a Csabáról való ezredet, mely most Zágrábban van, vagy a 48. magyar ezredet, mely Nagykanizsáról való, és épen nem rég útra készen állt Sopronban. Legyen szives figyelemmel kisérni a soproni magyar ezredet is. Ez majdnem kivétel nélkül német, mert a tisztek németül beszélnek. Nem tudom, tudnak-e magyarul ; csak azt tudom, hogy a legénységgel németül beszélnek. Ha tehát nem tudnak magyarul, sziveskedjék a tiszteket kicserélni, ha pedig tudnak, hagyja meg nekik, hogy magyarul érintkezzenek a legénységgel. Ez az egyik kérésem. Másik kérésem a vasárnap megszentelésére vonatkozik a hadseregnél. Igen sok helyről érkezik panasz, hogy a legénységet vasár- és ünnepnapon igen ritkán vezetik szent misére, hanem foglalkoztatják, tisztogathatnak velük, visitatiók vannak stb. Főkép elüljár e tekintetben a Ifi. huszárezred Budapesten, mely annak örve alatt, hogy Radkers-
