A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
MX. ULKS. szavaimat, egy azonban bizonyos, az, hogy bármennyire erősnek érzi is magát Ausztria, feltétlenül gyengének fog bizonyulni ezen jogos nemzeti törekvéseink meghiúsításában. Ezek után, t. országos bizottság, igazán csak csodálkozni lehet azon, hogy Ausztria meg a kiegyezés utáni 40-ik évben is mindig a Rip van Winkle szerepét játszsza és nem látja, vagy nem akarja látni azt az óriási változást, a mely azóta bekövetkezett. így aztán szinte érthetetlen előttem, mire valók azok a folytonos tűszurások, a melyek rajtunk ejtetnek. A múlt delegatióban eljöttek tüntetni ellenünk, a kik kötelességünk teljesítése végett az osztrák fővárosban időztünk, fényes bizonyítékát szolgáltatván a féltékenyen őrzött és sokat emlegetett német műveltségnek, a mely az utczai csőcselék niveaujára szállt alá. Most pedig legutóbb az osztrák delegatióban olyan hangok emelkedtek, hogy követelik azt, hogy a Hentzi-szobor régi díszes helyére helyeztessék vissza. Az ilyen esetek, t. országos bizottság, alkalmasak arra, hogy a vérig sértett nemzetben az ellentéteket még jobban kiélesitsék és a kölcsönös megértést, a melyen fáradozunk, teljesen lehetetlenné tegyék. Elvégre, ha annyira szivükön viselik az osztrákok a Hentzi-szobor sorsát, hát tessék, szívesen átengedjük nekik : vigyék el, helyezzék el az osztrák főváros azon pontján, a hol nekik tetszik ; szaporítsák az osztrák dicsőség fegyvertényeinek sorát ez2el az emlékkel is, de a magyar önérzetet ne sértsék, mert ez csak arra lehet alkalmas, hogy a barátságos viszonyt megszakítsa és a 67-es kiegyezést, a melynek ellenzői máris többen vannak Magyarországon és a melynek fen tartása nekünk, 67-eseknek. csak óriási erőfeszítésünkbe kerül: discreditálják és annak további fentartását lehetetlenné teszik. A t. külügyminister ur exposéjában a külügyi helyzetnek száraz képét tárja szemünk elé, holott, miután a külügyministeri székben változás történt, az alkotmányos fogalmaknak megfelelően joggal elvárhattuk volna, hogy nagyobb programmban fogja kifejteni azon elveket, a melyeket a jövőben követni akar. Ha ezt sajnosán nélkülözzük is, mindazonáltal ki kell nyilatkoztatnom, hogy az igen t. külügyminister ur exposéja igy sem érdektelen és még igy is nagy fontosságot lehet annak tulajdonítanom, így mindenekelőtt érdekes az a kijelentése, hogy ő a folytonosság politikáját fogja követni, vagyis hogy továbbra is a hármasszövetséget akarja fentartani és ápolni. Azonban a szövetségesek megítélésében már némi különbséget találunk, mert a inig nyomatékkai hangoztatja, hogy bennünket Németországhoz a szoros barátság és az érdekközösségen alapuló viszony fűz, addig Olaszországgal szemben csak a szívélyes és jó viszonyt hangoztatja, továbbá, hogy Ausztria és . I agyarország és Olaszország között érdekellentétek ez idő szerint nem állnak fenn; végül 144 azon véleménynek ad kifejezést, hogy miként a múltban, úgy a jövőben is, sikerülni fog az olasz királysággal minden nagy kérdésben megegyeznünk és ezen megegyezés alapján folytatnunk a politikát. T. országos bizottság, mig egyrészt megnyugvást találok a Németországgal való szövetségre vonatkozó kijelentésben, ugyanezt nem vélem felfedezni Olaszországgal szemben. Mert maga az a körülmény, hogy egy szövetséges társsal való viszonyunknak ily nagy körülírására van szükség és mert tudjuk, hogy a diplomatában szokás igy nyilatkozni egy nem szövetséges államról is, — de egy szövetséges állam mégis csak egészen más felfogás alá esik — s igy azt a látszatot kelti, hogy Olaszország tagja ugyan a hármasszövetségnek, de nem nyújt a szövetséges államnak elég biztosítékot. Mert az, hogy jelenleg ellentétek nem állnak fenn, egyáltalán nem nyújthat biztosítást arra nézve, hogy ezek az ellentétek nem fognak kialakulni. Az a vélemény pedig, hogy sikerülni fog jövőre is minden nagy kérdésben megegyeznünk úgy, mint a múltban, nagyon is ingatag alapon nyugszik. Bizonyos tehát, hogy Olaszország a hármasszövetségben nem bírja azt az értéket, a melyet rendes fogalmak szerint bírnia kellene. De, t. országos bizottság, ennek daczára is nekem meggyőződésem — és ezt az olasz külügyminister is megerősítette — hogy mindaddig, mig Olaszország benn van a hármasszövetségben, nem fognak előfordulni olyan események, a melyek a szövetség idő előtti felbomlását eredményezhetnék. A jövőt illetőleg máskép áll a dolog. És ha mi azt látjuk, hogy Olaszország részéről már most megtörténik minden intézkedés arra nézve, hogy külpolitikai helyzetével számoljon a várható változás előtt, úgy nekünk is óvatosaknak, előrelátóknak kell lennünk, hogy a magunk részéről is megtegyünk minden intézkedést, a mely a védelem szempontjából szükséges. Mert a nemzetközi viszonyok alakulásában nemcsak a királyoknak van szavuk, hanem a népnek is és a közvélemény alakulása is gyakorol befolyást, a mely magát a királyi akaratot is megdöntheti és a legjobb szándékot is megsemmisítheti. Ugyanezért nem elég magukat a megállapodásokat szem előtt tartanunk, hanem azt is meg kell figyelnünk, hogy oly politikát követnek-e, a mely annak a népnek érzelmével megegyezik. Már pedig bármennyire takargatjuk is, az el nem tagadható, hogy Olaszországnak nemzeti aspiratiói egyenesen a mi érdeksphaeránkba ütköznek. Azt mondja továbbá az igen t. külügyminister ur, hogy mi külföldi államokkal szemben barátságos és bizalmas viszonyban vagyunk. Természetes is, hogy mig békében vagyunk, ez a viszony fennáll. Azonban úgy látom, azt a viszonyt, a melyben mi Szerbiával szemben
