A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

vagyunk, a melyet alaposan elrontottak, diplo- matiai nyelven normálisnak szokták mondani. Azután, t. országos bizottság, ha az euró­pai külállamokkal olyan barátságos jó viszony­ban vagyunk, a minő normalis viszonyban vagyunk Szerbiával, akkor engedje meg nekem az igen t. külügyminister ur azt a kijelentést, hogy az ő nyilatkozatai engem meg nem nyug­tatnak. Mert maga a t. külügyminister ur mondja, hogy Szerbiában nem normálisak gaz­dasági viszonyaink. Hogy lehet tehát normális­nak mondani azt a politikai viszonyt, a mely gazdaságilag nem normalis? Hiszen a t. külügy­minister ur mondja, hogy a gazdasági viszo­nyok szoros összefüggésben vannak a politiká­val és manapság ez az összefüggés még mind szorosabbá meg szorosabbá válik. Valóban, t. országos bizottság, nagyon kiváncsi volnék megtudni az igen t. külügyminister úrtól, hogyan képezhet ebben egyedüli kivételt épen Szerbia ? T. országos bizottság! Vállalkoztunk arra is, hogy a macedóniai vilajettekben rendet csinálunk, és pedig Oroszországnak beleegyezé­sével. Erre vonatkozólag a t. külügyminister ur maga mondja, hogy Törökország még ma sem hisz a mi őszinteségünkben és még mindig gyanús szemmel nézi működésünket. És azt is mondja a külügyminister ur, hogy Bulgáriával és Görögországgal szemben a legszivélyesebb rokonszenvvel és őszinte jóaka­rattal vagyunk ; hogy ezek az államok aztán milyen érzelemmel viseltetnek velünk szemben, erről hallgat a külügyminister ur. Nem hallgat azonban arról, a midőn azt mondja, hogy Török­országban még eddig nem tudtunk relativ ered­ménynél többet elérni, a minek oka nagyrészben Törökországon kivül Bulgáriának és Görög­országnak magatartásában rejlik. Nos hát, t. országos bizottság, itt találjuk meg azt az érzelmet, a melylyel ezek a nemzetek irántunk viseltetnek. T. országos bizottság ! Ilyen körülmények között nem is kell még bővebben foglalkoznom külpolitikai helyzetünkkel, mert hiszen ezzel a kérdéssel foglalkoznunk nekünk úgyszólván nem is lehet. Minekünk egyszerű földi halandóknak nincs megadva a mód és hatalom, hogy azokba a titkos, rejtett helyekbe betekinthessünk és onnan meríthessünk magunknak tudást és tapasz­talatot. A mit mi a t. külügyminister úrtól tudunk, annyi, a mennyit az újságokból is meg­tudhatunk. Erre pedig, t. országos bizottság, egy külügyi kritikát s véleményt basirozni tel­jesen lehetetlen. Én tehát, a mikor a külpolitikai helyzetet bemutatom, tisztán és kizárólag a t. külügymr- nister urnák nyilatkozatait vettem alapul és abból vonom le a consequentiákat, a mi az, hogy mi szeretünk mindenkit a világon, de bennünket nem szeret senki; (Derültség) mi Az 1906. évi budapesti delegatio naplója. meglehetősen el vagyunk szigetelve ; mi még saját szövetséges társainkban sem bizhatunk és olyan absurd politikát folytatunk, hogy a Balkánon, a hol nekünk olyan óriási érdekeink vannak, Oroszországgal együttesen járunk el, azzal az Oroszországgal, a melyik velünk egy contraszövetségben foglal helyet. És, t. országos bizottság, mikor nekünk Oroszország segédkezik a macedóniai vilajettekben rendet csinálni, ugyanakkor azt látjuk, hogy Oroszországnak szövetséges társa, Francziaország, Szerbiának gazdasági megmentésére jön és kisegíti őt abból a crisisből, a melybe a vámháboru folytán került. T. országos bizottság ! Azt hiszem, ez tel­jesen mutatja azt a szomorú képet, a melyben az osztrák-magyar monarchia külpolitikai tekin­tetben van. Az adott helyzetben az igen t. kül­ügyminister ur előtt, a kinek hivatása az, hogy az osztrák-magyar monarchiát nemzetközi vonatkozásaiban képviselje, nem bírhat kis fon­tossággal az, hogy az osztrák-magyar monar­chiában consolidált állapotok létezzenek. Mert a monarchiának nagyhatalmi állása ezt meg­kívánja, tekintélye, súlya és nyomatéka is csak akkor lehet, és a sikeres működésnek is egyik elengedhetetlen feltétele az. Kérdés már most, miként lehet Ausztria- Magyarországban consolidált állapotokat te­remteni ? Az én meggyőződésem szerint ennek egyetlen módja van és ez az, hogy a 67-iki ki­egyezést tessék becsületesen végrehajtani. Azt a kiegyezést, a mely 67 óta nem hogy előre ment volna, hanem még visszafejlődött és a melynek egyensúlya 67 óta még soha nem volt helyre­állítva. De, t. országos bizottság, nézzük, mit ta­pasztalunk e tekintetben a mi külügyminis- teriumunk részéről? Azt, hogy ezen nagy ál­lami érdekek szempontjából nemcsak hogy nem tettek semmit, hanem még az ország bel- ügyeibe is beavatkoztak, sőt elmentek odáig, hogy az alkotmánytiprókat is védelemben része­sítették és az országnak becsületes küzdelmét a világ előtt compromittálták. így tehát meg­állapíthatjuk azt, hogy 67 óta, vagyis a ki­egyezés óta az egy Andrássy Gyulán kivül nem akadt még külügyminister, a ki állásának magaslatára tudott volna emelkedni, hanem a külügyministerek mindenkor az idegen be­folyások által igyekeztek magukat vezettetni és a diplomatiában annyira szokásos besugá- sokra hallgatva, intricával tették mindig lehe­tetlenné a magyar nemzet és királya között való megértést és egyetértést. Kmety Károly : És birodalmi cancellárok voltak ! Buzáth Ferencz: T. országos bizottság! A t. külügyminister urnák az idegen befolyá­soktól teljesen emancipálnia kell magát; ha sikert akar elérni és a vezetést és irányítást 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom