A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
látszott Magyarország barátságos érzületének újra való felkeltése, ennek daczára Biilow cancellár ezen nyilatkozatát megnyugvással veszszük és honoráljuk. De nem lehet csodálkozni, hogy azon jelenségek után, melyek Németországban még az utóbbi időben is minduntalan előfordulnak vonatkozással Magyarországra és a kettős monarchiára, a lelkesedés és a bizalom nem oly határtalan többé Németország iránt, mint volt szövetséges viszonyunk első időszakában. Én nem akarok nagy jelentőséget tulajdonítani az olyan tünetnek, a milyet pl. a tudós világnak egyeseinél, mint pl. Roschernél találunk, hogy egyenesen utalja a németeket Magyarországra, mint második német hazára. Ezek sporadicus jelenségek, melyek, mint a viz sima tükrén a kis buborékok, feltűnnek és el is tűnnek, hanem ilyen jelenségnek tartom az alldeutsch-mozgalmakat, a Schulverein működését, különösen azt, hogy ezek a mozgalmak kiterjednek nemcsak az osztrák örökös tartományokra, hol sajnosán egyes körökben nagyon meleg visszhangot keltenek, hanem kiterjednek Magyarország területére is, még pedig anyagi támogatással, pénzsegélyek osztásával. Én megengedem, sőt erősen hiszem, hogy ez nem Németország hivatalos támogatásával és hozzájárulásával történik, csakhogy itt a semlegesség álláspontjánál messzebb kellene menni, egyáltalában nem volna szabad megengedni, hogy ez a működés idegen állam területére, még pedig anyagi eszközök alkalmazásával kiterjesztessék. Nem tudom, mit szólna hozzá Németország, és szövetségi és barátságos viszonyunkkal össze- egyeztethetőnek tartaná-e, ha mi a poseni lengyelek támogatására pénzt gyűjteni engednénk. A mi kormányunk, meg vagyok győződve, a magyar nemzetnek a lengyelek irányában érzett minden rokonszenve daczára ilyesmit semmi körülmények között — és pedig igen helyesen — megtűrni nem fogna ; hasonló eljárást tehát méltán várhatnánk a német kormány részéről is. Jó lesz mindezt Németország diplomatiájával és külügyi vezetőségével megértetni és megértetni azt is, hogy a mennyiben tőlük függ, — mert hisz minden nemzetnek államférfiai nagyon is nagy befolyást gyakorolhatnak a nemzet közhangulatára, — ha Magyarország ragaszkodását a hármasszövetséghez biztosítani óhajtják, a német nemzeti közvéleményt Magyarországgal szemben barátságosabb magatartásra szükséges terelni. A német nemzeti közvélemény egészen más volt a hármasszövetség megalakulásakor és fennállásának első időszakában. Nemcsak Németországnak hivatalos magatartása ellen nem eshetett akkor kifogás a magyar nemzet szempontjából, hanem a német sajtó és német nemzeti közvélemény is Magyarország nemzeti törekvéseit, megerősödését és fejlődését rokonszenvvel és erkölcsi támogatással kísérte. (Helyeslés.) Akármennyire is óhajtjuk azonban külpolitikánknak alapjául a hármasszövetséget fentartani és a magyar nemzet a hozzájárulásával kötött szövetség mellett akármilyen őszintén és híven kívánjon is kitartani, mégis nagy hiba lenne a mellettünk bekövetkezett hatalmi alakulásokat és hatalmi eltolódásokat pusztán a hármasszövetség erejében és fenmaradásában bízva, teljesen ignorálni, mert a legerősebb szövetségek sem szoktak örökéletüek lenni ; azok is az események folytán lazulhatnak. És fel is bomolhatnak, a mint a kölcsönös érdekek nem fedezik egymást, vagy plane összeütközésbe kerülnek egymással. Anglia megengedhette magának, mint sziget- ország a splendid isolation nagy luxusát is, bár újabban már ennek hátrányait az angolok is kezdték átlátni és attól eltérni, de mi ezt nem engedhetjük meg magunknak a mai európai helyzetünkben. Az óvatosság és előrelátás az európai hatalmak viszonyainak újabb alakulataival szemben mindenesetre megkívánja, hogy ama létező szövetség bekövetkezhető későbbi felbomlása esetén is legyen kikkel szövetkeznünk érdekeink megvédésére, nehogy végül teljesen isoláltan állva legvitálisabb érdekeink a beállható bonyodalmaknak teljesen áldozatul eshessenek. Azért igen helyesnek találom a többi nagyhatalmakkal, különösen Angliával és Francziaországgal, nemkülönben Oroszországgal is a barátságos viszony fentartását és ápolását és annak mennél bensőbbé alakítására irányzott törekvést. Sőt egyes felmerülő érdekeink szempontjából ezek egyikével vagy másikával a külön érdekeinket biztositó megállapodások elől sem kell elzárkóznunk ; mert ha ez megengedhető volt a nagy Bismarck részéről a velünk való szövetség mellett és daczára is — Oroszországgal, — úgy megengedhető a mi részünkről is, különösen, a mikor a mi részünkről ennek a legkisebb éle sincs a fennálló szövetségi viszonyunk ellen irányozva. A mi pedig a Balkán-államokat, tehát keleti politikánkat illeti, a mely a kettős monarchia külügyi politikájának a sarkpontját kell hogy képezze és minden esetre külügyi politikánk legfontosabb kérdése, azon alapirányzat mellett szigorúan meg kell maradnunk, hogy a balkán népek és államok szabad és független fejlődése biztosittassék, hogy az a mi részünkről lehetőség szerint előmozdittassék, de a mellett Törökországgal is barátságos viszonyunk fentartassék és ápoltassék. Ez Magyarország eminens érdeke és a magyar nemzet közérzületének s azon barátságos indulatának és rokonszenvének felel meg, a melylyel a Balkán-népek és államok és Törökország iránt egyformán viseltetik. Azért nem szabad vállalkoznunk oly gyűlöletes szerepre és missiókra, melyeknek rendszerinti következménye aztán nemcsak Törökországnak, hanem a Balkán-államoknak is bizalmatlansága külpolitikánk iránt, mint a múltban történt, a miből magyarázható, hogy annak daczára, hogy a balkán népek független és szabad fejlődésének nagy elvét épen egy magyar állam- férfiú karolta fel, a kinek köszönhető legelsősorban a szerb és román államok függetlensége és király