A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

még sem lehet az ordinariumba, a rendes költségvetésbe beállítani, hanem mindenki természetesnek fogja találni, ha az a rendkívüli kiadások közé soroltatik.

Talán lehetne anyagcseréről beszélni akkor, ha ezeket a kiselejtezett hajókat legalább a régi tonnatartalom szerint és a régi ágyufel- szereléssel építenék újra. De a jelen esetben nemcsak hogy a volt tonnatartalmat nem tartják meg, nemcsak hogy az eddigieknél sokkal nagyobb hajókat építenek, de egészen uj ágyuk- kafis szerelik fel azokat, a mi természetszerűleg sokkal több legénységet is vesz igénybe. Ez tehát mindenképen és minden téren költség- szaporítást jelent.

T. országos bizottság! Xem látom indokoltnak, hogy belemenjünk egy ilyen 120 milliós megterheltetésbe, különösen akkor, ha számításba veszszük a magyar tengerpart csekély kiterjedését az osztrák tengerparttal szemben.

A ki tegnap hallotta Batthyány Tivadar gróf t. barátomnak a tengerpartok eloszlására vonatkozó megdöbbentő adatait, a ki hallotta azt, hogy 1867 óta hadügyi téren hány millióval lettünk megkárosítva, bizonyára igazat fog nekem adni, legalább bensőjében, a mikor kijelentem, hogy én irtózom, idegenkedem ennek a tételnek megszavazásától.

A tengerészeti osztály vezetősége igazán arra az egyik ősére emlékeztet, a kinek főelve volt a hadviselésben a pénz, pénz és ismét pénz.

Röviden kijelentem, t. országos bizottság, hogy én nemcsak ezt a tiz milliós tételt, hanem jövőben is az e czélra kért hasonló összegeket, melyek ilyen hajókiselejtezések czimén vétetnek fel a rendes költségvetésbe, nem fogadom el.

Elnök : Kíván valaki még szólni ?

Zboray Miklós jegyző: Sághy Gyula!

Sághy Gyula : T. országos bizottság ! Én nem fogok belebocsátkozni azon vitába, hogy vájjon ez a most leginkább discutialt tétel, a melyet alaposan bírált és támadott Hoitsy t. barátom, az ordinariumba vagy extraordina- riumba való-e? A felett sem fogok vitatkozni, hogy a kiselejtezett hajóknak ez a pótlása a rendes fentartás keretébe tartozik-e szakszerint, mert erre nem érzem magamban a szakember hivatottságát. De egyet mint laikus is megállapíthatok, főkép azon szakszerű fejtegetés után, a melyet tegnap itt Batthyány Tivadar gróf tagtársunktól hallottunk : hogy először is mi egy tengeri nagyhatalom szerepére nem vállalkozhatunk. nemcsak azért, mert erre nincs elegendő erőnk, de azért sem, mert ennek az elengedhetetlen feltételei sincsenek meg és nem állnak előttünk oly feladatok, melyeket egy tengeri nagyhatalomnak megoldania kell.

Sem tengerpartunk nem oly kiterjedt, sem g} armati politikát nem viszünk, sem más oly czél* nem követünk, a mely egy nagy hadiflotta létesítését és nagyobbmérvü fejlesztését indokolná. És én azt az egyet nem tudom mint laikus magamnak megmagyarázni, hogy mig semmi téren nem emelkedik oly rohamosan a költség, addig épen a haditengerészet költségei csaknem felével emelkednek az előző év előirányzatánál, mert a tavalyi 30 millióval szemben most egyszerre 45 millió, tehát csaknem felényivel felemelt költséggel állunk szemben.

Ezt szeretném én kellően megokolva látni, mert igazán ezek a tételek nagyon nehézzé teszik a mi helyzetünket, hogy országunknak szerény gazdasági helyzete mellett annak vagyoni erejét ily nagy mértékben merítsük ki oly intézmény czéljaira, melynek ilyen mértékben való létesítését, fejlesztését nem látjuk magunk előtt kellő világításba helyezve, kellően megokolva.

És még egy másik körülmény teszi nehézzé helyzetünket, a mire szintén már tegnap utalt gr. Batthyány t. barátom, az, hogy az összes közös intézmények közt nincs egy sem, a mely annyira egyoldalúan osztrák jelleget viselne magán, mint épen a haditengerészet, Az, hogy ez közös intézmény, hogy ebben Magyarország is részes, hogy ez Magyarországhoz is tartozik, még annyira sincs kidomborítva semmi tekintetben, mint a hadseregnél. Hiszen már az u. n. közös hadsereg körében is el van homályositva bizonyos fokig Magyarország közjogi állása, bár újabban, megengedem, némi javulás van e tekintetben, de ott is el van burkolva az az elv, a kiegyezési törvénynek az az elve, hogy a magyar hadsereg az egész, az összes hadseregnek kiegészítő része. Tehát tulajdonkép nem is közös hadsereg, hanem az összes haderőnek, az összes hadseregnek kiegészítő része. De a haditengerészet körében a magyar közjogi felfogáshoz való közeledésnek még ennyi jelét sem látjuk.

Abból azonban, őszintén megvallom, nem akarok szemrehányást tenni a haditengerészet vezetőségének, hogy ő itt most, a mint Hoitsy t. barátom említette, jön a maga 120 milliós szükségletének egyik részletével, s aztán akár az ordinariumban, akár az exordinariumban terjeszti azt elő; mert legalább, ha jól vagyok informálva, ez a szükséglet már a nem alkotmányos időszakot megelőző legutolsó magyar kormánynyal szemben egyáltalán nem volt eltitkolva, t. i. a Tisza-kormánynak tudomása volt arról, hogy az a szükséglet fel fog merülni. Tehát jelezve volt, és igy csak neki, az akkori kormánynak tehetnénk szemrehányást azért a mulasztásért, hogy bennünket a törvényhozásban fel nem világosított, sőt félrevezetett. Ezt kifejezni és hangsúlyozni akarom itt is, mert megbocsáthatatlan mulasztás, sőt valóságos megtévesztés foglaltatik az ország ellen abban, mikor azon 450 millióval úgy álltak elő, hogy ez a 121 millió, a mint Hoitsy t. barátom igen helyesen kiemelte, abban már benfoglaltatik