A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVIII. ÜLÉS. 123 és most ime kiderül, hogy tulajdonkép ebben a 450 millióban és a 27 millió refundatiós összegben, melyet a múlt évi költségvetésből mint puszta formalitást töröltünk, ez absolute nem szerepel, bogy ezt abba bele nem értették, legalább a közös badügyminister, illetőleg a haditengerészet vezetősége bele nem értette. Most az uj tételként szerepel és van ide beállítva. Ez nagyon nehézzé teszi a mi helyzetünket, azért nagyon nehéz szívvel megyünk bele ennek megszavazásába. Én egész őszintén tártam itt fel a helyzetet, a mint van ; megmondtam a magamét a haditengerészet vezetőségével szemben, de nem hallgattam el azt sem, a mit az akkori magyar kormányról mondanom kell. Ha tehát, tekintve azon indokokat is, melyeket Hoitsy felhozott, nehéz szívvel bár, de mégis rászánjuk magunkat ezúttal még a tétel megszavazására, ezt azzal a kijelentéssel teszszük és részemről is csatlakozom ezen kijelentéshez, hogy előrebocsátott indokaimnál fogva a haditengerészetnek további nagyobbmérvü fejlesztésébe ezután nem lehetne belemennünk. Szükségét éreztem a felszólalásnak részemről is épen azért, hogy előre jelezve legyen, hogy részünkről a hadiflotta továbbterjeszkedését a jövőben ellenezni lennénk kénytelenek. De másik oka felszólalásomnak, hogy akkor, a mikor magunkat most ennek megszavazására elhatározzuk, nem tehetjük egyszerűen igy feltétlenül, teljesen minden tekintetben szabad rendelkezésre bocsátva, hanem mi is megkívánhatjuk, h gy ha az ország ily nagy áldozatot hoz ily intézményekre, a melyeknek ily nagymérvű fentartása és fejlesztése a magyar nemzet, a magyar állam szempontjából nem képez feltétlen szükséget, s legalább is sokkal nagyobb mértékben képezi Ausztriának szükségletét, hogy akkor legalább a magyar közjogi szempontok, a magyar nemzeti jogos, alkotmányunkban, az 1867-iki törvényekben gyökerező szempontok kielégítést, megvalósítást nyerjenek. A legkevesebb, a mit kívántunk, az, hogy a két határozat, a melyeket az albizottság javasol, és a melyeket az országos bizottság, meg vagyok róla győződve, el fog fogadni, a lehető legrövidebb idő alatt végrehajtassék ; az elsőre nézve ennek időbeli akadálya nincs és a második javaslat is legalább oly mérvben készíttessék elő, a mint csak előkészíthető a legközelebbi delegatióig, hogy az a legközelebbi tanévben csakugyan megvalósittassék. Hiszen azt tudjuk mindnyájan és érezzük, hogy ehben a tanévben már nem hajtható végre, mert a tanfolyam közepén vagyunk, de igen is előkészíthető a jövő tanévre. Kijelentem, hogy magam részéről, a mennyiben továbbra is szerencsém lenne tagja lenni e bizottságnak, nem volnék abban a helyzetben, hogy a második tételt, a mely a kiselejtezett hajók pótlására eszközöket kíván meg, megszavazhatnám. Hazafiságom tiltaná ezt, tiltaná az az álláspont, a melyet a magyar közjog szempontjából elfoglalni kötelességünk. Kívánnunk kell, hogy e határozati javaslatok közül az első végrehajtassék azonnal, mert végrehajtható,van rá idő, a második pedig legalább is teljesen előkészíttessék. E megjegyzésekkel a jelen költségvetést úgy általánosságban, mint részleteiben hajlandó vagyok elfogadni. (Helyeslés.) Zboray Miklós jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. országos bizottság! Azt hiszem, valamennyien constatálhatjuk, hogy egyáltalán nincs valami nagy hangulat a bizottságban a tételek megszavazására és az nem abból ered, hogy mi a hadügyi tengerészet fontosságát el nem ismerjük, tagadnék törekvéseinek mondjuk jóhiszeműségét, a mely a hadvezetőség előtt fenforog, a mennyiben saját hivatásának élve, a rendelkezésére álló hadiszerek tökéletesítését kívánja és általában a tengerészetet oly niveaura akarja emelni, a mely az európai államok versenyében legalább bizonyos mértékig megfelel. De nekünk nem azzal a mértékkel kell mérnünk, hogy a haditengerészet általában mily jelentőséggel bir más államokra, hanem azzal a mértékkel kell mérnünk, hogy Magyarországra nézve a haditengerészet és az e költségek által előidézendő tengerészeti ujitmányok mily értékkel bírnak. Nem is tekinthetünk Ausztriára, mert ebben a bizottságban kizárólag Magyarország védérdekeit vagyunk hivatva védelmezni, és ha Ausztriára előnyökkel is birnak bizonyos intézkedések, de Magyarországra nézve értékkel nem birnak, az áldozatkészséggel való támogatást e bizottságtól kevéssé lehet követelni. Itt pedig nagyon érdekes adatokkal ki lett mutatva, hogy Magyarország részint trans- atlanticus kereskedelmi, részint partvédelmi szempontból oly kevéssé ütközik bele nagy európai érdekekbe, hogy ennek kedvéért nekünk nagyobb áldozatokat a tengerészet fejlesztésére hoznunk teljesen felesleges, mert ha csekélyebb erőt állítunk oda, ha csekélyebb érdekeinket kevesebb hadi készültséggel védjük a tengeren, akkor annak teszszük ki magunkat, hogy első veszély idején a támadás ott ér és szerencsétlen kezdete volna az ilyen internationális összeütközésnek. De tekintsük Ausztria szempontját is. Ausztria szempontjából is a tengeri hadikészültség két czéllal bírhat. Egyik az, hogy Ausztria külkereskedelme nagy érdekeit fedezze és védelmezze. De ha tekintjük, hogy a külkereskedelmi érdek a világ mely pontján jöhet összeütközésbe, látjuk, hogy e pontok oly hatalmak által vannak védve, a melyek Ausztria e tengerészeti erejével szemben végtelen magasságiéin vannak, akár Anglia, akár az Egyesült- Államok, akár Németország vagy Eranczia- ország hadi erejével keveredünk összeütközésle; 16*
