A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVIII. ÜLÉS. 121 ilyen módon kielégittetvén a hadügyminister- nek és a haditengerészet vezetőjének összes igényei, újabb igényekkel, legalább ezen 27 milliókat meghaladókkal ne jöjjenek. És mi történt, t. országos bizottság? Az történt, hogy ez az összeg, a melyet a haditengerészet kapót!, mind el lett költve. Ebből az idén 19 millió, azaz: kerek számban 20 millió korona a jövőre tartatott fenn. Azonkívül tavasz- szal, az 1906-ik esztendőre megszavaztunk a haditengerészet vezetőjének 69 millió koronát ; ő maga jelenti nekünk, hogy ebből még 30 millió koronát nem költött el a jövő esztendőre. Ez tehát már együtt 50 millió korona, mely eddig elköltve nincsen. Azonkívül van nekünk hitelünk 34 millió korona, a melyből 12 osztályvezető naszád és 24 siktengerjáró torpedónaszádot igényel a haditengerészet vezetősége teljes felfegyverzéssel és felszereléssel együtt beszerezhetni. Most azt mondja, hogy a kisebbekből kevesebbet fog csináltatni, ellenben a nagyobbakból többet, t. i. 24 torpedónaszádot, s azután a jelentésében odateszi, hogy arra, hogy ezeket a költségeket annakidején a rendes szükségletből igényelhesse, a jogot fentartja magának. A haditengerészet tehát egészen határozottan igényekkel jön ide, mintha neki valami különös privilégiuma volna dobálózni ezekkel a milliókkal. Es most, t. országos bizottság, mikor a múltra megszavazott összegeknek, 124 milliónak még alig a fele költetett el, — hiszen módja sem volt a haditengerészetnek azt elkölteni — és a mikor úgy volt tervezve, hogy hosszú időn keresztül újabb hitelekkel nem fognak előállani, — mert hiszen azért van beállítva az a 27 millió a költségvetésbe, hogy bosszú időn át békét hagyjanak most már minekünk — akkor megint előállanak bajóépitkezésekkel, a melyekre a tervbe vett összes összeget az előadó ur nem volt szives megadni, de a melynek összege 124 millió koronát tesz. H árom nagy hajó építéséről van most szó, a melyek mindegyike 38 millió koronába kerül ; azonkívül szó van egy uj cirkálóhajó építéséről, a mi hét millió koronába van számítva, hozzászámítva természetesen a beszerzéseket is. Es milyen körülmények között kéri ezt a haditengerészet vezetősége ? Nem őszintén, nem úgy, hogy azt mondja a delegatiónak, adjanak nekünk külön hitelt 124 millió erejéig, hanem egyszerűen beállít a rendes költségvetésbe bárom kicsi tételt, mint első részletet, a melynek folytatása azután csak a jövő esztendőben következnék. Ha az ember olvassa ezt a költség- vetést, azt látja, hogy összesen csak 10 millió van abba felvéve hajóépitésre, még pedig egy hajó építésére 4 millió korona, a másikra 2,500.000 korona és igy tovább, mintha csak el akarnák bujtatni ezeket az összegeket, hogy kevesebb feltűnést keltsenek. Az 1906. évi budapesti delegatio naplója. T. országos bizottság! Semmi körülmények között sem helyes az, hogy ilyen beruházások a rendes kiadások között forduljanak elő. Az az indokolás pedig, a melylyel a minister ur ez összeg felvételét kiséri, valóságos gúny ezen magas testület iránt. Azt mondja az indokolás, hogy szükséges volt a rendes bevételek közé helyezni azt, mert (olvassa) : »Azzal az előnynyel bir ez, hogy a hazai ipart állandó és meglehetősen egyenlő foglalkoztatásával a Ieghatbatósabban előmozdít juk.« Ez sem nem indok, sem nem őszinteség, ezt másnak, mint velünk szemben gúnynak nem minősíthetem. Azt mondja az igen t. előadó ur, hogy erre nézve határozatot hozott már a múlt delegatio. Hát ez kérem nem egészen úgy van, mert ez sohasem volt elfogadva, csak a jelentésbe volt felvéve, de a delegatio erre nézve határozatot nem hozott. Még az indokolás is — legalább ha szóról- szóra olvassuk — azt mondja, hogy itt némi összegekről van szó. Bocsánatot kérek, hát 124 millió az csak némi összeg? Ebben az országban, a melynek minden garasára szüksége van — a mint már felszólalásom elején mondottam, — a hol nekünk minden garassal takarékoskodnunk kell, ez olyan eljárás, a mely felett én csak legnagyobb megütközésemnek adhatok kifejezést. Elfogadom ugyan, megszavazom a tételt, de nem azért, mintha bizalommal viseltetném a haditengerészet vezetősége iránt, hanem elfogadom, mert olyan politikai helyzetben vagyunk, hogy most nagyobb baj származhatnék talán abból, ha nem fogadnám el. Csak ez az egyetlenegy okom van, csak ez nyugtat meg, midőn a tételt megszavazom, de egyenesen kijelentem, hogy lia ilyenekkel még egyszer ide méltóztatnak jönni, semmi körülmények között nem leszek abban a helyzetben, hogy jövőre ilyet megszavazzak. Elnök: Kíván még valaki szólni? Zboray Miklós jegyző: Zichy Miklós gróf! Zichy Miklós gróf: T. országos bizottság! Teljesen osztom és magamévá teszem azon felszólalást, a mely az imént Hoitsy Pál t. barátom részéről itt elhangzott, csupán utolsó con- clusiójával nem érthetek egyet, azt nem fogadhatom el. Nem fogadhatom el t. i. azt az állítást, — a melyet nem ő tett ugyan, de a mely annyiszor elhangzott, — hogy ezen csatahajóknak újjáépítése nem egyéb mint anyagcsere. T. országos bizottság, nem lehet ezt a kérdést úgy tekinteni, mintha egy elrongyolt bakancsot vagy egy kopott bakanadrágot kicserélnénk. Hiszen egy ilyen hajónak kiselejtezése annyit jelent, mintha szárazföldön egy elavult ódon várerőd helyébe egy másikat építünk. Egy ilyen természetű tételt és költséget, azt hiszem, 1«
