A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
120 XVIII. ÜLÉS. tulajdonit; a távharczon pedig csak nagyobb csatahajókkal lehet eredményt elérni. Ennek megfelelően az újabb hajókon csak nagy caliberü, 28 —30 centiméter belméretü ágyukat alkalmaznak, a középső caliberü ágyukat mellőzik s csak a kisebb torpedóhajókon használnak 7 — 10 centiméteres caliberü ágyukat. A vértezetet nagyobbitják, a toronyvérte- zetet különösen erősitik. így azután a védő- és támadóképesség nagyobbitására szolgáló eszközök utján nagyobb sulyok is jöttek a hajókra, ugv hogy a nagyhatalmak most már nagysulyu hajókat ‘építenek. Ezt elkezdte Angolország egy 18.000 tonnás hajóval, Amerika 7 ilyen nagy hajót fog építeni, Japán pláne egy 19.000 tonnás hajót. Francziaország, Németország szintén erre az álláspontra helyezkedik és szomszédunknak, Olaszországnak is 15.000 tonnás hajói vannak. Ezért mi sem zárkózhatunk el ilyen nagyobb tonnatartalmu hajók építésétől; természetesen ily nagy tonnatartalmu hajók több pénzbe is kerülnek. A »Zara« hajó pótlására, t. országos bizottság, egy gyorscirkáló hajó lett beállítva, a mely 3500 tonnás lesz és körülbelül 7,700.000 koronába fog kerülni. Ennek első részlete 1 millió koronát igényel. A rendkívüli szükséglet szintén körülbelül három főokra vezethető vissza : a pólai gyárnak egy medenczére van szüksége, mivel a mostaniba a nagy hajók nem helyezhetők be. Úszó aczélmedenczének a költsége kéretik, minthogy a száraz medencze sokkal drágább. Azonkívül egy uj találmány vau. az u. n. ku- pakos-lövedékek. a melyeket majdnem minden nagyhatalom elfogadott, és a melyek elfogadása elől mi sem zárkózhatunk el, mert körülbelül 30 százalékkal több erejük van. Harmadszor, az utolsó a legutóbbi orosz-japán háborúban igen bevált tengeri aknák szaporítása, nálunk igen szükséges volna. A magyar ipar részeltetése a tengerészeti vezetőség válasza szerint a múlt évhez képest 21'48°/o-ról 23'04° o-ra, tehát ismét 1'56° o-kal emelkedett. Ez természetesen még nem a quota- arány, de remélhetőleg a jövőre szintén emelkedni fog. Időközben azonban tárgyalások folytak a két állam kormányai között és a hadsereg és a haditengerészet vezetősége között a hadseregnek és a haditengerészetnek mindenféle ipari megrendelései tárgyában. Ezek kötelező megállapodásokra is vezettek, a melyeket kellően megvitattak a hadügyi albizottságban és a hadügyi költségvetés tárgyalásával foglalkozott plenáris üléseken ; ezek a haditengerészetre is \onatkoznak ; s minélfogva ebben a haditengerészet vezetősége is utasittatik, hogy minden évben előterjeszsze a kimutatásokat, az albizottság javasolja, hogy a múlt ülésezés alkalmával e tárgyban a haditengerészetre vonatkozólag hozott határozat ezúttal, mint tárgytalan, elejtessék. Hogy a haditengerészetben a magyar államiság jobban kidomborittassék, s a tisztikar a magyar nyelv tudásában jobb előmenetelt tegyen, az albizottság a következő két határozati javaslat elfogadására kéri a t. országos bizottságot (olvassa): »I. Az országos bizottság kimondja, hogy a közös hadsereg zászló- és czimerkérdésével együtt a közös haditengerészet zászló- és czimer- kérdése is a magyar közjognak teljesen megfelelő módon szabályozandó. A közös haditengerészet vezetője utasittatik, hogy a legközelebbi országos bizottságnak a fenti határozat végrehajtásáról jelentést tegyen. II. Utasittatik a hadügyminister, hogy sürgősen intézkedjék, hogy már a jövő tanévtől kezdve a fiumei haditengerészeti akadémiában a magyar nyelv kötelezőleg oktattassék oly mérvben, hogy a végzett növendékek e nyelvet, mint a magyar állam hivatalos nyelvét, lehetőleg teljesen elsajátítsák.« A haditengerészet 1907. évi költségvetését ezennel elfogadásra ajánlom. Zboray Miklós jegyző: Hoitsy Pál! Hoitsy Pál: T. országos bizottság! A legnagyobb lelki küzdelemmel kellett magamat elhatároznom a haditengerészet költségének elfogadására ; s midőn ezt teszem, kötelességemnek tartom legalább felhívni a t. országos bizottság figyelmét arra a pazarlásra, a pénznek, a millióknak arra a korlátlan elhajigálására, a melylyel a haditengerészet vezetője már esztendők óta él. Mi itt Magyarországon culturális szempontból úgyszólván a szájunktól vonunk meg minden falatot, takarékoskodnunk kell az ország leg- eminensebb culturális igényei teljesítésében, tanítói karunkat nem tudjuk úgy fizetni, mint a hogy munkájok megérdemelné, tudományokra, művészetekre a legszükségesebb összegeket nem tudjuk kiadni s ugyanakkor azt látjuk, hogy a haditengerészet vezetője nem milliókat dob a tengerbe, hanem százmilliókat; és olyan körülmények között, a melyekben indokoltnak azt igazán nem tekinthetem. Az 1904. évi költségvetés tárgyalása alkalmával egy rendkívüli hitelt, 450 milliót szavazott meg az akkori delegatio, a melyből kihasítottak 120 millió és néhány százezer koronát a haditengerészetre. Ezen exorbitans összeggel szemben az akkori delegatio mindenképen meg akarta kötni a haditengerészet vezetőjének és a hadügyministernek a kezét. Es hogy őket előre elrettentse úgyszólván attól, hogy beláthat- lan időn belül uj hitelt igényeljenek, egészen szokatlan, az egész összeg refundálásához folyamodott, hogy t. i. 25 esztendőn keresztül 27,790.000 korona állíttassák be a költségvetésbe, úgy hogy azt kiadjuk és megint visszakapjuk, a minek voltaképen — méltóztassék emlékezni, a tavasz- szal tárgyaltuk a dolgot a delegatióban — semmi más értelme nem volt, mint az, hogy
