A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

KM)

Will. ULKS.

Most igen t. Urban ezredes ur, mint a hadügyminister ur ó excellentiájának megbízottja egy nyilatkozatot tett, a mely némi aggályokra szolgáltat alkalmat. 0 azt mondotta, hogy a hadügyminister ur ezentúl, ha uj vitás kérdések merülnek fel, a két kormány, tehát a magyar kormány és az osztrák kormány kölcsönös beleegyezésével fogja ezeket eldönteni. így tehát megállapítandó, hogy mi az uj vitás kérdés. (Úgy van!) Uj vitás kérdés csak az lehet, a mire nézve a szerződés nem nyilatkozik. Nem az a vitás kérdés, a mit az osztrák kereskedelemügyi minister ur azzá kíván tenni, hanem az, a miről a szerződés nem provideál. Itt van az elhatároló vonal. Mert hiszen vitás kérdéssé utóvégre minden kérdést lehet tenni, a legvilágosabban megoldottat is. Nem jóhiszemű az, a ki a maga érdekében a szerződés minden pontjába bele akar kapaszkodni. Most beleszólást engedni az osztrák kereskedelemügyi ministernek abba, hogy vitássá tehessen olyan dolgot, a mi iránt a szerződés már rendelkezett, ez annyi volna, mint a szerződés megdöntése. A szerződés világos meg- állapodásokat tartalmaz a recompensatio kérdésében ; ott uj vitás kérdésnek helye nincs. Ha a t. osztrák kereskedelemügyi minister ur nem ért egyet a szerződéssel, az nekünk teljesen mindegy, az ránk nézve teljesen közömbös, de a mélyen t. hadügyminister urra nézve is teljesen közömbös, az országra is teljesen közömbös.

Arra nézve, igenis, merülhet fel kérdés, hogy olyan dolgokat, a mikről a szerződés nem provideál, a két kormány beleegyezésével kell a t. hadügyminister urnák eldöntenie. De a mi el van döntve, azt az osztrák kereskedelmi minister ur hiába teszi vitássá, mert abból, a mit az ország magának kivívott, egy jottát sem fog engedni, (így van!) mert nem engedjük többé Magyarország gazdasági érdekeit kizsákmányolás tárgyává tenni. (Úgy van!)

De ha már felszólaltam, megmondom az is, hogy a vitás kérdés mire terjedhet ki. A had ügyministerium vezetése alatt álló gyárai munkabéreire vonatkozólag merülhet fel vitái kérdés, de tulajdonképen ez sem vitás kérdés mert praecendensek vannak már és vitás kérdé sek jóhiszeműen csak praecedensek alapján in tézhetök el. Hogy áll a kérdés ? Nem akarón ismételni, a mit az általános vitában mondot tam hogy mennyire jogos, mennyire igazságo: az, hogy ezek a a bérek kizárólag az osztrál ipari quotába tudassanak be. Itt azonban ejn orulmenyre akarok figyelmeztetni : a haditen gereszetnel a 4,200.000 koronára rugó munka berek mind az osztrák ipari quotába tudattal be Az elszámolás úgy történt, hogy ez az oszt rak ipari szállítások terhére lett elkönyvelve.

Ez tehát praecedens, ez világos, már akkoi elismertetett, senki részéről nem kifogásoltatott ;o”y ezek az ipari munkabérek az osztrák ipar: luotat terhelik. Ezen praecedens fog, azt hiszem

alapul szolgálni ezentúl is ezen kérdés eldöntésében. Nem akarok arra kiterjeszkedni, mennyire jogos igénye Magyarországnak az, hogy, a mi a flottánál történt, az a közös hadsereg intézeteire nézve is megtörténjék. (Felkiáltások : Úgy is történt !) Nincsenek positiv adataim erre nézve, de úgy lettem informálva, hogy nemcsak a flottánál, hanem a közös hadsereg vezetése alatt álló többi gyárak munkabérei is mindig az ipari quotába lettek beszámítva. Ez a kérdés tehát csakis ezen praecedens alapján oldható meg. Ezt voltam bátor előterjeszteni.

Elnök : Kiván-e még valaki szólani ? Okolicsányi László előadó : T. országos bizottság ! Talán a kérdés megvilágítására és általában megnyugtatásul legyen szabad a kereskedelemügyi államtitkár urnák november 29-én, a mikor a magyar kormány és a hadügyminister közti megállapodást ismertettem, a képviselőházban mondott beszédére hivatkoznom, melyben rámutatott arra, hogy ez a megállapodás két kérdést nem tisztázott, t. i. a beszerzési csoportokon kívül eső recompensatiót az egész beszerzésben és a kincstári gyárakban kifizetett munkabéreket.

De egyúttal értesítette akkor a képviselőházat, hogy a hadügyminister 2223. elnöki szám alatt a kereskedelemügyi ministerhez átiratot intézett, melyben mind a két kérdés teljes mértékben tisztázva van. Fel fogom azt olvasni, a mit akkor a kereskedelemügyi államtitkár ur idézett a hadügyminister átiratából. Az egyik az, hogy »a mennyiben a quotaszerü felosztás kivételesen az egyes beszerzési csoportokon belül sem volna lehetséges, mindkét állam ipara az illető állam összes ipari beszerzéseinek quotaszerü részesedését megkapja«. Itt tehát ezt idézte a kereskedelemügyi államtitkár ur arra vonatkozólag, hogy ehhez a hadügyminister ur hozzájárul.

A mi pedig a munkabéreket illeti, a melyek nem fordulnak elő ezen megállapodásokban, a hadügyminister kijelentette, hogy — és ezt ismét olvasta az államtitkár ur — »azon munkabérek elszámolásának a megállapodásokban kifejezésre nem jutó mértéket illetőleg, a melyek a katonai üzemekben kifizetésre kerülnek, a helyzet az, hogy a munkabérek azon állam quotájá- hoz számítandók hozzá, a melyben azok kifizetésre kerülnek, egyebekben pedig, mint eddig, az ipari szükségletek quotaszerü felosztásánál figyelmen kívül hagyandók«.

A kérdés tehát az én nézetem szerint is annyira tisztázva van s előttünk annyira fel van világosítva, hogy mi nem foglalhatunk el más álláspontot, mint azt, hogy az ezen megállapodásokban s az azokat kisérő magyarázatokban lefektetett elvnek szigorú végrehajtását és keresztülvitelét követeljük. Ezeket semmiféle nem illetékes tényező által magyarázni nem engedjük, ehhez többé senkinek hozzájárulására szükségünk nincs. (Helyeslés.)

Thorotzkai Miklós gróf: T. országos bízott-