A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
93 XVIII. ÜLKS. darüber eine Kote des Kriegsministeriums zugekommen ist, in welcher beide "V orbebalte des österreichischen Handelsministeriums sowohl in Bezug auf die sogenannte ausnahmsweise Kom- pensierung, als auch in Bezug auf die Einrechnung der Löhne acceptirt werden.« Azt állítja tehát, hogy a hadügyminister ur által elfogadtatott az ő különleges álláspontja. Hogy e különleges álláspont mit mond, arra vonatkozólag is határozottan nyilatkozik (olvassa): »Kompensationen über einzelne Beschaffungsgruppen nicht zu vermeiden sein sollten, die Heeresverwaltung das Einvernehmen mit beiden Handelsministerien rechtzeitig pflegen werde. « Méltóztatik látni, ez teljesen ellenkezik azzal, a hogy mi tudjuk a megállapodást, t. i. teljesen kizárja azt, hogy ez az osztrák kereskedelmi minister hozzájárulása nélkül jött volna létre. T. országos bizottság, egy olyan megállapodásnak, a mely attól tenné függővé a magyar jogok érvényesülését, hogy hozzájárul-e az osztrák kereskedelmi minister, vagy nem, értéke úgyis semmi lett volna, és ezt nem fogadtuk volna azzal az örömmel, a melylyel fogadtuk eddig. Ily megállapodások nem is zárhatnák ki a folytonos félreértéseket. Az ily megállapodások nem volnának képesek arra, hogy biztosítsák nekünk azt a békét, a melyet oly örömmel fogadtunk, mikor az államtitkár ur nekünk bejelentette. Másrészt a bérekre azt mondja az osztrák kereskedelmi minister ur (olvassa): »Auch das Kriegsministerium diesem Standpunkte beigetreten ist, und ausdrücklich anerkannt hat, dass diese Arbeitslöhne bei der quotenmässigen Aufteilung der industriellen Lieferungen ausser Betracht zu bleiben haben.« Ez határozott álláspont, mely ellenkezik azzal, a hogy mi ismerjük a dolgokat. Hogy a t. hadügyminister ur elfogadta a magyar megállapodásokat, az kiviláglik az albizottság jelentéséből, a melynek idevágó passusát méltóz- tassanak megengedni, hogy felolvassam (olvassa) : »Kijelentette a hadügyminister ur az albizottság előtt, hogy közte és a monarchia mindkét államának kormánya között a hadsereg és a haditengerészet részére leendő ipari megrendelések tekintetében megállapodás jött létre, a melyet már a magyar képviselőháznak az ] 906. év november hó 29-én tartott ülésében Szte- rényi József m. kir. kereskedelmi államtitkár ur egész terjedelmében felolvasott. Kijelentette a hadügyminister ur azt is, hogy ezen megállapodást a képviselőház előtt bejelentett magyarázó nyilatkozatokkal együtt magára nézve is irányadónak és kötelezőnek tekinti.« Ez, t. országos bizottság, egészen világos és megerősítést talál Urbán ezredes urnák mai beszédében is. Nevezetesen erre vonatkozólag az ezredes ur a következőket mondta (olva sa) : »Az ipari megrendelések megbeszélése tág teret foglalt el az itteni vitában és az osztrák dele- gatióban is. E tekintetben a hadügyminister kijelenti, hogy ahhoz a megállapodáshoz, a mely a két kormány között létrejött, ő hozzájárult, ahhoz ragaszkodik, és a szerint fog eljárni. A mennyiben pedig uj vitás kérdések támadnak és egyes pontok interpretatiója kétségessé válnék, annak tisztázását ugyanazon utón fogja eszközölni, a hogy a határozat létrejött.« Természetes dolog, hogy uj kérdésekre nézve csak azt az utat követheti, és helyesen akarja követni a hadügyminister ur, a mely utat követett a régi kérdésekre nézve. De hogy ez az interpretatio nem vonat- kozhatik oly dolgokra, a melyek megállapodás tárgyát képezték, ezen jelentésből az is világos. Az interpretatio csak arra vonatkozhatik, a mire az igen t. államtitkár ur is rámutatott, nevezetesen olyan kérdésekre, a melyekre nézve megállapodás eddig még nem történt, tehát uj dolgokra, mint pl. a munkabérek kérdése. Azt hiszem, t. országos bizottság, ezzel leszögeztem azt a tényállást, a mely abban van, hogy vagy félreértette az osztrák kereskedelmi minister ur a hadügyminister urnák kijelentéseit, vagy pedig olyan állításokat koczkáz- tatott meg, a melyek alkalmasak lehetnek arra, hogy az odaát hullámzó viharok között egy kis nyugalmat teremtsenek, de melyek / a valóságnak semmiesetre sem felelnek meg. Én azt hiszem, hogy oly fontos kérdés ez, és any- nyira mérvadó arra nézve, hogy a további kérdésekben milyen álláspontot foglaljunk el, hogy ebben világosságot kell követelnünk, és remélem is, hogy teljes világosságot fogunk nyerni. Még csak egy pár apróbb részletről akarok megemlékezni, a melyek az ipar kérdésénél fontossággal bírnak. Méltóztatnak tudni, t. országos bizottság, hogy nagy súlyt helyezünk arra, hogy a kisiparosság lehetőleg részesüljön a hadügyi megrendelésekben. Azonban, sajnos, azt tapasztaljuk, hogy a mi kisiparosainknak a szállításnál rendkívül nagy nehézségeik vannak. Hogy számokat idézzek, az osztrák kimutatás szerint, a mely semmiképen sem-fest a magyar érdekek javára, a magyar czipészek szállitásai- nál körülbelül 10°/o-ot kell visszautasítani, az osztrák czipészek szállításainál csak 0'2°/o-ot. Ez annyit jelent, hogy 1000 pár czipőnél, a melyet magyarok szállítanak, 100 párt kell visszautasítani, az osztrákoknál csak két párt. Bármennyire meg is hajlok az osztrák czipészek kitűnő szakképzettsége előtt, azért a magyar czipészeknek mégis csak elég jó képzettségük van arra, hogy bakkancsot tudjanak csinálni. Es ha keressük a hibát, engedjék meg, lesz hiba a magyar iparosokban is, hogy t. i. nem egészen tökéletes munkát végeznek, azonban azt hiszem, hiba van itt a jóakaratban is, a melylyel az átveendő dolgokat megbírálják. Én szeretném, hogyha azokban a bizotti
