A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVII. ILES. 7 6 80 tengeri mértföldnyi, osztrák tengerpart pedig 1300 tengeri mértföldnyi, (Mozgás) vagyis e számadatok tanúsága szerint az összes tengerpartok 5'8 százaléka van a magyar védelemre és 94'2 százaléka az osztrákok védelmére utalva. Ha mindezekhez hozzáveszem még azokat a tényeket, a melyeket beszédem folyamán többször említett igen t. tagtársaim felhoztak, hogy t. i. a haditengerészet épen ezen geogra- phiai és közjogi helyzet miatt — kivéve a tengerészeti akadémiát Fiúméban és a monitoroknak télre való ideszállásolását — minden egyéb Ausztria érdekében történik, minden ott van, és ez a 45,900.000 K-ás budget Ausztriában köttetik el; — és itt nem a külföldről, nem is a közszállitásokról, hanem a többi kiadásokról beszélek. Mindezt összevéve, t. uraim, constatálhat- juk azt, hogy a magyar érdekek védelmét és kiszolgálását véve tekintetbe, a haditengerészet költségeihez való hozzájárulásnál nem a 34'4 százalékos quotaarány, hanem ehhez viszonyítva csak egy elenyészőleg csekély, pár százalékos quota volna igazsàgçs és méltányos ránk nézve. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés.) T. országos bizottság! Engedjék meg most, hogy felszólalásom utolsó részére térve át, levonhassam a consequentiákat. (Halljuk! Halljuk!) Valahányszor Magyarországon, nemcsak mi, a kik a personalis unio alapján állva, az önálló hadsereget követeljük, de valahányszor itt bárki is, pl. a minap Issekutz Győző is, az 1867 : XII. t.-czikk legcorrectebb álláspontjából kiindulva azt kívánja, hogy tessék már most, 38 esztendő után ezt a törvényt végre is hajtani és azt az egész vonalon a paritas értelmében végrehajtani, de még ha eddig nem is akarunk menni, hanem ha csak egy nagyobb lépést akarunk is a paritas felé tenni — mindjárt visszhangzik Ausztriából az egész chorus, hogy minden csak a quota szerint (így van! Úgy van !) és visszhangzik az a másik szólam, hogy ha a magyarok mindenféle nemzeti vívmányokat akarnak, tehát vegyék el a hadsereget, fizessék maguk, tartsák el maguk. (Úgy van ! Úgy van ! Ez igaz !) Holló Lajos: Ez a megoldás! Batthyány Tivadar gróf: T. országos bizottság ! Az én feladatom volt kimutatni, és azt hiszem, ezen rövid adatokkal kimutattam, hogy abban a perczben, a midőn Magyarországot erre rá akarják kényszeríteni, mi azt mondjuk: jönne bár csak mennél előbb annak a napja, hogy megvalósítanák a »los von Ungarn« jelszavát az egész vonalon, hiszen mi megbirjuk ennek a fordulatnak összes következményeit, hiszen az a költség, a mit mi ma hadügyi czé- lokra fordítunk, teljesen elég a magyar hadsereg fentartására, sőt marad is még 42—58 aranyban, különösen tekintve azt, hogy mindaz, a mit most a hadseregre költünk, nagyrészt idegenbe megy, a szomszédnak használ, azután pedig itthon maradna. (Éljenzés.) Ez az egyik consequentia, a melyet az Isten szerelmére kérem, ne tessék a 67 elleni támadásnak venni, hanem egyszerűen védelemnek az osztrákok ellen, a kik mindig úgy állítják oda a dolgot, hogy mi itt követelőzünk, de komolyan ne merjenek ám nekünk valamit adni, mert akkor ők az önálló magyar hadsereget forceirozzák, mi pedig azt elviselni nem leszünk képesek. Ez az argumentum nem áll sem 48-as, sem 67-es állásponton; hanem áll az, hogy a mig ez a törvény fennáll, méltóztassék azt végrehajtani egész teljességében, mert különben le fogják vonni még igen sokan azon consequen- tiát, a melyet Issekutz Győző igen t. barátom a maga álláspontjáról igen szépen kifejtett, a midőn arra a conclusióra jutott: »ők is igazat adnak nekem, mikor arra hivatkoznak, hogy ez a körülmény megállapítja, kidomborítja azt a helyzetet, hogy ez a mai — mondjuk : átmeneti — kormány egy utolsó kísérlet, utolsó stadium a tekintetben: lehet-e az 1867 : XII. t.-czikk keretében elérni azt, a mi a czél, a minek eszköze kell hogy legyen« stb. Hát, t. uraim : ha mindezek után még mindig arra a meggyőződésre fogunk jutni, hogy még most sem lehet a 1867 : XII. törvény- czikket életbe léptetni, akkor én azt hiszem, hogy azon tiszteletreméltó férfiak, a kik elszánt és teljes meggyőződésből hívei a 67-nek, vagy megállanak a maguk helyén, vagy azt teszik, a mit tegnap Rakovszky István t. bizottsági tag mondott, hogy félrevonulnak : de arról meg vagyok győződve, hogy a nemzet óriási nagy többsége el fogja mondani azt. hogy az utolsó kísérlet sem sikerülvén, követjük azokat, a kik már előbb kétségbe estek az 1867 : XII. t.-cz. felett, és átléptek a 48-iki álláspontra. (Helyeslés. Úgy van!) Még egész röviden egy consequentiát kell levonnom. Ez az, hogy midőn a hadsereg fejlesztéséről van szó, méltóztassék elsősorban Ausztria a maga nagy vagyoni erejével most már, a kiegyezés negyedik decenniumának végén, a maga honvédségét kifejleszteni a quota arányában, úgy legalább a 42 : 58 arányban, mert különben lehetetlen lesz indokolni, hogy csak egy fillérrel is többet adjunk a hadsereg fejlesztésére. És még egyet kérek itt figyelembe venni. Utalt itt tegnap Rakovszky t. bizottsági tag a szegényr népnek, az adófizető polgároknak érdekeire. Hát igenis, nekünk az adófizető polgárok érdekeire figyelemmel kell lennünk az egész vonalon. S itt figyelmeztetem önöket, uraim, arra, hogy Fejérváry Géza báró táborszernagy ur két emléket hagyott maga után az ő hatalombeli collegáival egyetemben. Az egyik emlék, a mit visszahagyott, a megvetés mindenki iránt, «
