A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

a ki a magyar állam törvényeit, a magyar állam szentségét, alkotmányát megsértette. De hagyott hátra még egy emléket, s ennek levét meg fogja inni a hadsereg intézménye. Az igen t. táborszernagy ur jónak látta, csak azért, hogy a magyar nemzeti követelmények valósítását, a 67 : XII-ben lefektetett paritas teljes végrehajtását meghiúsítsa, belevinni a nép széles rétegeibe, akkor, a midőn Magyarországon a gazdasági viszonyok amugyis igen súlyosak, a midőn a megélhetési viszonyok annyira nehezek, hogy a szegényebb sorsú lakosság szinte ehrizisbe kerül, belevinni az éhező nép tömegei közé az éhség ingerét, jónak látta műúton feluszitani azt a népet, hogy több kenyeret, több pénzt, nagyobb jólétet követeljen magának.

Hát igenis, ezt az ingert sikerült felidéznie az igen t. táborszernagy urnák. Ezt az ingert, ezt a vágyat, a jobblétre való ezt a törekvést pedig többé visszacsinálni nem lehet. Nekünk, a coalitiónak és ezen coalitio bizalmából a nemzet ügyeit intéző kormánynak kötelességünk leszámolni legalább a legsürgősebb szükséggel az egész vonalon. Gondoskodnunk kell a népről adóengedményekkel, a kisebb existentiáknak adandó kedvezményekkel, a tisztviselőkről fize- tésjavitásokkal, a hogy azt a mai igények megkívánják stb., mert különben, ha ezeket ki nem elégítjük, rendet ebben az országban fentartani nem lehet. És mert ez igy van, sajnálom, de kénytelen vagyok constatálni, hogy ha ma annak a hadseregnek követelményeivel, melyeknek létezését, fennállását, bizonyos fokú jogosultságát kész vagyok elméletileg elismerni, hogy ha ma ezekkel előállanak, méltóztassék számolni azzal, hogy a nemzeti követelmények terén Fejérváry és társai az agiót igen tetemesen fölemelték. (Úgy van ! Úgy van !)

A költségvetést elfogadom. (Eljenzés és taps).

Elnök: Rakovszky István bizottsági tag ur kér személyes kérdésben szót.

Rakovszky István : T. országos bizottság ! Több szónok engem azon megtisztelésben részesített, hogy csekélységemet felemlítette. Méltóztassék megengedni, hogy egész röviden személyes kérdés czimén válaszolhassak.

Az egyik volt Lovászy t. képviselőtársam, a ki az ő igazán nagyon szép beszédében a politikai evolutio tanát a függetlenségi pártra nézve kifejtette. Én nem értem az általa citált passust másként, mint a hogy ő előadta. Mert ha revolutio utján akarunk elveket megvalósítani, akár 67-esek teszik 48-as alapon, akár 48-asok 67-es vagy 48-as alapon, minden revo- lutiónak az az alapvonása, hogy minden állapot fenekestől felfordul. Tehát észszerűen nem képzelhettem másként és nem mondhattam mást, minthogy ezt csak revolutio utján lehet elérni.

És t. képviselőtársamnak tökéletesen igaza van, hogyha azt hitte, hogy én igy akartam ezt mondani. Az a törekvés minálunk, hogy mi az

1867-es törvényt erősen megvédjük, a törvény minden egyes szakaszára kiterjed, tehát kiterjed a 28. §-ra,is, a melyben a teljes paritas van kikötve. És ha mi e tekintetben mennél több haladással jövünk, annál közelebb jövünk oly elvekhez, a melyeket a t. függetlenségi párt is vall, és igy talán előbb-utóbb megérthetjük majd egymást, különösen akkor, hogyha a t. függetlenségi párt szem előtt tartja azt a politikai igazságot, hogy nem létezett még eddig politikai párt, a mely programmját teljesen meg tudta volna valósítani, mert hiszen egy programm megvalósítása több emberöltőt vesz igénybe, a politikai nézetek pedig ép úgy, mint más nézetek és viszonylatok, egy emberöltőn át is megváltoznak.

Bátor vagyok még kitérni arra is, a mit a t. bizottsági tag ur mondott, hogy t. i. azért, hogy itt tényleges többségben vagyunk, mégsem majorizálhatjuk a függetlenségi pártot, mert e körülménynek ott van az egyensúlya a parlamentben, a hol viszont a függetlenségi párt van többségben. Higyje meg nekem a t. bizottsági tag ur, hogy ha a 67-es pártok azt látnák, hogy a t. képviselő urakat akadályozzák elveik megvalósításában, és ha tudnák, hogy az 1867-es párton kívül nincsenek elmozdithatat- lan akadályai a függetlenségi párt elvei megvalósításának, akkor átadnák a helyet a t. függetlenségi pártnak és nem gördítenének semmi akadályt utjukba ; de meg vannak győződve, hogy oly akadályokkal találkoznának, a melyek miatt a függetlenségi párt nem lenne képes elveit megvalósítani ; elveik megvalósításának tehát nemcsak az az akadálya, a melyet az 1867-es pártok képeznek.

Felelek még arra, a t. országos bizottság engedőmével, a mit az előttem szólott Batthyány Tivadar gróf t. tagtársam mondott, — és ebben vele tökéletesen egyetértek — hogy t. i. a mo- nopolisticus irányzatot meg kell törnünk. Én tegnap azt mondottam, hogy tudom, hogy egy igen szakavatott férfiú concret alakba törekszik önteni ezt a dolgot, hogy egy concret indítványban támpontot nyujhassunk a hadügyi kormányzatnak, hogy ezen monopolisticus irányzat ellen felléphessen, mert ez a nép legszélesebb, legnehezebben adófizető rétegeire káros és kiszipolyozó hatással van. Ha a t. képviselő ur azt hiszi, hogy elegendő az ő felszólalása, én megnyugszom abban, és nagyon örülök, ha annak meglesz az a kellő hatása, hogy t. i. nem fog 25 °/o-kal kizsaroltatni az a szegény nép, a mire igazán nincs szükség. (Helyeslés.)

Röviden ki akarok még térni, t. országos bizottság, az ujonczarányszámra. a melyet a t. képviselő ur szintén említett. Igaz az, hogy ez súlyos és igazságtalan megterheltetés, de a hiba a magyar országgyűlést terheli. Hibás ugyanis a kivetési kulcs, mely 1 — 150 évig veszi tekintetbe a született állampolgárokat, a