A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
károsodásunkat, lia hozzávesszük e íuilliárdot, a melyet az előbb voltam bátor kifejteni, elrémül az ember a felett, hogy ez igy mehetett és azt hiszem, akár hatvanhetes, akár negyven- nyolczas az ember, ebből arra a meggyőződésre kell jutnia, hogy abban az időpontban, a midőn hadi intézményeink fejlesztéséről van szó, a midőn a levegőben bizonyos nagyobb kiadások lebegnek felettünk, tixirozzunk bizonyos tényeket, bizonyos számadatokat annál is inkább, mert szükségünk van rá, hogy ezeket a con- sequentiákat egyszer egészen világosan, egészen tisztán levonhassuk. Mielőtt azonban erre rátérnék, mielőtt a eonsequentiákat az egész vonalon levonnám, legyen szabad, t. országos bizottság, még csak azt constatálnom, hogy ha ezekhez, a miket elmondottam, hozzáveszszük a tengeri véderőnek helyzetét is, akkor a dolog reánk nézve még kedvezőtlenebb, Ausztria szempontjából pedig még kedvezőbb lesz. Azt hiszem, a t. országos bizottság meg fogja nekem bocsátani, ha egész röviden a haditengerészet ezen momentumára is kitérek, mert lehetetlen az, hogy összefüggő mondanivalóim egyik részét a hadsereg kérdésénél, másik részét pedig a hadi- tengerészet budgetjének tárgyalásánál adjam elő. (Halljuk! Halljuk!) Vizsgáljuk meg, t. országos bizottság, bogy mennyi szüksége van a haditengerészetre Magyar- országnak és mennyi szüksége van arra Ausztriának ? Tudjuk, hogy az egyes államoknak hadi- tengerésze tçe általában egyrészt azért van szükségük, hogy külállamokban tartózkodó polgáraikat és ezek kereskedelmi vállalkozásait védhessék. Es itt utalhatok egyszerűen arra, hogy a mi külföldi kereskedelmi vállalataink annyira csekélyek, hogy azok védelmére Magyarországnak haditengerészetet fentartania igazán szükségtelen. A mi pedig a külföldön élő honfitársaink védelmét illeti, — a mi bizonyos esetekben lehet szükséges — a haditengerészetre Magyarországnak ebből a szempontból vajmi kevés szüksége lehet, mert hiszen jól tudjuk, hogy honfitársaink százezrei az északamerikai Egyesült-Államokban élnek, a hol igazán nem szorulnak reá arra, hogy egy osztrák-magyar vagy egy magyar flotta védelmezze meg őket. (U(jy van!) Egy harmadik momentum, t. uraim, a mely a haditengerészetet szükségessé teszi, (Hüljulc! Halljuk!) az, hogy a hadihajók, a melyek kimennek a külföldi tengerekre és a külföldi államokba, megmutassák a világnak az illető nemzet lobogóját, a mit a tengerészek »Flaggezeigen« elnevezés alatt ismernek. Ennél a kérdésnél nem akarok sokáig immorálni, mert ez túlhaladná mostani discussiónk tárgyát, csupán csak azt constatálom, és sajnálattal constatúlom, hogy az osztrák-magyar haditengerészet lobogója ki/áró- lag az osztrák lobogó. (Igaz ! Úgy van!) A midőn XVII. tehát haditengerészetünk, a melynek szakszerű vezetését, vezetőjét, tisztikarát és a személyzet hősiességét, tudását csak a legnagyobb elismeréssel említhetem, a külföld előtt megjelenik, constatálnom kell, hogy akkor az a hadilobogó a külföld előtt nagy dicsőséget fog szerezni Ausztriának, de semmit Magyarországnak, a mennyiben Magyarország zászlóját, színeit nem mutatja, nem lobogtatja a külföld előtt. (Igaz! Úgy van ! É'énk helyeslés.) T. országos bizottság ! Hivatása és feladata a haditengerészetnek a kereskedelmi hajózásnak külföldön való megvédése is. Itt ismét csak egy pár főbb adatot citálva, constatálni kívánom, miként oszlott el az 1904-ik évben a magyar és az osztrák kereskedelmi tengerészet hajóinak száma és a hajók tonnatartalma. (Halljuk! Halljuk!) Magyar hajó, a legkisebbtől a legnagyobbig mind számításba véve 434, osztrák hajó pedig 13,853 volt. (Mozgás.) Tonnatartalom szerint a magyar hajók tonnatartalma 91,740, az osztrák hajók tonnatartalma pedig 313,247 volt. A hajók számát eliminálom és egyszerűen csak a tonnatartalmat veszem számításba, a mely a mellett, hogy szerintem lényegesebb, az osztrák álláspontra névze kedvezőbb is. Az ösz- szes tonnatartalom 404,987, ebből százalék szerint Magyarországra 22, Ausztriára pedig 78 százalék esik. A forgalmat közvetítő hajók tonnatartalma az 1904-ik évi adatok szerint Magyarországra 15 százalék, Ausztriára pedig 85 százalék arányban oszlik meg. (Mozgás.) Már ezekből az adatokból is bizonyára méltóztatik látni az óriási aránytalanságot az érdek és a quota közötti óriási disproportiókban. Végül, t. országos bizottság, a mi az áruforgalmat illeti, — és talán ez a legfontosabb — azt látjuk, hogy összes tengeri forgalmunk 1420'6 millió K értékéből Magyarországra 19 százalék, Ausztriára pedig 81 százalék esik. Ez azonban még semmi, t. országos bizottság, most jön az az adat, (Halljuk! Halljuk!) a mi a legjellemzőbb. Es iit utalhatok katonai és elsősorban tengerészeti szakértőinkre, a kik mind el fogják ismerni, hogy az osztrák-magyar flottának legfőbb és legelső hivatása a partvédelem. ( Úgy van !) Vizsgáljuk meg, t. uraim, hogy állunk a partvédelem dolgában. Ha Dalmáczia, a mely de jure a mienk, de facto is a mienk lenne, akkor nem argumentálnék e tekintetben, de mindaddig, a mig Dalmácziát tényleg Ausztria uralja, igen visszás helyzetben vagyunk. Ha veszem az osztrák partokat, tehát az olasz határtól Voloscán át a fiumei határig és azután lefelé, a magyar-horvát tengerparti határon alul egészen Dalmáczia végéig, — és csak a nagyobb szigeteket vonom be számításomba — akkor a két állam tengerparti vonalainak mai állása a következő : magyar tengerpart van körülbelül 10*
