A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XV. ULKS :n egyéb szükségletekből. Ezek közül pedig mindössze uj szükségletet 224.628 korona képez, a miből 200.000 korona fordittatik a hadsereg polgári munkásainak munkaképtelenség és aggkor idejére való segélyalapjára, 20.000 korona pedig fordittatik az altisztek önsegélyző alapjára, és igy az az összeg, a melylyel előbbi határozatok alapján azokból kifolyólag a költség- vetés tulajdonképen emelkedik, csak 1,105.916 korona. A rendkívüli szükséglet pedig mindössze 387.394 korona emelkedést mutat, a mely emelkedés többnyire korábbi határozatok által engedélyezett szükségletek folytatásaképen állott elő. A rendes és rendkívüli költségvetésen kívül a hadügyminister ur még a tábori tüzérségi anyag folytatólagos beszerzésére 30 millió korona egyszeri rendkívüli hitel engedélyezését kéri, és ha ezt összehasonlítjuk az előbbi évben ugyanezen czélra fordított összeggel, látjuk, hogy az 1907. évre 19 millió koronával kevesebb vétetik e czélra igénybe. Ennek következtében a rendes, rendkívüli és ezen egyszeri szükségletet együtt számításba véve az 1907. évre előirányzott egész összeg tulajdonképen 13,136.460 koronával kevesebb, mint az 1906. évben előirányzott. A tárgyalás rendjére vonatkozólag legyen szabad azt a javaslatot előterjesztenem, hogy az általános vita után méltóztassék tárgyalás alá venni elsősorban a hadügyminister urnák az országos bizottság határozataira adott válaszait. (Helyeslés.) Azután az eddigi gyakorlattól elté- rőleg, azt volnék bátor indítványozni, hogy azon különbözeteket, a melyek a rendes szükségletre vonatkozólag a jelentésben fel vannak tüntetve, ne méltóztassék külön tárgyalni, mert ezen különbözetek tulajdonképen nem képeznek egyebet, mint indokolását annak, hogy a rendes szükségletek egyik-másik tétele mennyivel és miért növekszik, de ezen különbözetek tulajdonképen megszavazás tárgyát nem képezik, annak tehát semmi értelme sincs, hogy a különbözetek, az indokolások, önállóan tárgyaltassanak. (Helyeslés.) Indítványozom tehát, hogy a válaszok letárgyalása után méltóztassék azonnal áttérni a rendes és rendkivüli szükségletek tárgyalására, azután az u. n. ágyuhitelre, a 30 milliós rendkivüli hitel tárgyalására és utoljára azon előterjesztésre, a mely bizonyos hitelek felhasználási és elszámolási határidejének kiterjesztésére vonatkozik. Ezek után bátor vagyok a t. országos bizottságnak a költségvetést még egyszer általánosságban elfogadásra ajánlani. (Elénk helyeslés.) Zboray Miklós jegyző : Bakonyi Samu ! Bakonyi Samu: T. országos bizottság! A t. előadó útnak úgy beható tárgyismeretről, mint forró nemzeti érzésről tanúskodó előterjesztései után méltóztassék mégis megengedni nekem, hogy az elénk terjesztett hadügyi költségvetéssel szemben a magam felfogását kifejezzem. Szükségesnek tartom ezt mint függetlenségi és 48-as párti politikus azért is, mert velünk szemben bizonyos oldalról az a méltatlan vád hang- zott el, mintha az országos bizottságnak tavaszi tárgyalásai alkalmával nem fordítottunk volna elég gondot a függetlenségi álláspontnak a ki- domboritására. (Halljuk! Halljuk!) T. országos bizottság ! Arról, hogy ez a vád nem felel meg a tárgyilagos bírálat követelményeinek, tanúságot tesznek minden elfogulatlan bíráló előtt az országos bizottságnak a naplói. Mi teljesítettük kötelességünket azon párt elveinek szempontjából is, melyhez tartozni szerencsém van, nem tévesztettük azonban szem elől a politikai helyzetnek azon követelményeit, a melyeket a magunkra vállalt kötelességeknél fogva teljesíteni kellett és bár rendületlenül megálltunk elvi álláspontunkon, mégis olyan szertelenkedésekkel, a melyek a jelen viszonyok követelményeivel a mi politikai ítéletünk szerint össze nem férhetnek, zavarni a helyzetet nem akartuk. (Igaz ! Úgy van !) Azt hiszem, ezért minket szemrehányás a nemzet részéről méltán nem illethet meg. (Helyeslés.) Az a helyzet, mint az előadó ur beszédéből is megértettük, a melyben a delegatio legutóbbi tárgyalásai alkalmával az akkori hadügyi előterjesztésekhez hozzájárultunk, nem változott. Nem változott általában véve, és nem változott reánk nézve sem. Epen azért, a mint pártszempontból a szükséges kijelentéseket egyi- künk-másikunk akkor megtette, ezt ma is kötelességünknek kell ismernünk. Ez senkinek a politikai magatartását nem érintheti, reánk nézve azonban elengedhetetlen kötelesség, és természetes folyománya annak, hogy mi most itt vagyunk a delegátioban, résztveszünk a közös hadsereg vezetősége által elénk terjesztett költségvetésnek a tárgyalásában. Mert a mi ittlétünk nem jelenti semmikép sem a véderő mai szervezetének az elfogadását. A véderő mai szervezetét mi olyannak tekintjük, a melyet, ha az idő arra elérkezik, és az alkotmányos tényezők egyetértő akarata megérik, meg kell változtatnunk, mert Magyarország önálló, független állam, és az állami önállóságnak és függetlenségnek a legerősebb és legelengedhetlenebb attribútuma az önálló, független hadsereg. A mint azonban ittlétünk és a tárgyalásban való részvételünk nem jelenti elveinknek csorbítását, viszont nem jelentheti azt sem, hogy szívesen ne vennők a megcsontosodott, elavult hagyományokkal való szakításnak örvendetesen felmerülő jelenségeit. Kell is, hogy az irányadó tényezők végre belássák azt, hogy a hadsereget a birodalmi eszmék refugiumává tenni többé nem szabad. (Helyeslés.) Ez az eszme egy elavult, elgyengült, sőt haldokló idea immár, és egy ilyen beteg eszmének befogadása, makacsul való ápolása a legerőteljesebb intézmény szervezetét is megrontja. Ez indokolja a nemzetnek a hadsereg eddigi
