A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XV. ÜLÉS. szervezetével és eddigi szellemével szemben tanúsított idegenkedését, a mely mindenesetre nem oknélküli azoknak a tényeknek a hatása alatt, a melyek ellen a magyar nemzeti öntudatnak annyiszor fel kellett lázadnia, hogy egészen az ellenszenvig fokozódott. Nem akarok én most sebeket feltépni, de erre rá kellett mutatnom, mert az a magyar ifjú, ki a hadseregben teljesítette hazája és a király iránti legfontosabb kötelességét, annak eddigi szelleme folytán magát abban otthon nem érezte, már pedig elvitázbatatlan jelenség katonai szempontból, főképen pedig a hadseregnek erőteljes és czéljának megfelelő fejlődése szempontjából, hogy az a hadsereg, mely nem nemzeti alapon áll, mely ellentétbe helyezkedik a nemzeti aspi- ratiókkal, nem felelhet meg annak a czélnak, a miért a nemzet fentartja és ezért arra nem számíthat teljes biztossággal a nemzet, s nem építheti reá trónjának biztosságát a fejedelem. A milyen mértékben az illető tényezők befogadják a nemzeti szellemet a hadseregbe, olyan arányban fog a nemzet idegenkedése csökkenni a hadsereg iránt, és ha igazán megérti ezt a törekvést a t. hadügyminister ur, tapasztalni fogja csakugyan a nemzet részéről azoknak az érzelmi momentumoknak, nem mondom megszűnését, de mindenesetre olyan mértékben való átalakulását, hogy az alatt az átmeneti idő alatt, melyen belül a mai védszervezet iránt elvállalt kötelességet teljesítjük, a kölcsönös megértés mindinkább lehetségessé fog válni. A t. hadügyminister ur részéről, a mi hadügyi albizottságunkban, valamint az osztrák országos bizottság költségvetési bizottságában és a plénumában tett egyéb kijelentések, jelesül azok, mikre már az előadó ur rámutatott, de különösen még egy, melyet én vagyok bátor kiemelni, t. i. az ezrednyelvek kérdésének tárgyalásánál a magyar államnyelv jogosult, törvényes érdekeinek elismerése, bennünk azt a reményt keltik fel, hogy a t. hadügyminister ur egyetért miveltink abban a tekintetben, bogy a magyar állam megerősödése a hadsereg erejének fokozásával teljesen egyértelmű. Mi nem a kölcsönös védelem erejét akarjuk csökkenteni, mi államiságunk valamennyi követelményeinek megvalósítására irányuló törekvésünkkel épen a véderő erejét akarjuk öregbíteni, hogy ezeknek a követelményeknek a kivívásával minden súrlódásnak, igy a szomorú közelmúltban minden tényező által érezhető módon nemcsak az alkotmányos élet rendjére, de talán sokkal nagyobb mértékben a hadseregre is végzetessé válható összeütközéseknek teljes és végleges kiküszöbölésével a haza és a trón biztosságát minden veszedelem ellen megerősítsük. i a .P1? CZ(-lunk, és épen ezért megbocsáthatatlan rövidlátás, ha egyes osztrák politikusok teljesen indokolatlan és mondhatnám ép oly 32 elvadult, mint elvakult gyűlölködéssel, a mi nyíltan hirdetett meggyőződésünket és minden irányban loyalis magunktartását lépten-nyomon meggyanúsítják és a kölcsönös megbecsüléssel és a fennálló szövetségi viszonynyal egyáltalában össze nem egyeztethető bántalmakkal illetik. Én, t. országos bizottság, egyébként ezen támadásokra túlságos súlyt nem fektetek. (Helyeslés.) A történelmi fejlődés feltartózhatatlan törvényei fognak nekünk igazságot szolgáltatni. Odaát a dissolutio folyamatát megállítani lehetetlen, Magyarországon azonban a nemzeti egység megerősödését sem múló félreértéseknek, sem az idegen oldalról, sem az itt belülről is- egyre megújuló támadásoknak, cselszövéseknek zsákmányul engedni nem fogjuk. így akarunk mi, t. országos bizottság, és ha négyszáz esztendő küzdelmeinek és szenvedéseinek a tanúságait szem elől nem tévesztjük, igy fogunk is lépésről lépésre előrenyomulni, mig kitűzött ezé- lunkat elérve, Magyarország teljes állami függetlenségét fel nem építhetjük. Mi, a kik ő Felsége egyéb országaival a trónöröklést szabályozó törvényeink rendje szerint a fejedelem physical személyének azonosságán kívül más kapcsolatot fentartani nem akarunk, mi most a kölcsönösből közössé tett védelem eszközeit megadjuk az átmeneti idő alatt is és becsületesen fogjuk teljesíteni elvállalt kötelezettségeinket. Ennek fejében azonban elvárhatjuk a létező viszonyok között ama változtatásokat, a melyek az elhalasztott sarkalatos kérdések megoldásának minden praeoccupálása nélkül, meggyőződésem szerint, keresztülvihetők. Nem akarok én most ezen kérdéseknek meglehetős nagy területét átölelő complexu- mába belemélyedni. Nem akarok azok felett közjogi szempontból sem vitát provokálni. Inkább csak katonai értéke szerint akarok két kérdést érinteni, ámbár az 1867: XII. #t.-cz. 12. §-a értelmében úgy az elhelyezés, mint a kiegészítés tekintetében fentartott jogainkra való hivatkozással méltán sorolható ezeknek a mai állása is a magyar államiság sérelmei közé. Egyike, t. országos bizottság, ezen kérdéseknek a katonai iskolák és képzőintézetek elhelyezése és megoszlása a két állam között. Ha méltóztatik figyelemmel kisérni az erre nézve elénk terjesztett kimutatásokat, megállapíthatják a _ t. országos bizottság tagjai a következőket. Öt alreáliskola közül ezidószerint kettő, 19 hadapród-iskola közül bét van Magyarországon, és pedig csak gyalogsági hadapródiskola, holott, t. országos bizottság, az egész véderőnek 58 lovasezredéből 2S, tehát az egész számnak csaknem a fele magyar. Katonai főreáliskola — értem a közös hadsereget — Magyarországon egyáltalában nincs. A Mária Terézia-akadémia, a- műszaki akadémia, a tüzérségi, a lovassági és az utász hadapródiskoláink Ausztriának a területén vannak,
