A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XV. ULES. elköltünk, tulajdonképen nem olyan teljesen kárbaveszett és improductiv módon elköltött milliók, mint a milyeneknek eddig tekintettük, hanem e milliók részben iparunknak, részben mezőgazdaságunknak nagyrészt visszatérülnek, sőt bizonyos termelési ágainknak fellendítését, felvirágoztatását is előmozdítják. (Helyeslés.) A mig a gazdasági téren egy — mondom, — a legszebb reményekre jogosító iránynyal találkozunk, tehát addig sajnálattal kell constatál- nunk, (Halljuk! Halljuk!) hogy politikai és közjogi tekintetben még eddig semmiféle haladás és jogos követeléseinket és aspiratióinkat kielégítő lépés sem történt. Elismeréssel kell mindenesetre nyilatkoznunk arról, a mi már két esztendővel ezelőtt elrendeltetett, hogy a katonai tisztképző intézetekben a magyar nyelv intensivebb tanítása életbe lépett. Elismeréssel kell nyilatkoznunk arról is, hogy a t. hadügyminister ur a mostani legutóbbi albizottsági ülésekben kifejezést adott annak a nézetének, hogy a vezérkarban a magyar nyelv ismeretét ő maga is szükségesnek tartja, s megígérte, hogy ez iránt a megfelelő intézkedéseket meg fogja tenni, hogy a vezérkar tisztjei a magyar nyelvet elsajátítsák. Ezek a lépések, ezek az intézkedések minden esetre egy bizonyos barátságos közeledésnek a jelei és egy bizonyos rokonszenvesebb felfogásra mutatnak; nagyon távol állanak azonban még attól, a mit a magyar nemzet jogosan megkövetel. (Igaz! Úgy van!) Megemlíthetjük még azt is — mindenesetre megelégedéssel, — hogy azok a panaszok, melyek azelőtt a magyar íiukkal a hadseregben való bánásmód tekintetében igen sűrűn hangzottak fel, a legutóbbi időben eltűntek. Nem találkozunk többé azzal, vagy, ha előfordul is, csak igen ritkán és szórványosan fordul elő az, hogy valakit a hadseregben azért bántalmaznának, mert magyar. E tekintetben tehát kétségkívül javulás állott be. Egyebekben azonban megmaradt minden a régiben. Pedig ez, t. országos bizottság, tartósan nem maradhat igy. Nem egyrészt azért, mert ellenkezik ez az állapot magával az 1867: XII. törvényczikkel, mert hiszen azzal, hogy ez a törvényczikk magyar hadseregről beszél, semmi esetre sem akarhatta az akkori törvényhozás fentartani azt a hadsereget, a mely 1867 előtt volt, a mely semmiféle vonatkozásában és egyetlen izében sem volt magyarnak mondható; tehát a törvényből magából következik, hogy a törvényhozásnak akkor egy valóban magyar had- sereg létesítése lebegett szeme előtt és igy a törvény kívánalmainak teszünk eleget, hogy ha a paritást, a melyet ezen törvény hangsúlyoz és melyet a kiegyezés elengedhetetlen feltételének Ie ó meg, továbbra is a leghatározottabban követeljük. 30 De nem maradhat ez az állapot másrészt azért sem meg, mert akkor, midőn minden intézmény fejlődik és halad a korral, nem lehet, hogy a hadsereg legyen az egyetlen intézmény, a mely a haladó kornak egészségesebb szellemével szemben érzéketlen maradjon, minden haladás alól kivonja magát. A hadseregnek is haladnia és a korral fejlődnie kell. Hiszen, ha a hadsereget fentartjuk, mindnyájunk érdeke és közös kívánsága az, hogy az a hadsereg a modern kor és technika követelményeinek legmagasabb színvonalán álljon. A hadseregnek a tudománynyal, a technikával karöltve kell fejlődnie, mert senkinek sem lesz kedve anyagi áldozatokat hozni egy hadseregre, a mely a modern korral nem halad és más hadseregek niveauja mögött'elmarad. Ha pedig a hadsereg halad technikai és felszerelési tekintetben, akkor mind fokozottabb mérvben fogja igénybe venni az állampolgárok áldozatkészségét és áldozat képességét. Az pedig csak egészen természetes, hogy akkor, midőn parlamentáris, alkotmányos államokban élünk, az állampolgároktól ezt a fokozottabb áldozatkészséget csakis olyan hadsereg követelheti, a mely minden tekintetben alkalmazkodik ahhoz az államhoz és annak intézményeihez, a melynek polgárai őt fentart- ják. (Helyeslés.) Lehetetlenség, hogy a hadsereg a régi idők hagyományos szellemeben fennállhasson és vezettessék tovább, mert hisz ép úgy, mint a caesarismus birodalmai megszűntek létezni és helyökbe a nemzeti alkotmányos államok léptek, ép úgy a caesarismus zsoldos hadseregei helyébe is most már az uj korral a nemzeti hadseregeknek kell lépniök. (Igaz! Úgy van!) Ezen a téren, t. országos bizottság, a mi követelményeink sokkal ismeretesebbek, mintsem hogy itt azok fejtegetésével kellene fárasztanom a t. országos bizottság türelmét, csak rá akartam mutatni, hogy ezen a téren nagy követeléseink vannak, a melyek eddig semmiképen kielégítve nincsenek. Ennek daczára ezt a költségvetést a hadügyi albizottság nevében elfogadásra vagyok bátor ajánlani, mert a jelenlegi politikai alakulás hozta azt magával, hogy a rendes szükségletekről, az államélet fentartása és a kormányzat folytatása eszközeiről gondoskodni tartozunk ; az előttünk lévő költségvetés pedig semmi tekintetben nem haladja túl azokat a kereteket, a melyek e fogalom : az állami élet rendes szükségletének fogalma alá esnek. Ha méltóz- tatik megvizsgálni az előttünk lévő költségvetést, a rendes szükségletek az előbbeni évhez képest 6,376.048 korona többletet mutatnak, ebből az összegből csupán az áremelkedések folytán előálló többlet 3,170.504 korona. A zárszámadási eredmények alapján történt helvesbbités következtében felemelt hitel képvisel 1,175,000 koronát s igy a 6,376.000 koronának csak igen csekély része merül fel \
