A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XV. ÖLES. ‘2.* nők, a melyek egyrészt nem fedik azokat a nyilatkozatokat, melyeket itten hallottunk, másrészt pedig nem felelnek meg azoknak a nyilatkozatoknak sem, a melyeket a magyar országgyűlésen a kereskedelemügyi kormány meghatalmazottjának szájából hallottunk. Szükséges és mindnyájunkra nézve kivánatos, hogy e tekintetben félreértések ne maradjanak fenn, a miért is igen helyesnek és kívánatosnak tartanám, ha a magyar kereskedelemügyi minister ur helyettese, a jelenlevő Szterényi József államtitkár ur erre vonatkozólag némi felvilágosítást adna, hogy tudjuk magunkat mihez tartani, mi történt és mi nem. Elnök : A magyar kereskedelemügyi ministerium megbízásából Szterényi József államtitkár ur, ki az országos bizottságnak hivatalosan he is van jelentve, fog nyilatkozni. Szterényi József államtitkár: Igen tisztelt országos bizottság ! (Halljuk! Halljuk!) A kereskedelemügyi minister ur képviseletében és megbízásából, a ki betegsége folytán személyesen nem jelenhet meg a t. országos bizottság előtt, van szerencsém Hoitsy Pál t. bizottsági tag ur kérdésére a következőkben válaszolni : Mielőtt azonban magára a szóban levő kérdésre és annak egyes részleteire rátérnék, méltóztassék nekem megengedni, t. országos bizottság, hogy egy oly mellékkörülménynyel is foglalkozzam lehető rövidséggel, a mely mellék- körülmény a magyar kormány szempontjából nem lehet közömbös, .azzal a körülménynyel nevezetesen, hogy helyesen járt-e el a magyar kormány akkor, midőn a szóban lévő megállapodásokat a magyar képviselőháznak beterjesztette. Annyival is inkább fel kell vetnem e kérdést, mert egyik igen előkelő osztrák részről az a szemrehányás tétetett a magyar kormánynak, hogy szinte megmagyarázhatatlan, hogy egymáshoz közel álló — igy szól t. i. az észrevétel — szerződő kormányok ily módon bocsátják nyilvánosságra megállapodásaikat. T. országos bizottság ! Ennélfogva ez a kérdés a magyar kormány szempontjából bizonyos tekintetben correctség kérdése, annyival is inkább, mert a tárgyalások egész folyamán, kezdettől a megállapodások befejeztéig a két kormány képviselői egyetértőleg a hadügyministerium képviselőivel titoktartást állapítottak meg erre vonatkozólag. A magyar kormány mindaddig, a mig oly módon nem provocáltatott a nyilatkozatra, a mint az legutóbb történt, a mikor nyilatkozott is, megóvta ezt a discretiót a legteljesebb mértékben. Mikor az első tárgyalások a két kormány között itt Budapesten végbementek, röviddel azután, daczára az akkor is megállapított bizalmas jellegnek, egy bécsi előkelő napilapban meglehetősen hü közlések jelentek meg arról. Mikor a hadügyminisztériumban ennek alapján Az 1906. évi budapesti delegatio naplója. felvetettük azt a kérdést, hogy fentartandó-e a discretio továbbra is, mert tisztázni akarjuk ezt a kérdést feltétlenül, a hadügyminis- teriumban tartott értekezlet ismét kimondotta a titoktartást. Méltóztatnak talán a t. delegátus urak emlékezni, hogy a Bécsben legutóbb tartott delegatio alkalmával ugyanabban a lapban ismét történtek közlések, még pedig meglehetős részletesen. Daczára ennek a magyar kormány akkor sem lépett ki abból a reservából, a melyet a fogadott titoktartás kötelességévé tett. Legutóbb azonban, t. országos bizottság, ez évi november 23-án egy félhivatalos jellegű commu- niquét adott ki az osztrák ministerelnökség sajtóirodája, a mely félhivatalos communiqué eredetiben a magyar kormány birtokába jutván, természetszerűleg kötelességévé vált nyilatkoznia, annyival inkább, mert politikai és gyáripari körökben ez a közlemény igen nagy nyugtalanságot keltett. Akkor felszólittatott a magyar kormány színvallásra és ekkor is kötelességének tartotta a magyar kormány a megállapodások e részbeni interpretatiójára legilletékesebb közös hadügyminister úrhoz fordulni avval a kérdéssel, van-e kifogása az ellen, hogy most már ily körülmények közt a magyar kormány nyilatkozzék. A hadügyminister ur ehhez készséggel hozzájárulván (Helyeslés) — igaz, avval a hozzáadással, hogy oportunus volna az osztrák kormánynyal közölni a dolgot — a magyar kormány, mikor erre a képviselőházban külön még Bernât István képviselő ur által provocáltatott, ez alapon tette ama közléseket, a melyeket tett. Ezt tenni tehát kötelességünk volt, és hogy a magyar kormány eljárása e tekintetben is kifogástalan volt, az ezekből teljesen kidomborodik. (Úgy van !) Egy másik szemrehányás érte a kereskedelemügyi minister urat és csekély személyemet abban a tekintetben, hogy mi provocativ módon jelentettük volna be ezt az országgyűlésnek, a mennyiben magyar diadalról, vagy magyar győzelemről beszéltünk volna, a mi, ha igy történt volna, teljesen érthető lenne, hogy az érdekelt osztrák köröket nyugtalanítsa és hangulatukban befolyásolja. De, t. országos bizottság, kezemben a képviselőház naplójával, bátorkodom consta- tálni, hogy ilyen vagy ebhez hasonló nyilatkozat nem történt. Mindössze az történt, hogy a kereskedelemügyi minister ur maga a következő kijelentést tette a házban (olvassa): »Kinyilatkoztathatom, hogy a magyar kormány jogos és méltányos álláspontja érvényesült, illetőleg a magyar iparnak teljes compensatiót kell kapnia a hadsereg és haditengerészet ipari szükségleteinek összességében, a katoni üzemekben kifizetett munkabérek pedig tényleg azon állam quotájálioz számíttatnak, a melynek területén azok kifizettettek.« Magam pedig azon megállapodásokhoz, a melyeket a házban közöltem, a következőket fűztem (olvassa): »Ezekkel a 4