A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VII. ÜLÉS. 2U21 hadvezetőség a maga kötelességét e tekiatetben megtegye és mindent elkövessen arra nézve, hogy azok az okok, a melyek egy vagy más helyen a békés együttműködést s a kölcsönös ro- konszenvet, sőt a legtöbb helyen még a társadalmi érintkezést magát is megzavarták, lehetőleg legrövidebb idő alatt és legrövidebb utón kikü- szöböltessenek. Az igazság érdekében kénytelen vagyok elismerni és kiemelni azt, hogy tapasztaltuk és láttuk, hogy legtöbb esetben a katonaság és pedig úgy a legénység, mint a tisztikar a rájok kényszeritett kellemetlen feladatot igazán nem lelki örömmel, hanem csak a vasfegyelemnek kényszerítő hatása alatt teljesítette. De ha a t. hadügyminister úr érdeklődik az események iránt, meggyőződést szerezhet talán hivatalos utón is arról, hogy voltak oly esetek is, midőn a tisztek, a katonaságnak vezetői nemcsak azt telték, a mi kötelességük, a mire a fegyelem őket kényszeritette, hanem sokszor örömmel ragadtak meg minden alkalmat arra, hogy a magyar társadalom iránt érzett ellenszenvüknek is kifejezést adjanak. Nem tartanám helyesnek, hogy itt ezen a helyen egyes neveket említsek, egyes tiszteket névszerint megnevezzek, mert véleményem sze rint ez csak akkor volna helyén, akkor lenne lovagias, hogy ha az illetőknek módjukban állana az ellenük felhozottakra itt válaszolniok. Minthogy a helyzet nem ez, ebből kifolyólag tartózkodom attól, hogy egyéneket megnevezzek. De még sem hallgathatom el azt, hogy tapasztalatom szerint — s azt hiszem, e tapasztalataimat hivatalos utón is lehetne igazolni, — hogy voltak esetek, midőn a katonaság vezetője a törvénytelen kormány által a nemzeti ellen állás letörésére kiküldött főispánoknak a katonai karhatalmat már akkor is megajánlotta, mikor ezek a főispánok a karhatalommal való közvetlen rendelkezési joggal felruházva még nem voltak. Volt rá eset, hogy éppen a katonaságnak a vezetője minden lehető alkalmat megragadott arra, hogy a nemzeti ellenállásnak vezetői ellen a maga ellenszenvét kimutassa : sőt odáig ment, hogy a megyei ellenállás, a hazafias küzdelem vezetőivel való társadalmi érintkezéstől a tisztikart bizalmas rendeletben eltiltotta. Azt a minister úr legjobban tudja, hogy a bizalmas ren-' delet éppen azért bizalmas, hogy arról azután tudomást szerezen az egész közönség. (I)erültséy.) A bizalmas rendeletben foglaltak köztudomásra jutottak s nagyon természetes, hogy ellentéteket, elidegenedést támasztotta katonaság és a polgári társadalom között, a melynek addig nyoma sem volt észlelhető. Megtörtént az is, hogy épp a katonai parancsnok volt az, ki a törvénytelen kormány exponenséhez fordult és azon vezető emberek nevének közlését kérte, a kik egy községben az ellenállási mozgalmat szervezték. A mint azután az illető községnek katonasággal való megszállása lett elrendelve, a törvények ellenére a beszállásolást maga a katonaság eszközölte és természetesen — a parancsnok intentiójához képest — akként, hogy a beszállásolás által épen a fentemlitett és kiszemelt egyének lettek legjobban megterhelve. Meg vagyok róla győződve, hogy a hadügyminister úr fontosnak tartja, csak úgy mint én, hogy a hadsereg tisztikara és a polgári társadalom között az összhang, a jó egyetértés mielőbb helyreálljon ; szükségesnek tartja azt, hogy a polgári és katonai hatóságok fejei között mindenütt jó viszony létesüljön ; és meg vagyok győződve arról is, hogy e tekintetben a t. hadügyminister úr a maga hatáskörében minden intézkedést meg fog tenni. E reményben a költségvetést átalánosság- ban elfogadom. (Helyeslés.) Edelslieim-Gyulay Lipőt b. jegyző : Zboray Miklós! Zboray Miklós: T. országos bizottság! Bár csábit az alkalom, hogy a közös hadügv- minister úrnak a múltban kifejtett álláspontjával, mondhatnám : politikai programmjával foglalkozzam, mert hiszen a múltban tett kijelentéseiben abból indult ki, hogy a 67-es törvényben lefektetett közös hadsereget az ország túlnyomó többsége elfogadja és ahboz tántoritha- tatlanul ragaszkodik, azt helyesli és csak egy csekély töredék mozgalmának tudta be a nemzeti küzdelmet, a mely megindult; ma midőn túlnyomó többségben vannak az országban azok, a kik a l^özös hadsereget, ezt az 1867 : XII-
