A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
222 VII. ULES. t.-czikkben lefektetett hadsereget nem akarják, a kik önálló magyar hadsereget kívánnak, mondom, ebből a különböző, ebi öl a megváltozott helyzetből kifolyólag nagyon csábító volna a kérdéssel foglalkoznunk, pro és contra meghallgatni a véleményeket és látni a vilát, mely a kérdés körül kifejlődik: mégis különböző okoknál fogva ezúttal ettől elállók és röviden két dologban intézek kérdést és kérek intézkedést a t. hadügyminister úrtól. Az egyik ez: a hadügyminister úr a hadseregre nézve megkülönböztetett már a múltban bizonyos dolgokat, a melyek megengedhetőnek vélt a hadsereg egységének, harczképességének veszélyeztetése nélkül s ezek között volt a magyar nyelv intnesivebb tanításának ügye is. Felhívom szives figyelmét arra, hogy Boszniában, Szerajevóban van egy finevelde hivatalos czi- mét nem tudom, de tudni fogja a hadügyminister úr, hogy melyikre czélzok, mert hiszen csak egy van, a hol alapítványi helyek vannak, melyek vagy egészen ingyenesek, vagy félingyenesek s melyeket a hadügyministerium tölt be. Rendeltetése e fineveldének az, hogy az onnan kikerülő bosnyák ifjakat azután Ausztriában és Magyarországon lévő katonai alreáliskolákban tovább képzésük végett elhelyezzék. Mivel ezekben az intézetekben a magyar nyelv tanítása már megkezdődött és folyik, éppen a nemzeti követelményekre való tekintettel azon kérést intézem a t. hadügyminister úrhoz ; méltóztassék intézkedni, hogy a magyar nyelv ebben az elö- készitő iskolában is tanittassék, mert ma azt látjuk, hogy ott a tanítás nyelve a német, tehát nem is a bosnyák vagy horvát, mint a többi bosnyák iskolákban, — azonkívül, gondolom, 26 órában tanítják a német nyelvet, 19-ben a franc/iát, mi g a magyart egy órában sem. Nem tudom, hogy ezek az intézetek mekkora össze gekböl tartatnak fenn, de azt hiszem, hogy azon alapítványi helyekből történik a fenntartás. Mindenesetre szükségesnek tartanám, ha a minister úr intézkednék, hogy a magyar nyelv a tett nemzeti követelményeknek megfelelően ott is tanittassék. (Helyeslés.) Második kérdésem a következő : Dalmácziá- ban jártamban tavaly Zárában azt láttam, hogy ott egy-két épületen, például a tér^arancsnokságnál a szabályoknak a közjogi helyzetünknek megfelelően van kitéve az épület czíme: császári és királyi térparancsnokság, de alatta terpeszkedik egy nagy kétfejű sas, melynek nyakában lóg egy szalag s ezen a szalagon az egyes tartományok, felső baloldalán például Magyarország czí- mere ékeskedik. Ez közjogellenes, (Úgy von!) nem egyeztethető össze azzal az állásponttal, melyet a ministerium elfogadott : a dualismus, a paritas álláspontjával. Én itt megnevezem most Zárát, mert ezt láttam saját szememmel, de azt hiszem, Ausztriában több helyt lehet ilyent találni. (ügy van!) Méltóztassék intézkedni, hogy e közjogellenes czímerek eltávolíttassanak. Semsey László jegyző: Hoitsy Pál! Iloitsy Pál: T. országos bizottság ! Mielőtt belemennénk a részletekbe s megszavaznék a hadsereg szükségletének első részletét, méltóztassék nekem megengedni, hogy igen rövid néhány szóval egy elvi fontosságú kijelentést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Megérintették ugyan a dolgot már azok a barátaim, a kik eddig felszólaltak, de nem látom feleslegesnek az elvet jobban kidomborítani. A magyar országgyűlésen, mint méltóztatik tudni, ma egy olyan párt van többségben, a mely eddig a delegatiok ülésein részt nem vett soha és a mely a hadsereg szükségleteit eddig elvileg és következetesen mindig megtagadta. (Ügy van! Úgy van!) Jogában és módjában áll ennek a többségnek, hogy itt ebben a delegatioban is az ő pártjához tartozók képezzék a többséget. [Ezzel a joggal holes megfontolásból nem élt. Ide küldött bennünket, a kik a hadügyi költségvetést készek vagyunk megszavazni. De midőn ezt tesszük, t. országos bizottság szükséges kijelentenünk minden félreértést kizáró módon, hogy elveinkből mi egyetlen jot- tát sem hozunk áldozatul. Elhoztuk elveinknek egész complexumát s viseljük annak terhét, viseljük annak minden következését. (Úgy van! (Úgy vau!) És ezt szükséges kijelentenünk, nehogy a mi fellépésünk idefenn és odahaza csalódást okozzon vagy jogosulatlan reményeket keltsen. Ehhez a mi fellépésünkhöz ne méltóztassanak a hadsereg intézői messzebbmenő reményeket
