A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
Vil. ÜLÉS. 217 festeni azt az örvényt, mely ma még, sajnos, a magyar nemzetet az ő hadseregétől elválasztja. Mindannyian érezzük és fájlaljak azt, hogy ez igy van és mi, én és elvbarátaim, éppen politikai működésünknek egyik legfőbb és legnagyobb fontosságú feladatává azt tüztük ki, hogy ezt az örvényt keskenyitsük, megszüntessük, a hadsereget és a nemzetet egymáshoz mind közelebb meg közelebb hozzuk és ez által előidézzük azt az eredményt, hogy hadsereg és nemzet egybeforrva, közösen munkálkodhassanak a hazának boldogságán, a trónnak dicsőségén és hatalmán. De ezt úgy keresztülvinni, hogy a nemzet alkalmazkodjék a hadsereghez, nem lehet. A piramisnak fejtetőre állítása volna az, ha a nemzet megtagadná ideáljait, czéljait, felfogásait és nemzeli sajátságait. Ezzel megszűnnék nemzetnek lenni és előállana az a páratlan eset, hogy a nemzet elvesztené nemzeti jellegét egyik intézményének a kedvéért. (Igaz Úgy van!) A mikor tehát a nemzet nem alkalmaz- kodhatik a hadsereghez, akkor igen természetesen az alternativa második felének kell bekövetkeznie, vagyis annak, hogy a hadsereg alkalmazkodjék a nemzethez. (Úgy van!) A hadseregnek kell hozzásimulnia ahhoz a szellemhez és azokhoz a czélokhoz, melyek a nemzet lelkében élnek. Hozzá kell simulnia nyelvben, hozzá kell simulnia szellemben és intézményeiben. Ez irányban, t. országos bizotlság, mi már légi idő óta nagy és erős küzdelmet folytattunk, mely küzdelem most e pillanatban bizonyos fegyverszüneti stádiumhoz ért. T. országos bizottság! Annál a köteles, loyalis nyíltságnál fogva, a melylyel tartozunk annak a férfiúnak, ki a hadügyek élén áll, ki a hadseregnek harczképes voltáért és jókarbantartásáért a felelősséget viseli, ki kell jelentenünk, hogy a mai állapot igenis csupán fegyver- szünet, mely bizonyos meghatározóit időtartamra szól, a minek megszűntével annak a harcznak ismét meg kell újulnia, mert ez a nemzeti becsületnek és a nemzeti akaratnak elsőrangú követelménye. Tartozunk tehát éppen a hadiigyminister úrral szemben annak kijelentésével, hogy ö a A közösügyi országos bizottság naplója. 1906. hadsereg állapotát, a hadsereg kiegészítését, felszerelését és felfegyverzését, szóval egész exis- tentiáját és jövőjét az áldozatkészségnek azon jelenségeire, a melyek ma mutatkoznak, a jövőben nem építheti, hacsak a hadsereg és nemzet közötti viszony tekintetében az eddigi állapotok és viszonyok alaposan és gyökeresen meg nem változnak. Ha egy pillantást vetünk azokra a viszonyokra, a melyek e megújuló harcz következtében szemünk elé tárulnak, talán a nem is nagyon távol jövőben, ha meggondoljuk azokat a fejleményeket, melyek e harcz megújulása esetén okvetlenül bekövetkeznek, akkor két egymástól különböző kép tárul elénk. Az egyik egy vigasztalan, sötét, komor, szinte kétségbeejtő kép, melynek hasonmását a múlt esztendőben már láttuk, de mely a jövőben még sokkal komorabbnak és sötétebbnek mutatkozik előttünk, a mikor fejedelem és nemzet ellentétben egymással, egymásnak jogait, érdekeit korlátozza, a mikor közös együttműködés és a közös czélra való együttes törekvés helyett egymás hatalmának, jólétének, boldogulásának és virágzásainak alapját támadják meg, a mikor mindkettőre a hanyatlásnak, a visszaesésnek és az összeomlásnak jelenségei következnek el. Ezzel a sötét és szomorú képpel szemben áll az a másik, a mikor nemzet és királya egymással teljes egyetértésben, közösen, vállvetett erővel munkálkodnak a trónnak dicsőségén és a hazának felvirágzásán, a mikor a fejedelem számíthat egy nagylelkű és hősies nemzetnek szinte határtalan áldozatkészségére, és a mikor azokból a katonai és politikai erényekből, melyek a magyar nemzet lelkében lakoznak, ezen fokozott áldozatkészségnél fogva a trón dicsőségének új és eddig ki nem merített, a jövőben pedig kimeríthetetlen forrásai fakadnak. Szembeállítva e két képet, lehetetlennek tartom, hogy a trón magasságában honoló böl- cseség a kettő közül könnyen ne választhatna és könnyű szívvel rá ne léphetne arra az útra, mely a nemzet megértéséhez vezet és a király és nemzet közötti egyetértésnek szilárd és rendíthetetlen alapjait megteremti. (Helyeslés.) Most azonban, a mint mondottam, fegyverszüneti sta28
