A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
204 VI. ÜLÉS. Ideiglenesen a mai szervezet közismeret szerint — s itt a delegatio új tagjaira is hivatkozom: mennél tovább foglalkoznak ezzel, annál inkább meg fognak erről győződni — elég jól megfelel feladatának. Hogy ezt megzavarjuk megbolygassuk, annak semmi értelme nincs. Elegendőnek tartom erre vonatkozólag, ha a közös pénzügyminister nyilatkozata jegyzőkönyvbe vétetik az iránt, hogy a közös kormány erre vonatkozólag megfelelt feladatának s e részben csak a két kormány és a két törvényhozás feladata van hátra. Másik megjegyzésem a közös vámbevételekre vonatkozik. A t. előadó úr azt mondja, hogy milyen könnyen félrevezethet az az összeállifás, a mely a vámbevételeknél azok elszámolásánál most fennáll. Különösen az olyan valódi forgalomból való vámbevételre nézve, a melyek Magyar- országot és Ausztriát a forgalom szerint illetik. Egyúttal azt is kijelentette az előadó úr, hogy ezt jövőre megváltoztatni kivánja, illetőleg a magyar kormánytól kívánni fogja, hogy erre vonatkozólag a jövőben más eljárást kövessen. Hát bocsánatot kérek, két különböző feladat van itten. Az egyik a forgalomnak, Magyar- ország és Ausztria kül- és bel forgalmának igazi alapos statistikai adatok alapján való megálla- pitása és ez alapon kiszámítása annak, a mi a vámbevételekből Magyarországot és a mi Ausztriát illetné. Ez a vámközösségnek állapotában egy közös intézménynyel szemben nem lehetséges és nem czélszerű, mindjárt megmondom miért. A tudomány szempontjából és különösen a pénzügyi helyzet és a közgazdasági erő meg bírálása szempontjából tökéletesen igaza van a t. előadó úrnak abban, hogy téves ez a fel fogás, a mely most Ausztriában dívik, hogy egyszerűen betekintenek a közös költségvetésbe, s látva, hogy Magyarországban 14 millió és Ausztriában 102 millió a vámbevétel, azt mondják, hogy ime, Magyarország csak ennyi vámbevétellel bir. Ez más felfogás és más úton bírálandó el, tudományos szempontból az igazi forgalom alapján, nem pedig a határszéli forgalomra alapítottan kell ezt megbírálni. A közös vámbevételek szempontjából nem czélszerű, nem helyes, sőt — többet mondok nem is lehetséges mást, többet tekintetbe venni, mint tisztán a határszéli forgalomnak eredményeit és itt. a hol egyedül arról van szó, hogy a közös vámbevétel átalában megállapittassék, nem is szükséges az, hogy tekintetbe jöjjön, hogy Magyar- országot tulajdonképpen mi minden is illeti. Egyedül a határszéli forgalom, a határszéli pénzügyi eredmény az, a mi tekintetbe veendőjs nem is érdekünk, de még kevésbbé kötelességünk, hogy mi itt külön számításokat tegyünk abból a szempontból hogy vájjon mi terheli Magyar- országot, mi illeti és mi nem. Ez szolgálván a törvény értelmében első sorban a közös kiadások fedezéséül, mindaddig mig a vámterületeknek és vámjövedelemnek közössége fenntartatik, meg kell ezen az alapon maradnunk Természetes dolog, hogy ez a fedezet megszűnik, a mint a vámterület közössége és a vámjövedelmek közössége is megszűnt. A t. előadó úr sohasem fogja elérni, hogy ezzel a törvénynyel szemben, a mig ez fennáll, e tekintetben a közös kiadások fedezésére más számítások eszközöltethessenek és vétethessenek figyelembe. (Mozgás) Még egyszer hangsúlyozom, ne méltóztassék félreérteni. Nem az ellen szólok, a mely állítás Ausztriában igen átalános és mindennapi, hogy Magyarországot tulajdonképen csak ennyi vámbevétel illetné meg a maga önállóságában, a maga fogyasztási mértékében, nem azt mondom, hogy ez helytelen, hogy ezzel szemben kritikát kel! gyakorolni úgy tudományos, mint gyakoi*- lati alapon, csupán azt akarom megjegyezni, — elismerve e kritika jogosultságát — hogy annak helye nem itt a vámbevételeknél van. Egyébként a jelentést átalánosságban elfogadom. Elnök : Kíván még valaki szólani 1 (Weierle Sándor ministerelnök szólásra jelentkezik.) A magyar ministerelnök úr kér szót. Wekerle Sándor ministerelnök : T. országos bizottság! Csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy igaz ugyan, hogy egy 1860-iki legfelsőbb rendeletén alapszik azon eljárás, a melyre a közös számszéknek működése alapítva
