A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
168 VI. ÜLÉS. tartották, mig meg nem érkeztek a mohamedánok és nem constatállák, hogy ez nem a Szála Szivric lánya. Az érseki árvaház szintén a kutatásnak lön tárgyává és színhelyévé. Ott is átkutattak mindent és kutattak a lánykák után, sőt el is fogtak ott egy szegény kis szolgáló leánykát, azt vélvén, hogy az Szála Szivric leánya, de nem tudtak sehol nyomukra jutni a leányoknak. Tovább firtatták tehát a dolgot, még pedig hogyan, miként? Daczára annak, hogy Kutschera báró kijelentette az érsek úrnak, hogy ő nem törődik a Szála Szivric megkereszteltetésével, kezdték kutatni az asszonyt. Az asszony, a miként említettem, a szent Philoména-zárdában volt, a mely az érsek úr tulajdona ; oda húsz csendőr feltüzött szuronynyal berohant és a szegény apáczákat, a kik éppen künn dolgoztak, mind az udvarra terelték és kezdték a háznak átkutatását. Ez 1903. évi április 8-án, épen nagyszerdán volt. Délután 3 órától este 7 óráig, tehát négy teljes órán keresztül állatták ott a szegény apáczákat a hidegben ; nem volt szabad mozdulniok. Össze-vissza kutatták az egész zárdát, a pinczét, a padlást, a kamrákat, az istállókat, beleszurtak a szénakazlakba, egy szóval; mindenütt keresték, hogy hol van Szála Szivric. Szála Szivric pedig a melléképületben volt elfoglalva, ott dolgozott az egyik apáczával Mikor a szegény Szála meglátta a csendőröket az udvaron, reszketni kezdett és azt mondotta az apáczának : — Rejts el engem! Rejts el engem! Azonban az apácza azt mondotta, hogy ezt nem teheti, mert a szabályok tiltják. Mit csinált tehát a szegény Szála? Becsukta és bezárta az ajtót. A főnöknő azonban a rendőrség parancsára azt a szobát is kinyittatta, s onnan előjött Szála Szivric s oda állott a többiek közé. Akkor jöttek a mohamedánok és sorba jártak: keresték, hogy hogy hol van Szála Szivricz- Reszketéséről és halvány arczárói nagyon is könnyen meg lehetett volna őt ismerni. De ők úgy is ismerték öt és azonnal rámutattak, hogy: Ez az! Akkor, t. bizottság, Pollák, a csendörség vezetője, durva szavakkal illette az asszonyt és kérdezősködött leányai felöl. A szegény assz' ny azt mondotta, hogy nem tudja, hogy hol vannak leányai, mert ő azokat átadta az érsek úrnak gondozás végett. Ekkor, midőn nem bírták megtudni tőle sem, hogy hol vannak a leánykák, kényszeritették őt, hogy üljön fel egy kocsira és menjen velők. Sirva és zokogva vált el az apáczáktól Szála és kérte, hogy imádkozzanak érte, mert úgymond : »Jaj, mi fog velem történni!« Akkor a csendőrök Konyiczba vitték öt 1903. április 11 én. A szegény apáczák közül, a kik megriadva ott maradtak a zárdában, az egyik öt nap múlva meg is halt, úgy, hogy a szerajevói érsek úr’ kívánta is a kormánytól, hogy küldjön ki orvosokat, a kik megvizsgálják, vájjon nem ezen kiállott izgalmak következtében halt-e meg az a szegény apácza abban a zárdában, a hová, az érsek úr magántulajdonába, minden előzetes bejelentés nélkül belépett a csendörség. Arra nézve, hogy az apáczákkal hogyan bántak, a t. közös pénzügyminister úr, midőn az osztrák delegatióban Toliinger képviselő úr e tekintetben interpellálta őt, azt mondotta, hogy hiszen ott nagyon kiméletesen bántak az apáczákkal. Hát, t. minister úr, én csak azt mondom erre, hogy ha Roszniában ilyen a kímélet, milyen lehet akkor a brutalitás ? Ezek után az úgynevezett igazolási eljárásnak vetették alá Szála Szivric esetét. Hát, t. országos bizottság, legyen szives nekem majd megmondani a t. közös pénzügyminister ur, hogy milyen jognak, milyen törvénynek, milyen szabályrendeletnek alapján merték ezt az igazolási eljárást foganatosítani Száva Szivric ellen ? Mert »az áttérési rendelet azon a felfogáson alapszik, hogy az áttérést az áttérőnek magának és a közvetlenül érdekelt felekezet lelkészének kell elrendelniük s hogy a hatóság csak akkor léphet közbe, ha a közvetlenül érdekelt felek kívánják, akkor is csak bizonyos meghatározott mellékkörülményekre nézve.« Itt van az eredeti rendelet, illetőleg a rendeletnek eredeti szövege. Ebben is ez áll : »Das Verifikatiousverfahren ist nicht von amtswegen, sondern nur über Ansuchen des Konvertenten oder, falls der Konvertent noch unter väterlicher Gewalt steht, seines Vaters oder Vormundes (Kurators) odér schliesslich
