A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 167 megszab, olyanok, hogy nemcsak semmi módon nem helyeselhetek, de még csak nem is tűrhetek és csak azoknak lehet elviselniük azokat, a kiket erővel és jogtalansággal kényszerűének«. Ezen tudatban igyekezett a bosnyák püspöki kar valami megegyezésre jutni e tekintetben a boszniai kormánynyal és 1895-ben, tudtommal, sikerült is olyan megegyezésre jutniok, a melyekről Róma azt mondotta, hogy ha az nem is jó, de »tolerari potest«, azaz tűrhető. Azonban, én nem tudom, hogy miért, talán majd a t. közös pénzügyminister úr megmondja ezt, az uj megállapodás nem respectáltalik, hanem még mind:g az 1S91-ben megjelent eredeti áttérési törvények szerint ítélik meg a helyzetet és az eseteket. Ezen áttérési rendeletnek szabályai szerint, vagyis inkább ennek örve alatt vadul üldözi a t. bosnyák kormány mindazon mohamedánokat, a kik katholikusokká lesznek, a nélkül, hogy a mohamedán lelkész előtt, megtérés végett, jelentkeznének, és üldözi azokat is, a kik a nálok bejelentés nélkül megjelenőket elfogadják. Mindkét esetie fel fogok említeni egy-egy példát. Az egyik valamivel hosszabb lesz, a másik azonban annál rövidebb. (Hulljuk!) 1900 ban, tehát öt évvel ezelőtt élt Biszje- viczában egy Szála Szivric nevű özvegyasszony, egy fiával és két leánykájával. A fiúcska 13 éves, a leánykák pedig 10 és 8 évesek valának. Ez az asszony községe plébánosánál jelentkezett, hogy gyermekeivel együtt át akar térni a kathohkus hitre. Megjegyzem, hogy az egyházi és a mohamedán törvények is a gyermekeket, atyjuk nem létében, teljesen az anyának hatalma alá adják. Szóval, ez az asszony gyermekeivel együtt áttérésre jelentkezett. A plébános ismervén és tudván azokat az anomáliákat, a m lyek e tekintetben Boszniában fenforognak, de még próbára akarván tenni a nőt, hogy vájjon álthatatos-e az ő hitében, és mert kellett, hogy bizonyos tanítás előzze meg a keresztel- kedést, figyelmeztette az asszonyt, hogy tanulja meg a katholikus hitet a katholikus asszonyoktól s csak azután jelentkezzék a keresztelkedésre. Az asszony tényleg bizonyos idő múlva jelentkezett is, sőt a szerajevói érsektől is kérte az anyaszentegyházba való felvételét. Végre I 1902-ben engedett kéré ének az érsek. Ismervén az érsek az ottani viszonyokat, tudta, hogy Szála lakhelyén a keresztelkedés teljességgel lehetetlen, miért is utasította a gromiljaki plébánost, hogy ő végezze el ezt a functiot, A fiúcskát az asszony otthon hagyta, hogy ne tűnjék fel annyira távozása falujából és csupán két leánykájával jelentkezett a gromiljaki plébánosnál, a ki aztán tényleg meg is keresztelte őket. Ezután mindnyájan életveszélyben forogván, nem engedhették meg nekik, hogy visszamenjenek községükbe, hanem az érsek gondoskodása következtében az asszonyt elküldték a Szent-Philoména nevű zárdába, a mely a szerajevói érsek úrnak tulajdonát képezi és a leánykákat is biztosságba helyezték. Mikor a keresztelésnek hire ment, az nagy feltűnést keltett és megkezdődött a hajsza. Báró Kutschera civil-adlatus úr azonnal elment az érsekhez és követelte, hogy adja ki a leánykákat. Azt mondta, hogy az asszonynyal, annak megkereszteltetésével ő nem törődik, ő csak a gyermekeket követeli, kívánja. Az érsek úr természetesen nem hajlott az ő kérésére s akkor még inkább kezdődött a harcz. Az érseki palotát titkos és nem titkos rendőrök fogták körül ; a szerajevói papságot szintén ; azonkívül a gromiljaki plébánostól elvonták azt a nyomorúságos száz forintot, a melylyel az állam subventionálja őt És miért? A keresztelésért? Nem, csak a keresztelésnek a gyanújáért, mert akkor még a kormány, az adlatüs úr nem tudta, hogy csakugyan az keresztelte meg Szálát, hanem azt hitték, hogy maga az érsek keresztelte meg az asszonyt és a gyermekeket. Azulán azon helységben, a hol azelőtt lakott Szála, az ottani plébánost is megbírságolták és mivel oem tudott fizetni, lefoglalták a tehenét. Azonkívül minden egyes egyént, a ki Szála Szivric-czel valamelyes összeköttetésben állott, vagy a ki az utat megmutatta neki, mind sorra bírságolták száz koronaszámra vagy elcsukták őket. A csendörség és a rendőrség átkutatta a vasutat is. Valóságos hajsza volt a gyermekek után, úgy hogy valami Szimo Kóficnak kis lányát is elfogták azon véleményben, hogy . Szála Szivricnek a leánya, és mindaddig fogva k
