A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
166 VI. ÜLÉS. A mi a proselitáskodást illeti, mit jelent a proselitáskodás "szokásos értelemben? Proselitás- kodás azt jelenti, és a katholikus vallásra vonatkozólag azt jelentené Boszniában, hogy ha a katholika egyház ígéretekkel, különféle előnyök kilátásba helyezésével, fenyegetéssel vagy erőszakoskodással igyekeznék magának híveket szerezni. Erre először is a katholika egyháznak sem Boszniában, sem sehol nincs szüksége. Mert van, sajnos, elég hive a katholikus egyháznak olyan, kiknek csak neve az, hogy katholikus, kik azonban az egyház elveivel, törvényeivel mit sem törődnek, s akárhányszor üldözik is azokat; már pedig hogyha proselilás- kodás utján igyekeznék a katholika egyház hiveket szerezni, ezek bizony nem volnának különbek, mint azok, a kikről szólottám. Tehát nincs szüksége proselitáskodásra. De tények mutatják azt, hogy nem is pro- selitáskodott. A jelentésből látjuk, hogy a ha- tholika egyház vesztett száz hivet, és nyert 6?-at; tehát tiszta vesztesége 32. De, t. országos bizottság, a katholikus egyház nemcsak nem pro- selitáskodik, de nem is proselitáskodhatik, mert Boszniában a katholikus egyház jogaiban csorbítva, kötelességeinek teljesítésében gátolva van a t. minister úr elődje által kiadott áttéritési törvények következtében elanynyira, hogy a mohamedánok befogadására, éppen ezen áttéritési törvény vagy rendelet miatt, csaknem teljesen képtelen. Mert mit mond ez az áttérési törvény ? Második szakasza ekként szól: — megjegyzem nem szószerinti fordítás a mit felolvasok, az eredeti német szöveg másként szól, de lényegileg mégis ez a szakasz értelme (olvassa): »Az áttérő első sorban eddigi lelkészétől kéri a fele- kezetböi való elbocsáttalást és e végből bejelenti nála kilépését« és pedig — ez ugyan nincs benn a magyarban, de benn van az eredeti szövegben — személyesen T. országos bizottság! Egy mohamedánra nézve teljes képtelenség az, hogy ő személyesen jelentkezhessék lelkészénél áttérés, illetőleg ke- resztelkedés végeit. Miért1? Először is azért, mert az Izlain halálbüntetést mér a férfira, a nőt pedig élethossziglan való börtönnel sújtja, ha el meri hagyni a vallását és katholikussá válik. Boszniában ugyan a törökök nem hajtják végre e szigorú rendelkezést, az áttérők azonban mégis oly ádáz és rettentő módon üldözte! nek, — azok is, a kikről csak azt tudják, hogy katholikusokká akarnak lenni, hát még a kik jelentkeznének — hogy teljes lehetetlenség ily czélból lelkészök előtt személyesen megjelenniük Képtelenség továbbá az áttérés azért is, mert ugyancsak ez az áttérési törvény az áttérést csak az olyan honosnak engedi meg, a kinek »ép az elméje és összhangzatos a kedélyállapota . Mihelyt pedig valakiről megtudják a mohamedánok, hogy meg akar keresztelkedni, illetőleg katholikussá akar válni, a hatóságok azonnal készek őt őrültnek, vagy gyengeelméjü- nek (ledarálni. (Derültség.) A katholikus egyháznak nemcsak joga, de szigorú kötelessége az, hogy a kikről meggyőződik, hogy ép elmével, szabadon, minden kényszer és minden melléktekintet nélkül, tehát önként és meggyőződésből kérik a felvételt, azokat az egyház kötelékébe felvegye. Mindaddig, mig az államok áttérési törvényei vagy rendeletéi olyanok, a melyek nem feszélyezik az egyháznak ebbeli jogát, és nem gátolják ebbeli kötelességének teljesítésében, addig az egyház világszerte respectálja az államok áttérési törvényeit. Ha azonban valamely államban olyanok azok az áttérési törvények és szabályok, a melyek az egyházat jogában sértik, kötelességének teljesítésében akadályozzák, akkor az egyház első sorban feljajdul és orvoslást keres az illető factoroknál, másodsorban pedig, ha orvoslást nem találna, sajnálattal bár, azou- ban minden félelem és megrettenés nélkül halad tovább a maga utján, nem tekint sem jobbra, sem balra, megküzd, megvív az oroszlánokkal, a circusokkal, a máglyákkal és fölveszi a harezot a Nérókkal és a Diocletiánokkal, avagy a bos- nyák és akármilyen más állami közegekkel, kormánynyal is. így, midőn Bosznia ezen áttérési rendelete 1891-ben megjelent, a bosnyák püspöki kar azonnal feljajdult, és nehogy talán azzal vádolják, hogy elfogult, Rómához fordult. Elküldte oda ezen áttérési szabályokat és kérte Rómának válaszát, ítéletét. Róma azt irta vissza, hogy »azok, a miket azon bosnyák áttérési rendelet
