A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
164 VI. ULES. ez a 16.000 szám átment a következő évre és a következő évben döntettek el ezen ügyek, mert 1904-ben megint azt tapasztalom, hogy a járási fogházban letartóztatva volt 14.2-20 egyén, a kerületi törvényszéknél 4447, vagyis megint 18.667 egyén s ebből levonva a 2319 elitéltet, körülbelől ugyanannyi, mint 1903-ban, vagyis megint 16.000 ember volt vizsgálati fogságban. Végre 1905-ben 14.134 egyén volt a járási fogházban, 4274 a kerületi törvényszéknél, vagyis a szám megint 18.404. Hogy 1905-ben hány ítéltetett el, azt a jelentés nem mutatja meg, de nem hiszem, hogy azon 2200 és 2300-nyi számadat, a melyet 1903- és 1904-ről láttunk, felszökhetett volna 18.000-re, mely számot a fogházban visszatartottak aránya mutat. Engedje meg a t. közös pénzügyminister úr, én azt hiszem, itt mégis valami nagy bajnak kell lennie, hogy itt ennyi ember van vizsgálati fogságban és csak kis percent az elitéltek száma. Mert vagy az eljárás, a mely a kormányhatóságnak megengedi, hogy őket letartóztassa, a mely neki erre jogot ad, vagy ez rossz, tehát rossz az Ítélkezés, vagy pedig — feltevés bár, de azt hiszem, nem csalódom — igenis, a secaturák korát élhetik még ott és könnyen letartóztatnak bárkit abban az országban, ’a melyet igy absolut módon kormányoznak s a honnan, mint a statislikából kitűnik, körülbelől 32.000 ember útlevél nélkül szökött ki, a kik közül, mint tudjuk, akárhánynak nem engedik meg a "visszatérést, a hol censura van, a hol numerus clausus van s a hol az adósságokért való letartóztatás napirenden van. Ezt az állapotot orvosolni kell, ez tovább nem tűrhető. Nem akarok, l bizottság, a közös aktívák kérdésével, hogy a vasutakba mennyi van fektetve, ezúttal foglalkozni, talán lesz még reá alkalom. Nem akarok bővebben kiterjeszkedni erre a kérdésre, hanem magára a költségvetésre hívom fel a t. közös pénzügyminister úr szives ügyeimét és kérek némi felvilágosításokat. Jelesen azt tapasztalom, hogy az 1902. évi zárszámadás eredményéhez képest a mostani közigazgatási költségvetésben a központi vezetésnél mintegy 2.200.000 koronával kevesebb az előirányzat. Nem értem, miként lehetséges, hogy a központi vezetésnél ilyen horribilis különbség mutatkozik a zárszámadáshoz képest. Viszont látom és nem értem, honnan van az, hogy a beligaz- gatásnál 2,700.000 korona, a pénzügyi igazgatásnál 1,800.000, az építészeti igazgatásnál 3,300.000, a fedezetnél pedig szintén a beligazgatásnál körülbelől 1,400.000 korona többlet, továbbá a pénzügyi igazgatásnál 3,800.000, az építési igazgatásnál pedig 3,300 000 korona több fedezet mutatkozik, mint három évvel ezelőtt. Felvilágosítást kell kérnem, hogy e horribilis különbözetek mikép állottak elő. Mert vagy az forog fenn, hogy az elszámolás technikájában, beállításában egy új rendszer érvényesül, vagy pedig nem reális az elszámolás. Azt sem tudom, hogy a midőn a közös ministeriumra bízott legfőbb vezetésnél 160.000 korona rendelkezési alap van, mit keres ott az országos kormány központi vezetése négy osztályának segédhivatali czímén 280.600 korona dologi kiadás. Mi ez? Már említettem, hogy feleslegesnek tartom a külön civil adlatust a külön katonai hatóság mellett. De fel kell még hívnom a t. pénzügyminister úr figyelmét arra a körülményre is, hogy itt szóvá tétetett a közös pénzügyminis- terium áthelyezése Budapestre, de nem hiszem, hogy az a közel jövőben megvalósittassék, mert hiszen tudjuk, hogy ez hosszú idő óta megfontolás, tanulmányozás, vizsgálat tárgya, ez a kormány részéről hosszú időt igényel, nagy tanulmányozást von maga után s tudjuk, hogy a sorrend az egyes kormányzási feladatok közt a kormányzó közegekre van bizva, és ha be akar- nók várni, hogy valami létesüljön nálunk, a mit a nemzet óhajt, mint érdekében levőt, hál Matuzsálem kora is kevés lenne. Addig is talán szükséges volna, hogy csináljon valamit a közös pénzügyminister úr, ha jóindulattal viseltetik irántunk, hogy abból a Boszniából, a mely történelmi jogon mégis csak közelebbről érinti Magyarországot, mint Ausztriát — nem akarok most beszéled, mennyiben és mily módon — nekünk is jusson valami. Most az a bosnyák ide van utalva, a hivatali beosztás, a nyelvezet német s hogy ha majd bekövetkezik az állapot rendezése, ne álljunk szemben
