A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1904 - hiteles kiadás (Bécs, 1904)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VII. ÜLÉS. 159 zottság jegyzőinek és a nagyméltóságú háznagy úrnak is. Ök azok, kik a tárgyalandó kérdéseket alaposan, odaadással, lelkiismeretességgel tanulmányozták, feldolgozták, előkészítették és lehetővé tették azt, hogy ily eredményre juthattunk s egyúttal az országos bizottság tagjainak feladatát lényegesen megkönnyítették. És most ezek után, ha végiggondolunk azon a tárgysorozaton, a melyet itt letárgyaljuk, ha tekintjük a módokat, eszközöket, melyekkel ezen megállapodásra juthattunk, oly érzelmek hatása alatt állunk, mint az a föld- mives, a ki mindent megtett, hogy biztosítsa a jó aratást szorgalmával, faradságával, nem kiméivé a munkát és egész öntudatosan várva azután felülről az áldást. Ép azért végezetre én is Istent kérem, adja áldását erre a mi munkánkra és tegye azt gyümölcsözővé. (Elénk helyeslés.) Elnök: T országos bizottság! Fogadja mindenekelőtt a munkácsi püspök úr ő nagyméltósága és a t. országos bizottság, a melynek szószólója volt, az én és elnöktársamnak, valamint tiszttársaimnak őszinte meleg köszönetét azokért az elismerő, szívélyes meleg szavakért, a melyekkel rólunk megemlékezni kegyes volt. Mi nem tettünk egyebet, t. országos bizottság, mint egyszerűen kötelességünket teljesítettük és ebben a körben, a hol mindenki ismeri a kötelességérzet parancsszavát, ebben a körben, a mely ügybuzgalommal és lelkiismeretességgel, sőt hozzáteszem, bölcs mérséklettel és a parlamentáris illem és decorum szemmeltartásával folytatja tárgyalásait: a mi kötelességünk teljesítése nem volt nagyon nehéz. T. országos bizottság! Munkálkodásunknak ime befejezéséhez jutottunk el. A t. országos bizottságnak a törvény két feladatot szab elő. Azoknak ellenőrzése; a kik a törvény szerint a közösügyeket kezelik : ez az első feladat. A közös költségek megállapítása: ez a második feladat. Mindkét tisztében és hatáskörében eljárt bölcseséggel és ügybuzgalommal a t. országos bizottság. Az elsőt illetőleg, az ellenőrzés kérdését, különösen a mi külpolitikánkat illeti, nem volt nehéz a feladat. Hiszen tört nyomokat jártunk. Hosszú évtizedek hagyományai szabják meg ennek a politikának irányelveit. Mind a mellett nagyfontosságú mégis a változó viszonyok közt ezen nagy elvek alkalmazása. De hiszen régi ismerőse ennek a bizottságnak az az államférfiú, a kire ezen ügyek kezelése bizva van. Egy évtizede vezeti azokat és a milyen hosszú ideje vezeti, ép olyan hosszú ideje bírja az országos bizottság bizalmát és elismerését. Ezúttal is csatlakozott a t. országos bizottság a maga elődeinek megnyilatkozásához és külügyi politikánk irányelveit helyeseknek ismerve el, az azt vezető államférfiú működése iránt bizalmat és elismerést nyilvánított. Nehezebb volt a feladat másik része. A t. országos bizottság nagy követelések előtt állott. Súlyos áldozatokat kértek tőlünk. Súlyosakat a mai kedvezőtlen gazdasági viszonyok közt. Nehéz volt azokat megszavazni ; mert a gazdasági viszonyok súlyosak De lehetetlen volt meg nem szavazni, mert hiszen a monarchia és a magyar állam egyik legeminensebb és legnagyobb érdekéről volt szó, a védelem biztosságáról. És a mikor a t. országos bizottság azon férfiak iránt, a kik az országnak ezen ügyeit vezetik, bizalmát jelentette ki, önként csatlakozott ahhoz a felfogáshoz, mely ezen kívánt nagy áldozatoknak, költségeknek feltétlen szükségét bizonyítja. Hát a t. országos bizottság ezeket megszavazta. Megszavazta, mert bizonyítani akarta ismét, hogy a mit az ország gazdasági ereje elbír, azt a hadsereg harczképességének erősítésétől és fejlesztésétől meg nem tagadja, nemcsak a hadseregnek, de átalában a véderőnek sem ; mert hiszen jelentékeny áldozatokat hoztunk haditengerészetünk fejlesztésére is. Az országnak nagy érdeke egy erős hadsereg, azt mindenki érzi. A monarchiának van szüksége rá, Magyarországnak van szüksége rá. És mert ezt éreztük, szavaztuk meg és vettük magunkra e nagy áldozatokat készségesen, mert akarjuk, hogy hadseregünk azon a magaslaton álljon, a melyen egyedül képes teljesíteni hivatását, az ország védelmének biztosítását. Nem fegyverkezés ez senki ellen. Ez a mi helyzetünkben, itt, az európai felfegyverkezett államok közepette, egyszerű kiegészítése az idők jártával mutatkozó hiányoknak és azon reformoknak keresztülvitele, a melyek a hadsereg legjelen
