A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VII. ÜLÉS. Ií23 ember nem jóindulattal találkozik, ott szigorúnak kell lennie. (Helyeslés.) A bosnyák kormány azonban a legjobb indulattal viseltetett specialiter a mohamedánok iránt és eltekintve minden egyébtől, mondjuk egyszerűen, hogy én is magyar ember vagyok és mint ilyen, a mohamedanismus iránt nagy sympathiával viseltettem és viseltetem ma is és az a kis ellenzékieskedés, az a néhány demonstratio ebben engen meg nem ingatott és nem volnék érdemes arra, hogy bárki is állam- férfiúnak nevezzen, ha egy pár kisebb ellenzékieskedés igazi benső meggyőződésemet megingatta volna. (Helyeslés.) Én tehát magam is a mohamedánok mellett vagyok, az ő érdekeiket óhajtom istápolni és védeni, de nem mások rovására, nem a keresztények rovására, nem a szerbek rovására, hanem mindegyiket a maga körében meg kell védeni. Milyen volt ez a nem gyenge kormány és mit csinált? Az az Ali Fehmi effendi Dzsabics jónak látta ott 1900. év elején egy csendes, de igen intensiv agitatiot inditani azzal, hogy veszedelemben van a hit, — mert ime, jön a katho- licismus, jönnek a jezsuiták százanként és téritik át a szegény mohamedánokat, ámbár mindebből nem volt igaz semmi. A mikor ezzel kezdett agitálni, akkor a mohamedánok elkészítettek egy autonom-statutumot, de csak Herczego- vina számára Ebben olyan dolgok foglaltattak, hogy mi azokat nem fogadhattuk el, de nem fogadták vo'na el az úgynevezett tudós mohamedánok, vagyis kiválóbb egyházi férfiak sem, hiszen vallási dolgokban mégis csak meg kell kérdezni a kiváló egyházi férfiakat és nem szabad tisztán csak laikusok után indulni. Erre aztán tovább mentek, s mindezeket a tanokat kiterjesztették, a mennyiben egy másik úgynevezett antonom-stattulumot alkottak a mohamedánok számára, még pedig egész Boszniára és Hercze- govinára kiterjedőleg. Egy kis füzetet adtak a kezembe, a melyre nézve, hisz annyit csak értek az izlámhoz, mindjárt megfelelhettem volna, de én mégis belementem annak tanulmányozásába, nem sajnálván a fáradságot. Ebben a füzetben azonban vottak olyan pontozatok és paragra- phusok, a melyeket nem mohamedánok Írtak, hanem a melyek más vallásuaktól vétettek át Sőt azt is tudom, hogy ki irta azokat. Szerb forrásból származott az. És mi törént? Az, hogy nemcsak nem utasítottuk vissza ezt, hanem meghívtuk az ellenzék főbbjeit Serajevóba és ott tanácskozások folytak a polgári kormányzás főnökének, Kutschera bárónak elnöklete alatt, több, mint három hónapon át. Összesen 35 ülést tartottak, a melyekről rendes jegyzőkönyveket vezettek és oda fejlődött a dolog, hogy ennek a statutum-tervezetnek, a melyet ők maguk csináltak, 180. §-ára nézve megegyezés jött létre a kormány és a mohamedán ellezék között. Csak négy szakaszra nézve nem jötl létre megegyezés, mert ebben mi nem engedhettünk és ők sem akartak engedni, minélfogva eredménytelen maradt a tanácskozás Ebben a 180. §-ban, a melyet elfogadtunk, voltak olyan dolgok, hogy minden járásban választhassanak maguknak egy bizottságot, a mely autonomice vezeti a vallási és politikai ügyeket, aztán alakíthatnak egy felsőbb bizottságot, a mely az ő többségükből áll, végre választhatnak egy országos bizottságot is. Megadtuk nekik azt a jogot is, hogy a vakufot, a mely most kinevezett mohamedánok által intéztetik, maguk vezethessék teljesen. Olyan autonómiát akartunk tehát nekik adni, a melytől, ha arról egy igazi keleti mohamedán hitvallású hallana, az, azt hiszem, azonnal meghalna, mert egy ilyen autonómia annyira ellenkezik az izlám- mal, hogy erről egy jó török, vagy jó arabs nem is hallhat elkárhozás nélkül. Hanem hát ók ezt igy akarták, nem tudván, hogy mit akarnak. És azután, mikor három hónapig tárgyaltuk a dolgot, a mikor a lehetőt megadtuk nekik, még meg is javítottuk olyanokban, a mikben ők nem is tudták, az izlám rendelkezéseit, a mikor Kutschera báró, az izlámnak ez a rendkívüli ismerője, figyelmeztette őket, hogy egyik-másik szakasz a seri (törvény) ellen van, mikor ez igy történt : akkor még azt mondják, hogy ez üldözés, hogy ez kívánságaiknak figyelembe nem vétele, hogy ez az oppositionak visszautasítása? Méltóztassék erre nekem máshol példát mutatni ! Hanem, ha azután ezek az emberek mégis tovább folytatják az agitatiot, mi ez kérem? Ezt is el kell tűrni? Nos, ezt eltűrni már hiba, vétek volna és ezt a bosnyák kormány nem fogja tűrni. De hát milyenek ezek az urak ? Arról a 16*
