A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VII. ÜLÉS. mint culturalis téren az életet a civilisatio útján előbbre vigye. Azóta óriási vér- és pénzáldozatokat hozott ez a monarchia a megszállott tartományokért és még most is évröl-évre újabb befektetések, vasúti építések, a rendes közigazgatás szükségletének az ottani bevételekből nem fedezhető része, rendkívüli szükségletek is évről-évre költségeket vesznek igénybe. Az hiszem, hogy végre is egyszer komolyan kell számolnunk azzal a kérdéssel, miért költekezünk mi és miért teszünk befektetéseket, ha nem tudjuk, hogy azoknak a megszállott tartományoknak jövendőben ki lesz az ura, mi lesz a sorsuk ? Elérkezettnek látnám az időt arra, hogy végre már nemzetközi érintkezés útján előkészíttessék ennek a bosnyák kérdésnek a véglegesítése, hogy Bosznia teljesen a monarchiához csatoltassék. Még eddig mindig csak a terheit viseljük ennek a megszállásnak, hasznát nem látjuk és eddig nem láttuk biztosítva azt a hasznot, nem láttuk biztosítva, hogy, a mennyiben a jövőben származik ebből haszon, hogy az a mi részünkre fog-e befolyni ? Ennek a kérdésnek megfontolását ajánlom a t. közös pénzügyminis- ter figyelmébe és nagyon kérem őt, legyen szives e kérdésre vonatkozólag nyilatkozni, (hogy miért marad ez a kérdés oly sokáig függőben? (Mozgás.) Széli Kálmán ministerelnök: Nem rég beszéltünk erről a képviselöházban ! Okolicsányi László: A t. ministerelnök úr azt mondja, hogy rövid idővel ezelőtt a képviselőházban ez megbeszélés tárgyát képezte. Igenis, t. ministerelnök úr, de miután nekünk csak itt van alkalmunk a t. közös pénzügyminister úrral beszélni, hozzá fordulunk. llakovszky István : Helyes, ez úgy is van ! Okolicsányi László: Hozzá fordulunk, a ki közvetlenül kormányozza Boszniát, a kire rá van bizva e tartományok gondozása és vezetése. Hozzá intézem a kérdést, mert kétségtelenül bizonyos czéltudatosság vezeti őt és vezeti természetesen mindkét állam kormányát is. Ha ezekben az országokban befektetéseket eszközlünk, kell, hogy czéltudatosságukban a jövőnek bizonyos képe álljon előttünk, és azért erre vonatkozólag kérek felvilágosítást. Elvégre is a nemzetet, mindkét államot meg kell nyugtatni és tájékoztatni kell arra nézve, hogy ha ezekre a tartományokra áldozunk, ezek nem kárbaveszett, hiábavaló áldozatok-e, a melyeket mi ezen tartományok érdekében hozunk? Ezek után áttérek, t. országos bizottság, azokra a kérdésekre, illetve panaszokra, melyekkel igen bőven és részletesen foglalkozott Ra- kovszky István t. barátom. Abból, a mit ő itt elmondott, és azokból, a miket magában foglal ez a füzet, melyet a boszniai és herczegovinai izlám lakosság mint emlékiratot a delegatio elé terjeszt, csakugyan az ottani közigazgatásnak rendkívül szomorú képét látjuk. Ha azt hiszi a t. közös pénzügyminister úr, hogy a civilisatiot, a culturát olyan eszközökkel lehet egy államba belevinni és egy néppel megkedveltetni, a milyen eszközöknek alkalmazásáról itt szereztünk értesülést, akkor azt látom, hogy ezen felfogásával igen nagy tévedésben van, mert ha csakugyan olyanok ott az állapotok, mint ezek a panaszok azt leírják, akkor nem azt a bizalmi nyilatkozatot tartom indokoltnak, mely a négyes albizottság jelentésében foglaltatik, hanem igenis indokoltnak találom, bogy az a vizsgálat elrendeltessék, mely Rakovszky István t. képviselőtársam indítványában foglaltatik. Sőt elrendelendőnek tartom ezt a vizsgálatot már most, mert a panaszoknak állandósága és sok oldalról való származása máris indokolttá teszi, hogy szemébe nézzünk a kérdésnek és az ottani állapotokkal foglalkozzunk. Elég szomorú, t. országos bizottság, hogy itt Magyarországon a közvélemény meglehetős tájékozatlan, sőt mondhatnám, nagyon tájékozatlan a boszniai viszonyok felől. Tudjuk, hogy ott absolut kormányzási rendszer van, kapunk bizonyos hiányos statistikai kimutatásokat és néha-néha olvasunk egy-egy ujságczikket, mely a közös pénzügyminister úr kormányzását agyba- föbe dicséri, de tényleg sem a lakossággal olyan érintkezésben nem vagyunk, sem a sajtó minket alaposan nem tájékozlat az ottani állapotokról, hogy magunknak a valóságnak megfelelő tiszta képet tudnánk alkotni. Azt a kérdést, hogy ezeknek a megszállott tartományoknak absolu- tistikus kormányzása fentartassék-e, vagy pedig 15* 115 _
